- Két dolgot tudunk Önről, hogy vállalkozó, és hogy már korábban is foglalkozott civil szervezetek alapításával, kultúrával, szociális ügyekkel. Hogyan lesz mindebből párt és pártpolitika?

- Nagyon egyszerűen. Önnek is van egy kislánya, és mint szülő azon gondolkozik, hogy mit kellene tenni, hogy egy jobb közösségben éljen. Ebből a logikából indulunk: hogyan, hova engedjük el a gyermekünket parkba, milyen iskolába jár. És jön a kérdés, ki foglalkozik mindezekkel? A választottaink. És azok hol vannak? A pártokban. Ebből kiindulva megpróbáltam belépni egy pártba, és kicsit megváltoztatni a közösséget, a gondolkodást, hatást gyakorolni valamelyest ezekre a pártbeli véleményekre. De akkor nagy hibát követtem el. Azt mondják, a rendszer az emberekből áll. A rendszer nem az emberekkel, hanem a törvényekkel azonos. És nagy bakit csináltam, mert a nem tudás oda vezet, hogy rossz döntéseket hozol, és abban a pillanatban, most 12 éve, nem értettem, ezek a monopolista pártbeli emberek mennyire semmibe veszik a hétköznapi emberek gondolatait, mindazt, amit mi hétköznapi emberek megteszünk.

Igen, igaza van több kulturális civil szervezetet hoztam létre románt és magyart, szociális projekteket vittem, online befektettem nevelési projektekbe, de mivel ez a közösség románokból és magyarokból, romákból, zsidókból, szászokból áll, normális, hogy ezeket az üzeneteket, amelyeket tovább akarunk adni, azoknak a nyelvén kell, hogy megjelenjen, mint akikkel a cégedben nyereséget produkáltál. Ezek közösségi projektek. Én, mint román cégtulajdonos, mindig azt mondtam, hogy a gazdagságát ennek a közösségnek legfőképpen ez a két többség alkotja: románok és magyarok. Én nem változtathatom meg a történelmet. El kell fogadni, akár tetszik egyeseknek, akár nem, hogy a magyarok építették ezeket az épületeket, amelyek között nagyrészt élünk. Ezen nem tudok változtatni, ahogyan egyesek szeretnék. Én ezt a történelmet nem tudom megváltoztatni, csak csinálhatok történelmet.

Befektettem ezekbe a projektekbe, de sehogy sem sikerült bármi kevés hatást gyakorolni ez ügyben a pártokra. Nem értettem, miért űznek gúnyt bizonyos értékes emberekből. Én voltam a legnagyobb olyan cégtulajdonos és szakértő abban az időben, abban a pártban, amely egyébként nem volt más, mint a PNL, de ők képesek voltak figyelmen kívül hagyni egy embert, aki állami szerződések és közbeszerzések nélkül felépítette és kifejlesztette az egyik legnagyobb, exportra dolgozó IT-cégét.

- És sikeresen vezette a vállalkozást.

- Igen, az elején páran voltunk csak, most több, mint kétszáz alkalmazottunk van. Én sohasem tettem különbséget etnikum szerint, hogy kit alkalmazok. Szó sincs róla. Mert nekem a legjobb csapatot kellett felépítenem. A legjobbat pedig nem az határozza meg, ki, milyen nyelven beszél otthon, hanem a komolyság, a profizmus, a kreativitás. És gyakorlatilag ezek a csapatok tették lehetővé, hogy ez a differenciálás megtörténjen egy nagyon erős versenyben, amilyen az IT piac. Egyik ilyen projekt egy gyerekeknek szóló magazin, amelynek „Tus” a neve, amely évek online, ingyenes, amit meglátott egy Hollandiába költözött román, aki most jött haza Romániába, meglátta a facebookon, és beszélni akart velem, meghívott kávézni. Ő egy évre hazaköltözött, és mondta nekem, hogy nem akar már oda visszamenni, keres valamit, ami miatt itthon maradhat. Ez tehát egy román, magyar, német, francia és angol nyelvű gyereklap. Azt mondja, valami hasonlóból született Hollandiában egy közösség, a boldogságról mesélők közössége. Elindult a helyi választásokon, és azt mondta, hogy ha megválasztotok minket, akkor pénzt adunk erre. És két jelöltjük bejutott a helyi közigazgatásba.

