XIV. KERÜLETI HÍRHATÁR - A politika már nem bízik a politikában

XIV. KERÜLETI HÍRHATÁR
   
 2019.11.20.
 Szerda
Ma Jolán napja van.
Holnap Olivér napja lesz.
   EUR árfolyam
   </R Ft
   CHF árfolyam
   </R Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2016. 02. 11. 15:55     


A politika már nem bízik a politikában
Interjú Sabin Gherman tévés személyiséggel és civil politikussal

- Tavaly azzal váltunk el, hogy erdélyi pártot alapít, ez megtörtént-e már? Az Ön részvételével is működő Erdélyi Demokratikus Liga (Liga Transilvania Democrată) nem tudott párttá fejlődni?

- Nem mondtam le erről, de nem feltétlen pártra gondolok, inkább szervezetre, vagy egyesületre. Ahogy az RMDSZ is érdekképviselet, és nem párt. Mi projektekre és civil ügyekre mennénk rá, hogy ezek kerüljenek be a politikai köztudatba, és folyjanak viták róluk.


- És a párttá alakulás később sem lesz aktuális?

- A kísértés nagy. Pártot bármikor lehet csinálni, ha nem is holnap, de holnaputánra már biztos. Csak három ember kell hozzá. De: ahhoz, hogy pártot alapíts, nemcsak egy pecsétre van szükség a bukaresti táblabíróságtól. Valami nagyon erős, hatalmas aspiráció kell. Viszont ha a pártalapításnak nincs egy erős intellektuális alapja, akkor nem jó a dolog. És ehhez pénz is kell. Mert szép dolog, hogy csináltam egy pártot, de amikor egy kis faluból mégiscsak el kell menni egy olyan helyre, ahol összegyűlnek, azt az utat ki kell fizetni valamiből. Ezek olyan realitások, amikkel egy pártnak szembe kell néznie. Egy olyan pártnak különösen, amelyik nem azt akarja csinálni, amit a több párt. És akkor szükség van egy értelmiségi rétegre, üzletemberekre, akik ezt támogatják, és szükség van arra a bizonyos kritikus tömegre: ez utóbbi megvan, azok többsége, akik megértik, hogy létezik igenis egy adminisztratív-pénzügyi-kulturális autonómia. A kérdés, hogy olyan formában-e, ahogyan mi úgy hisszük, hogy értjük, és ahogy értik Brüsszelben. Vagyis a sokszínűség szellemében.

Megmagyarázom: egyrészt Románia kész arra, hogy lemondjon a lejről az euróért, eladjuk a földeket az idegeneknek, mindenfajta erőforrásunkat eladjuk, másrészt, amikor azt mondjuk, hogy mi is részt akarunk venni a döntésekben, mi, regionális közösségek, akkor a mindenkori román kormány egy lépést visszalép, meghátrál. A kormány szuverenitást ad Brüsszelnek, és sokkal kevesebb szuverenitást, sokkal kevesebb adminisztratív, kulturális, pénzügyi kompetenciát ad a helyi közösségeknek. A Liga valószínűleg egyike lesz azoknak a szervezeteknek, amelyek ezt megpróbálják majd megmagyarázni az embereknek.


- Ennyire nehéz az igazi regionális autonómiát megértetni ma Romániában?

- Voltak próbálkozások Erdélyben a románok részéről, hogy megmagyarázzanak bizonyos regionális sajátosságokat. Nem hangzik jól a példa, de a PUNR (Román Nemzeti Egységpárt: jó néhány éven át a magyarok ellen legkeményebben fellépő politikai erő, Gheorghe Funar egykori pártja – a szerk.), amelyiknek először PUNRT volt a neve, a végén a T-betű Transilvaniát jelentett, regionális pártnak indult tehát. A Vatra Romanesca egy szörnyen nacionalista, soviniszta, xenofób retorikával állt elő. Ma már nem engedheted meg magadnak a szavazatszerzés érdekében, hogy ilyen kilengéseket tegyél. Nagyon tisztességesen el kell mondani, nincs első vagy másodrangú román állampolgár. Nem érdekel, hogy tíz ember a tizenötből azt fogja mondani, hogy akarom, hogy a pénz, az adónk Erdélyben maradjon, de ne adjunk jogokat az embereknek. Nem érdekel, hogy a magyarok vagy bárkik jogokat akarnak. Nem. Itt állampolgár van, és mindenki egyenlő. Amilyen jogaim és lehetőségeim nekem vannak, olyanok kell, hogy legyenek a magyaroknak is. És akkor a gond megoldódik.

