Hangzatos cím, de persze itt vígjátékról szó sincs. Itt Magyarország történelmének egy talán minden korábbinál tragikusabb időszakáról van szó, melynek során bebizonyosodott, a nép egy jelentős része nem alkalmas arra, hogy demokráciában éljen, sem mint ellenzék, sem pedig mint kormányzó erő.

Általánosítani soha nem szerencsés dolog és tudom, van sok fideszes magyar, akik normálisan gondolkodnak és látják, mivé lett a pártjuk a zsebretett kézzel mászkáló Kedves Vezető zászlaja alatt, de mégis azt kell mondani, ez a párt totálisan leszerepelt a modern világ előtt és tételes bűnei mellett bőven megérett a szemétdombra úgy általánosságban is, azért ahogyan viselkedett korábban ellenzékben és most a hatalommal való visszaélés során.

Egy normális országban az ellenzék rendkívül fontos szerepet játszik. A demokratikus intézményeket védő fékek és ellensúlyok rendszerén belül megtestesíti a „másik” véleményt és ezzel a kormányzó hatalom nézetei mellett alternatívát kínál, amit aztán egy igazán működő parlament különféle formában és mértékben bedolgoz a kormány által javasolt irányba. A fidesz, mikor ellenzékben volt, képtelen volt alternatívákat adni, csupán rombolni tudott azzal, hogy mindenről kijelentette, az nem jó, ők jobbat tudnak… de hogy az mi lenne, soha nem mondták meg. Törtek zúztak az utcán, destruáltak a parlamentben, sértett óvodások módjára viselkedtek és a demokráciában kicsit is járatos nép bőven felismerhette volna, hogy egy ilyen csürhét hatalomra juttatni egyenlő az öngyilkossággal. A magyarok mégis megtették… Tudjuk be tapasztalatlanságnak, egyszer mindenkinek lehet egy rossz dobása.

Azóta persze már bebizonyosodott, hogy a csürhe nem csak, hogy ellenzéknek alkalmatlan, de kormányzó erőnek egy végzetes tragédia. Amit lehetett, már tönkretettek, akivel lehetet, már összevesztek, az ország megítélése a civilizált világban soha nem volt ennyire rossz, a tőke menekül, a gazdaság a padlón és négy millió ember él a létminimum környékén. Minden, ami a demokráciához szükséges, nekik útban van és szépen kitakarítják… A parlamenti többség eközben nem mint parlament működik, hanem mint betanított majmok, nyomogatják az igen gombot, soha nem gondolva végig, hogy mire is mondtak igent és annak mi lesz a hatása. Persze ők meg vannak győződve róla, hogy minden baj az átkos külföldről ered, így hát az igennyomogatás nem lehet probléma.

Közben persze elfelejtik azt az alaptételt, hogy amint nincsen olyan kormány, aminek minden intézkedése rossz lenne, olyan sincs, melynek minden intézkedése jó és megszavazandó. És itt látjuk akkor a fidesz fejekben levő totális butaság egyik legfőbb jelét: ők azt hiszik, hogy igenis van ilyen és ezért szavaztak le mindent ellenzékben és ezért szavaznak meg mindent mint kormányzó párt. Hogy a valósághoz ennek semmi köze, nem nagyon zavarja őket. Mennek a Kedves Vezető után (zsebretett kézzel) és amíg nekik jó, mással nem törődnek.

Az elkövetkezendő választásokon hatalmas felelőssége lesz kormánypártnak és ellenzéknek egyaránt. Felelősség a néppel szemben és méginkább Magyarországgal szemben. Egyrészt ki kell takarítani ezt a zavarodott majomcsordát a parlamentből és a közéletből mindenhonnan és helyükre okos, felvilágosult, Európai gondolkodású embereket kell hozni, akik tudják, hogyan lehet a demokráciát a nép javára gyakorolni. Ez a mostani ellenzék feladata. De létre kell hozni egy konstruktív ellenzéket is, mert jó demokrácia nem létezik jó ellenzék nélkül. Ez pedig a fideszesek dolga. Azon fideszeseké, akiknek elegük van egy zavarodott elme uralmából, akik nem szabadságharcot akarnak, hanem résztvenni az ország építésében, ha ellenzékből is, akik nem majmok és nem sértett óvodások, hanem érett politikusok, akik érdemesek arra, hogy bebizonyítsák, megszabadulva a butaság béklyójától a jobboldalon is vannak értékek, melyeket érdemes belekeverni az új Magyarország színes palettájába.

Igen, az összefogás a baloldalon szükséges a majomcsorda visszakergetésére az őserdőbe. De rögtön ez után következik az összefogás minden oldal között, hogy az ország végre kiemelkedjen az őserdőből, ahol a majomcsorda ólálkodik…

Zerkowitz István