- Sokakban élt az erős remény az ügyben, hogy a PNL és pláne az új formátum, a civil szerveződésekből kinőtt USR (Mentsük meg Romániát) jobban teljesít, és történik valamiféle váltás. És Iohannis elnök is úgymond ezt írta elő: mióta hatalomra került, azóta szeretne „saját kormányt” a jobboldalról. Mégsem sikerült leváltani a baloldali főerőt, a PSD-t.

- Ha a gyökereivel kezdenénk a mai helyzetnek, akkor azt mondanám, hogy amikor két évvel ezelőtt Klaus Iohannis megnyerte a választásokat, akkor nagyon sokan szavaztak rá, nagy volt a mobilizáció külföldön és itthon is, sokan szavaztak rá, mint egy reményre. Eltelt a két év. Sok reményt ő maga nem is táplált, mert majdnem semmit sem ígért, amikor megválasztották. De az a remény semmiképp sem igazolódott, hogy ő a rendszeren kívüliként egészen másképpen fogja felmutatni Romániát, értékeket fog tiszteletben tartani, és aktívan fogja majd képviselni a civil szférából jövő regionális értékeket. És közben már a jobboldal is megosztottá lett, mert a Liberális Párt igazából akkor kezdett már válságba kerülni, amikor átállt az Európai Néppárt családba, akkor már létrejött egy nagy törés a párton belül.

- Ez még az Antonescu korszak volt.

- Igen, neki volt nagy szerepe ebben, és azután ő volt az, aki egyesítette ezt a pártot a volt elnök pártjával, Traian Basescu pártjával. Két párt, amely nagyjából összeférhetetlen: ez az egyesítés nem volt sikeres, belülről tönkre tette a liberális pártot olyan értelemben, hogy nagyon sokan, akik a liberális pártra szavaztak 25 évig, nagyon kiábrándultak ebből a pártból. Ennek a csúcsa az volt, amikor a PNL a helyhatósági választásokon elsőnek Marian Munteanu szélsőséges, fasisztoid személyiséget javasolta Bukarest főpolgármesterének. Közben a PNL-hez közel álló technokrata kormány próbált semleges lenni egy jó darabig, maga a miniszterelnök, Ciolos is ezt a semlegességet próbálta valamilyen módon megtartani, de ez a semlegesség ugyanakkor azt is jelentette, hogy a PNL-nek nem volt meggyőző kampánya.

- Nem volt vezetője.

- A vezetőség is valamilyen illiberális módon lett megválasztva, mert kinevezés alapján az elnök kinevezte Alina Gorghiut, nem volt belső verseny. Egy pár fontos figura, köztük Ludovic Orban, Antonescu, komplett eltűntek, és ez a párt ellentmondott a liberális mivoltának is, mert akik a párton belül igazán meggyőződéses liberálisok voltak, azok átmentek a Tariceanu féle ALDE-hoz.

- És ezek a meggyőződéses liberálisok fogtak össze ezzel a teljesen illiberális PSD-vel?!

- Tariceanu mindig is próbált egyéni megoldásokat, próbálta pozícionálni a pártját, mint a liberalizmus egyetlen képviselőjét Romániában, és ehhez neki nyilvánvaló szüksége van, hogy a hatalomhoz is közel álljon, vagy része legyen a hatalomnak. Romániában azok a pártok, amelyek kormány alakítanak, azok a parlamenten belül is egy csomó képviselőt megnyernek maguknak és a választások eredménye nem marad meg, nemhogy négy évig, de két évig sem, mert olyan belső migráció történik, amelyben a pártokat egyszerűen otthagyják azok, akik nincsenek kormányon, és átpártolnak azokhoz a pártokhoz, amelyek részei a kormánynak. Tariceanunak szüksége van arra, hogy szövetségese legyen a PSD-nek, őt nem nagyon érdekli szerintem, hogy milyen is ez a PSD, hanem az a fontos, hogy ő maga fel tudjon mutatni eredményeket, kormányozzon, és ezáltal megnyerje azokat a liberálisokat is, akik már a PNL-n belül veszik észre, hogy ez a párt egy néppárttá változott, és ellenzékben lesz négy évig.