A törvény előtti egyenlőség mindenki számára elérhető, aki adót fizet ebben az országban. És tudja, hol látszik ez a paradox helyzet a legjobban? Hargita és Kovásznak megyében. Ott nem csináltak utakat húsz éve. Szerencse, hogy jött Charles herceg, megvásárolt néhány birtokot, és akkor lett egy-két út a két megyében, amelyik normális. Itt tévedtek a nacionalista hangokat megütő román pártok is, és a magyarok is. Ahelyett, hogy megmagyarázták volna, hogy ők adót fizetnek, akkor joguk van normális infrastruktúrához, mindegy, hogy Ionnak vagy Jóskának hívják, és ahelyett, hogy megértették volna az adófizető fogalmát, a politikum amolyan „etnikoid” dolgokat vetett fel a szavazatszerzés érdekében, és ez tisztességtelen volt, most meg ennek fizetjük meg az árát. Az erdélyi autópálya sehol, a vásárhelyi orvosi egyetem sehol sem tart, mintha bárkinek is veszítenivalója lenne abból, hogy van egyetem és van autópálya. Fizetek adót? Igen? Akkor ugyanolyan jogaim vannak, mint a másiknak, aki fizeti azt az adót. Mindegy milyen nyelven beszélek otthon a családban.


- Úgy tűnik, akik a Ligában tevékenykednek, azok inkább értelmiségiek, mint politikusok. Vannak-e egyáltalán olyan aktív, román és magyar képviselők, szenátorok, akiket érdekel az erdélyiség, akiknek fontos a regionális önállóság?

- Megjelent egy új román értelmező szótár, amelyben a politikus mellett az áll: demagóg, hazug. Addig, amíg regionalizmusról csak a kampányban beszélnek, amíg a Székelyföld, Erdély, Moldova autonómiája csak akkor kerül szóba, amikor az embereknek szavazni kell menni, addig nem hiszem, hogy a román vagy magyar politikusok hisznek a regionalizmusban. Mondok két példát, miért nem. 2012-ben Ponta (akkori miniszterelnök, a Szociáldemokrata Párt volt elnöke – a szerk.) eljött Kolozsvárra és azt mondta, Kolozsvárnak több autonómia kell. Mindenki hanyatt esett, hogy milyen jól látja a helyzetet, és milyen jól beszél. Azóta nem történt semmi. Jött az RMDSZ, egy olyan tervezettel – figyelem! – ami kifogástalan. Technikailag a legjobb regionalizációs tervezet az RMDSZ-é. A hiba az, hogy csak a Székelyföldnek szól. Mert nem lehet csak ott megcsinálni anélkül, hogy Erdélyben, és máshol is ne lenne. A kampány után az RMDSZ is elhallgatott. Ha regionalitást akar valaki, akkor terjessze be, amikor ott van a parlamentben, nem amikor az urnák elé kell menni. És itt van az a pont, miért kell regionális párt. De ezek csak akkor tudnak megélni, ha megvannak azok a pillérei, amikről beszéltem.


- De megint közelednek a választások, ugyanakkor sokkal kevésbé hallani olyan hangokat, amelyek Erdélyről beszélnek, sokkal inkább román kontra magyar ügyekről zeng a média is. Lehet, hogy mindenki úgy gondolkodik, hogy a nacionalizmussal lehet szavazatokat szerezni, nem az erdélyiséggel?

- Mindig a választások környékén jelennek meg ezek a bizonyos szatelit-pártok. Ahogy a Jobbik is az volt, idejött és megpróbált hullámokat gerjeszteni Erdélyben, de nem sikerült neki. Így viselkednek a román pártok is. Amit nem lehet kimondani a nagy pártoknak, azt kimondják ezek a ki szatellitek. És akkor a PSD vagy a PNL előretolja ezeket. Ugyan ezeknek a kis pártoknak nem lesz soha 5 százalékuk (a parlamenti bejutási küszöb Romániában – a szerk.), de a töredékszavazatokat visszaosztják. És kinek? A nagy pártoknak. Tehát mindenki nyer belőle. A nagy pártok azt mondják, hogyan csináljunk regionalizálást, ha ilyen és olyan dolgok történnek a Székelyföldön. Nos a Székelyföldön nem történik abszolút semmi. Leszedték a zászlót Sepsiszentgyörgyön (és fekete zászló is volt a polgármesteri hivatal homlokzatán a román nemzeti ünnep, december 1. idején is – a szerk), de azt senki nem mondta meg, hogy van egy helyi rendelet, amely szerint, ha a város egyik díszpolgára meghal, akkor kiteszik a fekete zászlót. Ez persze nem volt benne a román tévékben. És senki nem magyarázta el a románoknak, hogy nem forradalmat csinálnak ott, hanem egy kiváló embert gyászolnak.

