A 39 éves hölgy, Lakeysha Beard a kaliforniai Oaklandban szállt fel az Amtrak vasúttársaság járatára, majd 16 órával később rendőrök kíséretében volt kénytelen elhagyni a szerelvényt az oregoni Salem-ben. A közbülső 16 órát és vagy 800 kilométert a hölgy egyfolytában telefonálással töltötte, ami már csak azért is különlegesen komoly felzúdulást keltett az utastársakban, mert speciel a helyszín egy úgynevezett „csendes kocsi” volt, ezt a vagont épp azoknak tartják fenn a mobiltelefonálás hőskora óta, akik alvással, pihenéssel szeretnék eltölteni az utazást, erre a kényelmes és valóban nem zajos amerikai szerelvények valóban alkalmasak lennének.

A nőszemély azonban egyfolytában ordítva mobilozott, majd amikor utastársai felléptek a csendháborítás ellen, azt a személye elleni tiszteletlen magatartásnak minősítette, az ügy innentől kezdve zajos, bár nem tettleges csetepatéba torkollott. De a termetes asszonyság végül mégicsak kénytelen volt mobiljával együtt elhagyni a vonatot, sőt, eljárás is indul ellene. Mármost az Egyesült Államokban az esetről szóló beszámolók utalnak arra, hogy az elmúlt években valóban szó szerint hangos háborúskodás zajlik a csendre vágyók és a személyiségi jogaikat felhőtlenül megélő, önérzetesen ordítva beszélő, liftben, metrón, bárhol telefonáló ellentábor között. Volt, hogy egy koncert is megszakadt, mert a fellépő művész, egyébként érthető mód, nem óhajtotta folytatni a fellépést, annyira kizökkentette egy hívás, amit nem ő kapott természetesen, hanem valaki a nézőtéren.

De lássuk inkább, mi az, ami ebből a történetből a magyarországi megfigyelőt meglepi. Sőt, rögtön mondom, némi irigységre készteti. Először is az, hogy arrafelé létezik közlekedési eszköz, amelyről kvázi kitiltják a mobilozást: a hangos telefonálókat megpróbálják ugyanúgy kiszorítani, ahogy már megtették a dohányosokkal. Tehát a nagy cégek és hatóságok egyértelműen csendpártiak, legalábbis fontosnak tartják, hogy aki csendet akar, az csendben legyen, nálunk egyelőre eléggé elképzelhetetlen csendes vasúti kocsik beállítása, netán csendes, mobilt tiltó vendéglátó helyek kialakítása, arra pedig ritkán láthatunk példát, hogy valaki mondjuk önként kisétálna az étteremből, ha  hívást kap.

Aztán érdekes, hogy a hölgy tizenhat órányi utazást tölthetett el telefonálással, vagyis egyfajta nálunk ismeretlen tolerancia gyanítható a puszta tény mögött, hogy jónéhány órán keresztül háboríthatta a csendet, nálunk ahogy kigördült volna a vonat az állomásról és felhangzott volna az első „hello”, máris kitört volna a botrány és a veszekedés, hangos veszekedés nyilván. Technikai oldalról van még egy érdekes momentum: ha a hölgy tényleg tizenhat órán át egyfolytában telefonált, az annak a jele, hogy a készülék akkumulátora bizony jól bírta a terhelést, nem tudom, hogy a nálunk kapható típusok képesek lennének-e ilyen hosszú, megszakítás nélküli működésre. Bár az is elképzelhető, hogy az asszonyság, ismerve saját szokásait, netán tartalék aksit is vitt magával a nagy útra.

Végül egy apró mozzanat, amelyről nem számoltak be a híradások: vajon hogyan jutott végül is a hatóságok tudomására, hogy a robogó vonaton valaki végeérhetetlen hangos telefonálással zavarja a közrendet? Netán valaki azért csak odaszólt a rendőröknek – mobilon.

Márványi Péter

És az nem irigylésre méltó, hogy valakinek van pénze 16 órán keresztül mobilozni? (szerk.megj.)