Miután rengeteget dolgoztam az utóbbi 3-4 évben civil projekteken, azt mondtam, kár lenne ezeket veszni hagyni. Akkor jött az ötlet, hogy megcsináljam ezt a pártot, elővettem a törvényt, és akkor láttam meg annak okát, amiért a PSD, a PNL, az RMDSZ megengedi magának, hogy gúnyt űzzön az emberekből. Merthogy ők olyan választási törvényeket hoztak, amelyek valójában antidemokratikusak, nyugatellenesek. Az RMDSZ közösségi szinten támogatta ezt, a két másik nagy román párttal együtt. Ezt én diszkriminációnak nevezem: megalkották a másodosztályú magyar fogalmát, ezt fedeztem fel sok évvel ezelőtt. Mert a helyhatósági választáson az ember „szenteli meg a helyet”, mondja ki a végső szót.

Oké, megcsinálom a pártot, azt mondtam. Mindig is az volt a törvényben, hogy három ember kell hozzá. De ők még tettek egy akadályt: 10 ezer aláírást kell gyűjteni egy párthoz. 2003-ban ezt is megemelték, már 25 ezer kellett 18 megyéből egy párthoz. Ezért nem volt egyetlen közösségi mozgalom sem ebben az országban. Ha volt valakinek pénze, azt mondta, két lej egy deci ital, megvásárolom az emberek szavazatát, mert senkinek nincsen 25 ezer ismerőse egy kis faluban vagy városban. Erdély nemcsak a nagy városokból áll, hanem azokból a kicsi mikroközösségekből, amelyek alkotják, és amelyek képesek arra, hogy ott, helyben megváltoztassák az emberek életét. Jól kormányzott, vezetett közösségek alkotják a jobban vezetett övezeteket. Ha nem engeded meg, hogy a közösséged tagjai megcsinálják a saját projektjeiket, akkor soha nem fog változni egyetlen régió sem. Akkor azt mondtam, nem csinálok pártot, mert ha belemegyek az ő játékukba, és olyan leszek, mint ők, ha hazudok.

- De végül mégiscsak ott kötött ki, hogy pártot csinált.

- Igen, mert három éve azt vettem a fejembe, hogy megváltoztatom a törvényt. Ez az én nagy sikerem. Meggyőztem a képviselőket, hogy vegyék ki ezt a kitételt az aláírásokkal a párttörvényből. A saját pénzemből finanszíroztam meg egy összehasonlító tanulmányt, amely megnézte, hogyan működik ez Nyugaton, a keleti EU-s tagországokban, és a keleti nem uniós országokban. Aztán jöttek kisebb tanulmányok, helyi közösségekben, hogy meglegyen a támogatottságom arra, amit akarok. A kutatók azt mondták, két út van, amelyen keresztül ezen változtatni tudsz. Egyik, hogy meggyőzöd a képviselőket, hogy változtassák meg a törvényt, a második módszer: megpróbálom bejegyeztetni a pártot, és alkotmányellenességi kifogást nyújtok be.

Egy kisközösség a törvény szerint egyetlen civil szervezet nevében jelöltethette magát. Ha például Panitban, ahol élnek 6000-en, és 96 százalékuk magyar, az RMDSZ indított 20 jelöltet, akkor ott már magyarként nem indulhatott senki, csak ha pártot csinált. Magyarországon ilyen nem létezik. És az RMDSZ ezt végig támogatta. Értem én azt, hogy országos szinten te kell, hogy képviseld, de helyi szinten nincs jogod diszkriminálni őket, és másodrangú állampolgárokat csinálni belőlük. Ezért nem voltak alternatív mozgalmak. És emiatt kezdtek az emberek elmenni ebből az országból. Mert látva, hogy itt nem változik semmi, nem értették, miért nem sikerül egy jobb közösséget építenünk. Ezért jönnek a magyarok hozzám, a pártba. Ha nincs a gyülekezésnek ez a fajta szabadsága, akkor sohasem lesznek jobb, tehetségesebb jelöltek, akik vezessék a közösséget, és változtassanak valamit. Így egy választáson az emberek a közösség 5 százalékából tudtak választani, és nem feltétlenül a legjobbakból állt a kínálat.  És akkor normális, hogy akik képviselnek, azok nem fognak újítani, nem fognak gazdagságot generálni.