Aztán a december elsejei incidens, amikor azt az embert letartóztatták terrorizmus vádjával.  Egyetértek azzal, hogy még csírájában el kell fojtani ennek még gondolatát is és meg kell büntetni. A titkosszolgálatoknak is végezniük kell a dolgukat. De, amikor ekkora cirkuszt csapsz valami körül, és ilyen súlyos vádak hangzanak el, akkor többet kell megtudni, fel kell tárni az ügyet. Tudni akarjuk, hogy ki mit csinált, ki kell vizsgálni, és ha az illető bűnös, akkor akár ezer évre el kell ítélni. Most úgy néz ki, mintha magyar veszélyt kiabáltak volna megint, de csak úgy, mint a bábszínházban. Milyen magyar veszélyről beszélünk? Az én Jóska barátom magyar veszély? Ilyen nincs. Vannak problémák a pártokban, amelyek szavazatszerzés végett hülyeségeket találnak ki. Aztán elfelejtik.


- Van-e a nagy pártoknak regionális programja? Próbálnak-e a nagy pártok Erdélyben gondolkodni? Van a PNL-nek, a Nemzeti Liberális Pártnak például igazi erdélyi szárnya?

- Nincs. A PNL-nek nincsenek olyan ideológiai gyökerei, hogy úgy nézzenek Romániára a maga sokszínűségében, amilyen. A PSD szintén nem ért semmit a modernitásból. Valószínűleg megpróbál majd Dincu (Vasile Dincu, szociáldemokrata háttérrel rendelkező kolozsvári politikus, jelenleg a technokrata kormány második embere – a szerk.) csinálni valamit, ha a pártbeli bűrókkal meg tud egyezni. De én sokat nem látok benne. Én maximum azt látom, hogy Dincuból PSD elnök lehet 2018-ban. A többi párt nem tudja úgy nézni Erdélyt, mint a lehetőségek terepét.


- Vagyis a nagypolitika inkább az etnikai konfrontációra játszik, mint az etnikai megbékélésre? Ilyen helyzetben lehetséges-e kikapcsolni az etnikai konfliktust, és helyette etnikumközi együttműködést alakítani Erdélyért?

- Az etnikumközi együttműködés évezredek óta működik az emberek között. Ha nekem volt pálinkám, Jóskának szalonnája, a harmadiknak hagymája, akkor azokat elosztottuk. A probléma az, hogy a politikai nem bízik már a politikában sem. A romániai politika csakis a saját önös érdekeiben bízik, amiket esetleg ügyeskedéssel meg tud teremteni. Gondoljon arra a pásztorkutyás törvényre. Ha jön két medve a juhokra, akkor 2-3 kutya még csak meg se ijeszti, nem hogy megvédje őket. (Utalás egy nagy port felvert törvényjavaslatra, ami maximálta volna az egy nyájhoz tartozó kutyák számát – a szerk.) Hogy jön ahhoz egy minisztériumi ember, hogy számolgassa a juhász kutyáit? Most már olyan abszurd dolgokról beszélünk, amilyeneket Caragiale még csak nem is álmodott.


- Mi határozza meg az emberek gondolkodását, inkább, az, hogy románok és magyarok, vagy inkább az, hogy erdélyiek?

- Azt gondolom, hogy mindenki magyarnak és erdélyinek, illetve románnak és erdélyinek érzi és vallja magát. Sokan mondják magyarok, hogy jobban érzik magukat Erdélyben, mint Magyarországon, és visszatérnének, ha lenne mihez. Jobb életet akarnak, a garanciát arra, hogy itt normálisan magyarul tanulhasson a gyerekük, stb. Az erdélyi románoknak azt sugallják, hogy szörnyű dolgokat művelnek a magyarok a Székelyföldön, a székelyeknek meg azt, hogy csupa ellenséggel vannak körülvéve. És akkor már nem arra gondolsz, hogy miért nem járhat a gyereked egyetemre, honnan lesz munkahelye, hogyan lesz az adómból autópálya, stb.


