Bár azt hiszem, a Magyar Utónévkönyvben nem szerepel ez a név, mint anyakönyvezhető magyar utónév, engem mégis Alkotmánynak hívnak. Az úgy történt, hogy anyuék Istvánra kereszteltek és ugye jó magyar szokás szerint az ember névnapja a születésnapjához legközelebb eső adott név napján van… márpedig nekem nem a karácsony körüli István nap van a legközelebb a születésnapomhoz, hanem Augusztus 20, Szent István király napja.

Arról anyuék persze nem tehettek, hogy nem sokkal később Szent István már a naptárban is kegyvesztett lett és helyébe az Alkotmány és az új kenyér lépett.

Az iskolában a tanítónéi sokszor viccelt ezzel, hívtak alkotmánynak meg kenyérnek, de volt olyan is, aki javasolta, hogy jobb lenne a névnapomat inkább a Szeretet Ünnepe (így…) környékén tartani és nem hivalkodóan augusztus 20-án.

Akkor gyerekfejjel nem sokat értettem az egészből, de annak nagyon örültem, hogy anyuék nem hallgattak ezekre a tanácsokra és Istvánka felköszöntése maradt augusztus 20-án. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy az osztályban senkinek, még a leggazdagabb, de még a legjobban tanuló gyereknek sem volt tűzijáték  a névnapján!

Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és igazából örülnöm kéne, hogy a névnapomat most már teljes joggal tarthatom augusztus 20-án, hiszen híres névrokonom újra elfoglalta jól kiérdemelt helyét a naptárban és az ünnepek sorában.

De most valahogy mégsem tudok igazán örülni. Ellopták az alkotmányt és ami helyére jött, Európa szégyene. Sütik az ország kenyerét, de 20-án mégis milliók lesznek kenyér nélkül. A szokásos népünnepély fényét a butaság rozsdájával maszatolja össze a Magyarok Országos Gyűlése ahol jurtákban éltetik azt a múltat, ami remélhetőleg soha nem lesz…

Mi lett ebből az országból? Mi lett az Alkotmány és az új kenyér ünnepéből?

Egye fene, vigyék akár a tűzijátékot is, csak hadd legyen a nevem újra Alkotmány.

Zerkowitz István jegyzete