Három év után 2015 február végén az Alkotmánybíróság az aláírásokat alkotmányellenesnek minősítette. És akkor mi öten Marosvásárhelyről megcsináltuk a pártot, és ezzel történelmet írtunk, mert ez a közösség első képviselője, anélkül, hogy elnöke, főnöke legyen Bukarestben vagy Budapesten. Azért maradunk le, mert 45 év eredeti szocializmus után következett 25 év eredeti román demokrácia. A választási törvényeinknek közük sincs a nyugati demokratikus választási törvényekhez. A tudatlanságot kihasználva a politikai pártok és az RMDSZ is megtartotta ezeket a törvényeket, mert ez volt kényelmes nekik, megtartani ezt a nem demokratikus előírást és állapotot. Mi olyan jelöltlistát fogunk csinálni, amelyen együtt fognak románok és magyarok szerepelni. Tele vagyunk vegyes házassággal, ezeknek az embereknek ki ad valamit, ki nyújt képviseletet?

- Az Önök programja, ha jól értem, az etnikai konfliktusokon való túlemelkedés, de ettől még ezek a konfliktusok léteznek. Ön szerint a magyaroknak nem valósak a sérelmei nyelvhasználatban, identitásuk megtartásában, az olyan ügyekben, mint a magyar nyelvű orvosképzés visszaszorítása a MOGYE-n? Vagy a törvényben előírt, de ki meg nem valósított kétnyelvűség? Itt az ideje véget vetni a nemzetiségek közötti torzsalkodásnak, mondják, de ehhez nem lenne szükséges a kisebbségi jogok megadása és garantálása?

- Minden negatívum, ami ezekben a kérdésekben van, az a politikai monopóliumnak köszönhető. Mert addig, amíg azt mondom, hogy itt vagyok én, egyedüli magyar párt, szavazz rám, addig a román is ugyanezt fogja mondani, és ezzel fenntartunk egy mesterséges, diszkriminatív állapotot, ahol egyik sem fogja sem megérteni, sem elfogadni a másik álláspontját és jogos követeléseit. Nekik (az RMDSZ-eseknek) fenn kellett tartani ezt a mesterséges állapotot, mert ha nem, akkor értelmét veszítette volna az egész munkájuk, létük. És ez a parlamentre is igaz. És amit ön említett, azok éppen ennek a monopolhelyzetnek a hatásai. Az RMDSZ kormányzott ezekkel a román pártokkal, és azt mondja, vannak dolgok, amikre nem volt hatással. Az a baj, hogy nem is állt érdekükben, hogy megtegyék. Mert ha ezeket az ostoba konfliktusokat megszüntetik, akkor elveszik a létjogosultságot.

- Van-e ennek fényében programjuk a román-magyar együttélés torzsalkodásmentes korszakáról, ha Önök vezetnék a várost? Mit tennének másképp a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatban?

- Én nem fordulok külön a magyarokhoz. Én a közösség, ezen kis közösség számára kínálok alternatívát.

- Milyen más programjaik vannak a város életének fejlesztésére? Mi hiányzik most leginkább Marosvásárhely életéből, a városvezetés tevékenységéből?

- Nincs transzparencia. Nem tudjuk, mi történik a városban. Az egyenlő esélyek is hiányoznak. De nemcsak a magyaroknak nincs, hanem nekem sincs románként esélyem, hogy valamit építsek, létrehozzak ennek a közösségnek. Idén március 8-án több ezer nő kapott ebédet 10 lejért, volt ingyenes koncert, amit a polgármesteri hivatal finanszírozott. Több tízezer eurót dobtak ki az ablakon, imidzsért. És mi van azzal a több tízezer emberrel, aki oda se tudott menni, aki nem fért be a Sportcsarnokba az ingyenes koncertre, azzal mi van? Ők mit kaptak?

- Mekkora eséllyel indul Ön a polgármesteri címért? Kik szavaznak majd Önre, milyen arányban?