- Az Erdélyi Liga legutóbbi proklamációjában az államfőhöz fordult a maga javaslataival. Volt-e már Iohannisnak Erdéllyel kapcsolatban állásfoglalása? Fontos-e neki ez a téma?

- Iohannist nem érdekli Erdély. Ő mintha még az erdélyi komplexusától is meg akarna szabadulni. Legfontosabb tanácsadója Dan Mihalache, és olyan emberek, akik nem is értik Romániát. Ahogyan 1920-ig volt, kellene egy régiós képviselő a kormányban. Mert azt nem lehet, hogy helyettük döntsenek olyan emberek, akik soha nem jártak Bukaresten kívül. Iohannis csak olyan törvényt lenne hajlandó aláírni, remélem, hogy tévedek, hogy odaadja az iskolákat és kórházakat a közösségeknek, de a pénz a fenntartásukra maradjon Bukarestben, és „majd mi eldöntjük, mennyit kaptok belőlük”. Ő jó polgármester, de semmi több. 2002-ben találkoztunk vele, Sepsiillyefalván egy konferencián, ott volt Smaranda Enache, Adrian Coroianu, és megjelent Iohannisz. Beviharzott, közölte, hogy a regionalizálással nem ért egyet, ez azt jelenti, hogy külön pénz, külön hadsereg, önálló kis ország, ez hülyeség, mondta és elviharzott, nekünk meg leesett az állunk. Te ezt érted regionalizmus alatt? Ott mi kompetencia-átruházásokról beszéltünk, azok gyakorlati megvalósításának lehetőségéről, komoly dolgokról és nem szuverenitásról. Mindannyiunkat sokkolt. Nem érti a sokszínűséget.


- A bukaresti politika hogyan reagál az erdélyi politikára? Megjelenik-e egyáltalán a román médiában, politikai közbeszédben, hogy vannak Erdélyben románok és magyarok, akik együtt akarnak tenni Erdélyért?

- Bukarest a szeparatizmus szimbóluma. Elszigetelődött egész Romániától. A kormány nem hiszi, hogy Bukaresten kívül is van élet. A politikusok mindennel megpróbálnak spekulálni, és mindent megpróbálnak kifacsarni. Beléptünk az Unióba, hogy ne legyenek határok, hogy legyen közös piac, hogy túl tudjunk lépni a hülyeségeinken és a sérelmeinken, és akkor elkezdünk félni egymástól? Az embereket nem lehet többé megvezetni.

 

Márványi Péter


További hírek

  Minden rendben, Orbán megtalálta Aczél elvtárs politikai végrendeletét
2019. 11. 16. 10:49 hirhatar.hu
  „Nettó árulás” – kirakják az MSZP-ből a budafoki kollaboránsokat
2019. 11. 16. 10:49 hirhatar.hu
  Puskás stadionavató: minden és mindenki a papírforma szerint égett le
2019. 11. 16. 10:49 hirhatar.hu
  Zuglóra több mint félévszázada nem látott próbatétel vár pénteken
2019. 11. 13. 11:01 hirhatar.hu
  Nem a DK-s képviselők strasbourgi nemjére
2019. 11. 13. 11:01 hirhatar.hu
  Már Borkai utódját tolja a Fidesz Győrött
2019. 11. 12. 16:35 hirhatar.hu
  DK-tag lett Kálmán Olga – s rögvest a párt által delegált fővárosi alpolgármester munkatársa lett
2019. 11. 10. 16:37 hirhatar.hu
  Pokorni 2.0: Nyilasbűnökkel vádolt nagyapja nevét lekapartatná a turulemlékműről a hegyvidéki polgármester
2019. 11. 10. 10:54 hirhatar.hu
  Kihallgatják a Ripost és az Origo főszerkesztőit a Donáth Annát támadó leszbikus rágalmazás miatt
2019. 11. 10. 10:54 hirhatar.hu
  Végleg eldőlt – Budapest nem lesz többé Orbán játékszere
2019. 11. 08. 12:58 hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport