A kormány minden héten meglep valamivel. Vagy azzal, hogy egy fasisztát temetünk újra, vagy azzal, hogy Horthy-szobrot avatunk, vagy a Klubrádió körüli huzavonával, vagy a bírói kar kényszernyugdíjazásával, hogy csak egy párat említsek, most legutóbb pedig azzal, hogy jó lenne, ha a bankok fele magyar kézben lenne.

Nem vagyok szakember, így nem kezdek mély elemzésbe arról, hogy ez milyen károkat okozhat. Jó lenne, persze, hogy jó lenne – mondják a szakemberek, DE – és mindenkinek van egy „DE” a tarsolyában. DE nincs tőke a magyar piacon, a cégek nagy része maga is hitelből él, fejleszt, gazdálkodik, növekszik. DE nincs pénze a kormánynak sem, a költségvetés is tengődik, az egyik lyukat csak egy másik lyuk fúrásával tudják betömni. DE nem lehet államosítani. Persze, hogy nem lehet, az ellen Brüsszel az eddigieknél sokkal határozottabban lépne fel. Pedig egyszerű lenne, kétharmaddal mindent meg lehet tenni, csak néhány aprócska törvényt kellene módosítani. DE itt az IMF tárgyalás a nyakunkon, és ha bármit lép a kormány ez ügyben, azt az IMF is megtorolja.

Ne legyünk naivak, nyilvánvalóan szóba fog kerülni a tárgyalásokon akkor is, ha addig a kormány nem tesz semmit. Sőt, egyes elemzők szerint éppen a kormány hozhatja szóba, majdhogynem „cserébe” azért, hogy visszaállítják az egykulcsos adót. Ez a lépés logikus, vagy inkább ravasznak mondanám. Mert a Zemberekkel is könnyebb lesz lenyeletni a többkulcsos békát, ha azt mondhatják a mellüket veregetve, hogy nade kérem, legalább egy magyar bank sarcol téged havonta és nem egy utálatos külföldi. A különbség a nullával egyenlő, a hitelek és a törlesztő részletek pedig lassan az egekig érnek. Az is lehet, hogy ez a bank államosítósdi csak arra kell a kormánynak, hogy megzsarolja vele az IMF-et: ha nem engedtek a határozott álláspontotokból az egykulcsos adó kivezetése ügyében, akkor elvesszük a bankjaitokat. És persze az is lehet, hogy a kormány nem is akar megállapodni az IMF-fel, csak időt akar nyerni, amíg az európai, vagy még inkább a nemzetközi gazdasági helyzet helyredöccen. És akkor persze minden megoldódik.

Merthogy a kormány szerint Magyarországnak a nemzetközi gazdasági válság az ellensége. Meg a külföldi tőke. Meg a külföldi üzletemberek. Meg azok, akik külföldre mennek panaszkodni.

Egyre többször jut eszembe Ceausescu Romániája. Ő is mindig a külföldet okolta a belföldi bajokért, amelyeket teljes mértékben maga okozott. DE: vannak ennél nagyobb félelmeim is. Orbán és Matolcsy az elmúlt napokban állandóan magyar modellről beszélt. A román diktátor is folyamatosan „eredeti demokráciáról” szónokolt, amit állítólag maga talált ki. Csak közben a Zemberek beleroppantak.

Bánhidi Emese