- Nem tudom megsaccolni. Elég sok idő van még addig, és sok minden történhet még addig. Nézze meg, itt van például Maior alpolgármester inkompatibilitása. Az ASA finanszírozása. És sok egyéb dolog, amire azt mondják az állampolgárok, hogy a vezetők 16 éve esélyt kaptak, de mit csináltak azóta?

- Melyik oldalt, melyik pártot tekinti fő ellenfelének? Vagy kikkel kötne esetleg szövetséget, ha megválasztanák, a stabil városvezetéshez? Ha kétfordulós lenne a választás, ami nem kizárt, és Ön bejutna a második fordulóba, ki lenne legvalószínűbb esetben az ellenfele?

- Azzal működünk együtt, aki elfogadja a javaslatainkat, a koncepciónkat, az általános keretmegoldásokat. A népszavazást helyi szinten soha semmiért nem használták. Megpróbáljuk majd megkérdezni a lakosságot a fontos kérdésekben, projektekben. Támogassuk és fejlesszük az iskolákat, vagy esetleg finanszírozzuk a focistákat? – sohasem kérdezték meg erről az embereket. Ha az iskolákat fejlesztem, az elvezet a kétnyelvűséghez is, mert van rá törvény, ami megengedi. De a fejlesztés fogja meghozni a törvény alkalmazását. Félreértés ne essék, nekem június 6-án is lesz munkám és pénzem, amiből éljek, nekem nem létfenntartáshoz kell a választás. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy most, érett férfikoromban fogok gúnyt űzni az életemből és a munkámból. Ez csak egy áldozat a részemről, hogy nem azért akarok dolgozni, hogy pénzt csináljak továbbra is.

- Egy plusz zsákot vesz akkor a hátára?

- Abszolút. Van polgári felelősség is a világon, hogy ha már mindent elértél, akkor áldozattal tegyél is a közösségedért.

- Kolozsvárott is van egy románokból és magyarokból álló csoport, amely kifejezetten Erdély-politikát folytat, Önök nem gondolkodnak ebben?

- Az internet nagy úr. A mi üzeneteinket nemcsak helyi szinten figyelik. Látja, önhöz is eljutott Budapestre.

- Igen, mert tudok románul. De le is fordítják ezeket a programelemeket?

- Persze, nagy részüket, már le is fordítottuk, nézze meg a Facebook oldalunkat. Szóval az internet megváltoztatta a fogalmat. Évek óta beszélünk autonómiáról, és egymásnak feszülnek a magyarok és románok a témában. De soha nem volt egy valódi vita erről, hogy mik az előnyei és a hátrányai. Aki nem élt más országban csak olyanban, ahol megyékre oszlik az ország, nem érti, miről van szó. Én Svájc-fan vagyok, abszolút objektív és logikus okokból. Az embereknek elegük van a változásokból, az emberek szegények és fáradtak. A radikális változások sokkolják őket. Ha megyékben éltünk eddig, és Svájcnak is megyéi vannak, csak kantonoknak hívják őket, akkor miért nem csinálunk először megyei szinten decentralizációt? Tanuljuk meg, mi a jobb kormányzás itt helyi szinten. Az emberek bizalmat nyernek. És meglátják, hogy lehet. És utána könnyen mondod, hogy ez működik, ha megmutatod, hogyan működik. Mert a tudatlanság hozza a sok vitát, „hé, a magyarok elveszik Erdélyt”… - stílusban. Az emberek félnek az ismeretlentől. Magyarországon is centralizáció volt. És akkor a román jogosan mondja az itteni magyarnak, aki veri a tamtamot az autonómiáért: miért akarsz autonómiát, látod, hogy Magyarországon, akit állandóan példának hozol fel, pont az ellenkezője történik?

- Megmondom őszintén, a városban hallottam olyan véleményt is, miszerint az Ön és pártja fellépésének legfőbb funkciója, hogy elvegyen szavazatokat a közös magyar jelölttől…

- Mi nem Soós úrral harcolunk. Nekünk semmi közünk hozzá. Mi megváltoztattunk egy törvényt. Hadd mondja el a roma, a magyar, a román: mi ezt a magyart akarjuk, mert ez jobb, mint Masca. Azzal, amit én eddig csináltam, a vállalatommal, a projektjeimmel és a civil szférában, megengedem magamnak, hogy azt mondjam, értékesebb vagyok, mint a többiek.

Bánhidi Emese