- A nyomtatott sajtó régóta válságban van, az online felületek viszont nem szoktak „meghalni”, vagyis gazdaságilag valószínűleg a jövőben is a leghatékonyabb formái lesznek az újságírásnak. A Riport esetében mégis bekövetkezett a lehetetlen?

- Végül is egy online szerkesztőség, ennek a működtetése is nyilván pénzbe kerül, még ha töredéke is annak, amibe egy nyomtatott sajtóterméké. De minden egyéb híreszteléssel szemben nekem meggyőződésem, hogy itt nem az anyagi okok játszottak közre. Már csak azért sem, mert soha semmi jel vagy figyelmeztetés nem mutatkozott arra, hogy az Erdélyi Riport többe kerül, mint lehetséges. Ez egy szokásos indok, ezzel lehet a legkönnyebben indokolni valaminek a felfüggesztését, megszüntetését.

- A dolog kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami Magyarországon történt, történik. Szokták mondani, hogy a magyarországi folyamatok mindig átszüremkednek a határon túlra is. Ha a politika belejátszik valamibe, akkor mindenképp.

- Sok tekintetben olyan ez, mintha indigót használtak volna. Függetlenül a tartalmi kérdésektől nyilván ez is megfogalmaz az emberekben kérdőjeleket, hogy milyen mértékben van szó párhuzamokról, vagy esetleg bizonyos magyarországi folyamatok itteni lekövetéséről. A legnehezebb erre mindig bizonyítékokat találni. Azt nem tudjuk bizonyítani, hogy X vagy Y megrendelte volna, nincs semmiféle dokumentum arra, hogy itt politikai vagy egyéb, nem anyagi okból szüntették meg ezt az online lapot. Annyira nem, hogy igazából semmiről sincs dokumentum. Szerintem az sem véletlen, hogy az egész folyamat nem annyira írásban zajlik, mint inkább szóban. Minél kevesebb írás marad valami után, annál nehezebb megfogni.

- Összefügg-e a mindez azzal, hogy lefutottak a választások, és az RMDSZ-nek már nincs olyan égető szüksége a támogató sajtóra?

- Azzal szerintem biztosan van összefüggés, hogy nem a választások előtt történt. Ez a dolog nyilván bezavart volna valamelyest a képbe. Sok más szempontból is jobb volt, most az év fordulóján megtenni. Hogy mire van, vagy mire nincs szükség? Végül is nem az RMDSZ-nek írtunk. Az olvasónak van szüksége sajtóra. Az Erdélyi Riport nem játszott olyan szerepet, amire esetleg választás előtt szüksége lehetett. Nem folytattunk különösképpen kampányt. Amúgy is az utóbbi időben a politika visszaszorult a lapban. Csak néhanapján egy-egy véleményanyagban, illetve külpolitikai összefoglaló anyagokban jelent meg. Ezért se igazán értem, miért volt olyan fontos most ezt megállítani? Nyilván a hang nem tetszett elsősorban. Az az érzésem, hogy például a menekültválsággal kapcsolatos írásaink voltak azok, amelyek legkevésbé okoztak örömöt azoknak, akik döntöttek ebben a kérdésben. Mással igazából nem hiszem, hogy olyan rendkívül kényelmetlen helyzetbe hoztuk volna a támogatónkat.

- Igaz-e az, hogy a kampányban megmondták Önöknek, miről írhatnak és miről nem? Ha igen, ki mondta meg?

- Senki nem mondta meg. Becsület pionír szavamra mondhatom, hogy ilyen nem volt. Ha már itt tartunk, az Erdélyi Riport esetében soha nem fordult elő, hogy megjelenés előtt kellett volna jóváhagyásra prezentálnom írásokat. Ilyen sem volt. Olyan volt, az se sűrűn, amikor valami nem tetszett igazán, de ennek utólag adtak hangot.

- Az értelmiségiek egy része éppen ebben a lapban fejtette ki, hogy nem túl boldog az RMDSZ és a Fidesz közeledésétől. Ez belejátszhatott-e a folyamatokba?

- Ez egy olyan pont, ami nyilván belejátszott de megint csak nincs rá bizonyíték. Ezt a politika oldaláról kellene, hogy valaki megerősítse, de cáfolni fogják, akkor is, ha igaz lenne. Ez nem olyan dolog, amit olyan könnyedén bárki elismer.

- Azt hiszem mindenkinek első dolga az volt, amikor a híreket meghallotta, hogy megnézte az archívumot, és esetleg lementette magának azt, ami fontos volt számára. Az archívum tehát elérhető – még. Ennyiben semmiképp nem olyan drasztikusak a folyamatok, mint Magyarországon.

- Erre ígéretet is kaptam, hogy a jelenlegi formájában archiválják az oldalt. Azt is hallottuk már, hogy valamilyen formában folytatni akarja a kiadó, tovább akarja működtetni a lapot, de erről sem tudjuk, hogy kivel és mit csinálnának. Engem nagyon meglepne, ha ez így történne. Nekem ilyet nem mondott a kiadó vezetője, aki állítólag ilyen értelemben nyilatkozott a sajtónak.

(A Krónika című lapban jelent meg tegnap a következő: Nagy-Debreczeni Hajnal, a Progress Alapítvány elnöke hétfőn az Erdélyi Riport kapcsán lapunknak elmondta, a print kiadás 2015-ös megszüntetése nyomán közölték a szerkesztőséggel, hogy menjenek át online változatba, ezt pedig egy év alatt futtassák fel. „Ez azonban nem sikerült, a napi 150–200-as látogatottság ugyanis a gyengébbnél is gyengébbnek minősíthető. Ezért az a döntés született, hogy egyelőre ilyen formában nem működhet tovább a portál. Ugyanakkor megvizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy milyen változások lennének szükségesek a portál jobbá, olvasottabbá tétele érdekében”.)

- Közben petíció is indult az Erdélyi Riport megmentéséért, és sok neves személyiség is megszólalt. Azt is hallottam, hogy tárgyalnak, és megpróbálják átvenni majd az újság működtetését az újságírók, akik ott dolgoznak. Az RMDSZ mit szólt, mit szól ehhez?

- Az aláírásgyűjtést nem mi indítottuk el, de nagyon örülünk neki. Nyilván sokkal elegánsabb így, hogy nem a mi kezdeményezésünk. Már meghaladtuk az 500 aláírást, és túl ezen annak nagyon örülök, hogy néhány nagyon értékes, nagyon szép megjegyzést is fűztek az aláírók az aláírásuk mellé. Nagyon erős 500 névről van szó, és nagyon hálásak vagyunk Demény Péter barátunknak, aki ezt elindította.

- Elég sok magyarországi értelmiségi is van az aláírók között.

- Igen. És annak is örülünk, hogy sokan vállalták névvel. A petíció aláírásakor lehetőség van arra, hogy ne jelenjen meg a neve annak, aki aláírta, de azt hiszem, hogy a tízet nem haladja meg azoknak a száma, akik valamiért nem vállalták a nevüket. Egyébként az is érdekes, hogy ott tartunk, hogy egy ilyen ügyben ne vállalja valaki a nevét… lehet, hogy az RMDSZ-nél dolgoznak, ki tudja…

Az egyik kedvenc aggódó hang, az egyik olvasónk azt írta a Facebookon keresztül, hogy szerinte nem kell félni, mert az RMDSZ megvéd bennünket. Mintha úgy értette volna, hogy ez a Progress Alapítvány valami távoli valami lenne, és majd az RMDSZ megvéd bennünket. Annyira közelinek éreztek az olvasók bennünket az RMDSZ-hez, hogy az olvasók egy része ezt abszolút elképzelhetetlennek tartotta. Olyan vélemény is volt persze, hogy túl közel voltunk az RMDSZ-hez. Amit a folytatásról kérdeztél: az, hogy tárgyalásban lennénk, erős túlzás. Én még az év végén, amikor Kolozsváron a megszűnés technikai részleteiről egyeztettünk, megfogalmaztam egy olyan kérést, hogy ha már így történt, akkor legalább a nevet adják nekünk, és ha nem használják semmire, akkor az oldalt is, hogy tudjuk tovább vinni, esetleg ehhez még keresünk támogatókat. Nem zárta ki a kiadó vezetője ezt a lehetőséget, de azóta semmilyen válasz erre nem érkezett. És ha azt nyilatkozza, hogy folytatni akarják, akkor nyilván nem gondolnak arra, hogy ide adják a nevet.

- Akkor most mi mégis mi a helyzet? Mégis folytatná a Progress a Riportot?

- Azt mondhatjuk, hogy akkor nem mondott igazat, amikor azt mondta először, hogy megszünteti, és felfüggeszti. Ha pedig folytatni akarja, akkor azt jelenti, hogy kirúgta a teljes társaságot, és csinálja tovább egy új csapattal.

- Vagyis mást akarna? Különben miért vette volna ki egy profi csapat kezéből az egészet…

- A fociban is van ilyen. Biztos nem tetszett a játékstílusunk. De ezek nem komoly dolgok.

- Mennyiben áll a Progressnek az az érve, hogy nem volt elég magas a Riport olvasottsága?

- Az olvasottság is nagyon relatív dolog. Egy klasszikus hírportál több tucat anyagot is feltesz egy nap. Ezeknek a döntő többsége átvett híranyag, illetve bulvárhír. Amit mi közöltünk, az sokkal kevesebb, napi 1-2-3 írás, de mind saját anyag, olyan műfajokban, ami publicisztika, interjú, riport, műkritika. Ami nyilván nem vonz annyi olvasót, mint a bulvártartalom. Ha megnézzük azt, hogy egy cikkre hány olvasó jut, vagy egy cikket hányan kommentelnek a közösségi médiában, akkor azért mindjárt az látszik, hogy nem is vagyunk annyira messze elmaradva. A hatást nem feltétlenül azon kell lemérni, hogy hány kattintás van a cikken.

- Változna-e hangnemben, stílusban, ha megkapnák a lapot?

- Az Erdélyi Riportnak éppen az volt a baja, hogy az alapítás óta nem változott hangnemében. Lehet, hogy nem ismertük fel az új idők új üzeneteit, nem ezeket tolmácsoltuk… Nem változna a hangunk. Hiszen ha meg is kapnánk a nevet, nem a mostani kiadó adná ki, hanem a szerkesztőség keresne valamilyen formát ahhoz, hogy megjelenjen. A kollégáknak az volt a döntése, és ezzel mindenki egyetértett, hogy akkor is folytatjuk, ha nem adják a nevet, az oldalt. Ha sikerül megtalálni legalább egy minimális finanszírozást, akkor tartósan szeretnénk folytatni. Akár egy új néven, mert bárhogy is hívják ezt az új lapot, nyilván mindenki úgyis tudni fogja, hogy ugyanaz a csapat csinálja, akkor ez ugyanaz, még ha nem is írhatjuk le az eredeti nevet, mert nincs jogunk hozzá. Ez is furcsa egyébként, többször is elhangzott, hogy az Erdélyi Riport a kiadó tulajdona. Erre én mindig azt szoktam mondani, hogy lehet, hogy az ő tulajdona, de a mi életünk. Hiszen másfél évtized erről szólt. És azok a kollégák, akik itt dolgoznak, most leszámítva az egészen fiatalokat, nem 2002 óta nem változtak, hanem azóta, hogy többnyire 1990-ben elkezdtek dolgozni a sajtóban. Nincs okunk arra, hogy bármit változtassunk a hangunkon.

- Nemcsak az ER-nál van gond, hanem az egész ún. RMDSZ-es sajtónál, így a maszol.ro-nál is. Vége a pártatlan újságírásnak Erdélyben?

- Azért még nincs vége. Olvastam több olyan írást, amely teljességgel temeti az erdélyi magyar sajtót. De az erdélyi magyar sajtó nem ebből a két lapból áll. Ami a maszol.ro-nál történt, talán még durvább beavatkozás, hiszen ami a véleményrovattal történt, azt a Riportnál is kevésbé lehet anyagi szempontokkal magyarázni, De azért itt vannak még szép számmal független lapok. A megyei napilapok többségében függetlennek tekinthetők. Nem feltétlenül értek egyet azzal, amiket ott megfogalmaznak, de valóban függetlenek. Tehát nem történt olyan masszív felvásárlás, amilyen Magyarországon bekövetkezett az utóbbi időben. Nyomtatott lapok is vannak, internetesek is. A kép még eléggé plurális, de sajnos a folyamat nem ebbe az irányba mutat. És ha a sajtó pluralizmusát veszély fenyegeti, akkor ez bekövetkezhet a kulturális életben is, és természetesen a politikában is. Hiszen az RMDSZ-nek is a pluralizmusa, a sokfélesége adta az értékét. Na, most, ha ez veszélyben van, az elég nagy baj. És hát veszélyben van.