Ami még történt: a fantasztikusan nagy mértékű  szociáldemokrata győzelem. Mert mindenki fel volt készülve, hogy a PSD fog nyerni. De hogy 45 százalékon felül nyert, és amikor a végleges számítások jönnek, lehet, hogy közeledik az 50 százalékhoz, ilyen nem volt 90 óta. Ha azt hinnénk, vagy abból indulnánk ki, hogy ez egy autentikus, szociáldemokrata európai párt, akkor ennek örvendeni kell, mert ellentmond azoknak a szélsőséges jobboldali tendenciáknak, amelyeket látunk Európa-szerte. Csak az a nagy baj, hogy ennek a győzelemnek sok olyan komponense van, ami azt mutatja, hogy ez a párt abszolút legyezőként próbált politizálni. Ebben a legyezőben benne van a szélsőséges nacionalizmus is, az antiszemitizmus is, az euroszkepticizmus is, az amerikaellenesség is, a Putin és Erdogan barátság is, de ugyanakkor benne van egy olyan törekvés is, hogy ez a párt Tony Blair modellje szerint nyit a középosztály felé, és pro européer is.

- Végül is a PSD elnöke, Liviu Dragnea választások utáni első nyilatkozatában rögtön benne volt az, hogy: „mi minden nemzetközi kötelezettségünket továbbra is vállaljuk, fontos komponensei leszünk a nemzetközi együttműködésnek”, stb. Ami szólt feltehetően Washingtonnak és Brüsszelnek egyaránt. Ezt az ember különösen Magyarországról nézve tartja feltűnőnek, amelynek a kormánya állandó harcban áll az EU-val, és nem volt túl szívélyes a viszonya az Egyesüölt Államokkal sem.

- Amikor azt mondtam, hogy legyező, akkor éppen erről a kettősségről beszéltem. Dragnea nagyon jó, tehetséges és komoly politikus, különbözik a hagyományos, ingatag, Mitica-típusú bukaresti politikustól. Komoly tapasztalatokat szerzett a helyhatóságban, önkormányzatban, Teleorman megye tanácsának elnöke volt hosszabb ideig, és nem tartozott annyira a bukaresti szociáldemokrata klikkhez. Nagyon nehezen nőtte ki magát, és nagyon liberális gondolkodást bizonyított, amikor a 2000-es évek elején ő volt a megyei tanácsok és önkormányzatok szövetségének elnöke, és bizony nagyonis regionalista és demokratikus álláspontja volt. Feltornázta magát lassan a párton belül, jól jött neki, hogy Pontát, aki azért a régi gárdának a bábja volt, ők mozgatták, egyszerűen sikerült mellőzni, anélkül, hogy a párton belül kellene csatát vívnia, mert a Collectiv dráma elseperte Pontát és jöhetett ő. (A tavaly a Colectiv nevű szórakozóhelyen történt tömegkatasztrófa nyomán bukott meg Victor Ponta szociáldemokrata kormánya és került hatalomra a mostanáig kormányzó technokrata kabinet – a szerk.)

Dragnea első sikeres teljesítménye már az volt, hogy a helyhatósági választásokon Gabriela Fireát támogatta, promoválta, hitelesség tette ezt a nőt olyannyira, hogy megnyerte Bukarest polgármesteri posztját. Azon kívül Dragnea személy szerint egy európai szociáldemokratának néz ki, és a párton belül ő ezt a vonalat fogja megerősíteni. De ugyanakkor annyira ravasz politikus is, hogy tudta: a kampánynak ez nem elég. Mert van egy európai válság, létezik útkeresés a nacionalizmus irányába, az európai föderalizmus ellen, Soros ellen.  És mi történt? A volt miniszterelnököt, Pontát, aki nagyon frusztrált állapotban van, felhasználta arra, hogy különböző televízióállomásokon ő legyen az, aki szóvivője lesz a szélsőségnek, és ettől felmentette önmagát.

A Soros elleni kampányban olyan hihetetlen fantazmagóriákat találtak, ki, hogy Ciolos (a jelenlegi technokrata miniszterelnök – a szerk.) Soros György törvénytelen fia. Vagy, hogy Soros György mozgatja mint egy bábu az egész közép jobboldali entellektüel világot, a befolyásos nemkormányzati szerveket, a háttérhalmat, ő van Iohannis mögött, ő van a  titkosszolgálatok mögött, ő van a mostani technokrata kormány mögött. Ezt az üzenetet rábízták 2-3 lojális televízióra, mint az Antena, a Romania TV, és rábízták Pontára. Mi több, létrehoztak egy picike pártot, a PRU-t, amely a magyarellenes szöveget is behozta, Románia és Moldávia újraegyesítését és a magyarok kizárását, úgyhogy minden szerep nagyon jól ki volt osztva a kampány alatt. Ugyanakkor Romániában létezett egy óriási polgári összefogás a homoszexuális házasságok ellen. 3 millió ember írt alá egy petíciót, hogy a házasság megfogalmazását változtassák meg az alkotmányban,  ennek is az élére állt Dragnea és a pártját behozta ebbe a kampányba. Mindez abban is segített, hogy a PSD – annak ellenére, hogy szociáldemokrata párt, baloldali párt – nagyon jó háttér-szövetséget kötött az egyházakkal, a mindenható ortodox egyházzal, de még a görög katolikussal is, amelyek szövetségesek voltak ebben a homofób kampányban.

- Sőt, egy baptista egyházi ember indította el az egész házasság-kampányt.

- Igen. Úgyhogy itt nagyon sok komponens volt a kampányban, amelyeket Dragnea, mint egy nagyon jó karmester, levezényelt. Ő személy szerint, sem a Soros ellenes kampányban, sem a magyarellenes kampányban közvetlenül nem vett részt.

- Azért neki is voltak kemény kijelentései arról, hogy nem szabad a magyarokkal együttműködni, stb.

- Nem szabad a magyarokkal együttműködni – az egy dolog, és egészen más, mint amit Basescu mondott, hogy a Tiszáig tart Románia... Ugyanakkor még hozzátenném azt, hogy Dragnea nagyon kiegyensúlyozottan reagált Iohannis kihívásaira. A nemzeti ünnep (december elseje) alkalmából az államfő nem hívta meg Dragneát az ünnepségekre. Ott volt a nép között, és nem válaszolt a provokációra. Azt mondta, hogy nagyon jól érzi magát a románok körében. Szóval egy csomó provokációra, amely Iohannistól jött, vagy Ciolostól, vagy a liberálisoktól, ő személy szerint visszafogottan reagált. Azt a benyomást keltette, hogy olyan politikus, aki toleráns, a megbékélést tudja promoválni, a megosztás ellen vinné Romániát.

A PSD közben ezzel a sokszínű kampánnyal maga köré tudott gyűjteni olyan embereket, akik egy normális demokratikus országban nem tartoznak össze: az antiszemitákat, a patriótákat, a fundamentalista nacionalistákat az európai szociáldemokrata baloldali emberekkel. És nagyon sok olyan ígéretet is tett, amelyek bizony hatottak egy válságos világban, mert Románia nagyon dramatikus helyzetben van gazdasági szempontból. Annak ellenére, hogy van mit tudom én milyen nagy növekedésünk, szegénységben él az országnak a legnagyobb része. Olyan ígéreteket is tudott tenni, amelyeket hitelesen tehetett, mert ellenzékben van egy éve. Ezt az ajándékot, hogy a PSD ellenzékben lehessen egy évig, Klaus Iohannis hozta, és ez abból ered, hogy Iohannisnak nincs tapasztalata a dimbovitai, a bukaresti változékony politikában, nincs és nem is lesz. Egy kis szász közösségben szocializálódott, és nem volt ellenfele Szebenben. Úgyhogy ő ellenfél nélkül politizált.

- De ezek szerint a nagy kérdés az, hogy most akkor melyik vonal fog érvényesülni kormánypolitikaként? És a másik: mit hoz Romániának az, hogy állandósul a kettős hatalom, ha szociáldemokrata lesz a miniszterelnök? Valamiféle háborúskodás állandósulására kell számítani arrafelé, miközben nem lehetünk biztosak abban, hogy Dragnea vonala valójában mi lesz?

- Ez kiderül, miután meglátjuk, hogy lesz-e kompromisszum Iohannis és Dragnea között. Iohannis törékeny helyzetben van, mert neki is vannak perei, egyet el is veszített. Vannak olyan perei hat tulajdonával kapcsolatban, amelyeket reaktiválni lehet. Azon kívül, ha Dragnea nagy többséget tud magáévá tenni a parlamentben, az elnök felfüggesztésének kérdése kézenfekvő.

- Egyszer ilyesmibe, Basescu elnöksége idején, már belebukott a PSD.

- Igen, de abból tanult. Sokkal jobban tudja megszervezni. Szerintem megszülethet egy olyan kompromisszum, amely kb. így fog hangzani, hogy Iohannis elnök elfogadja Dragneát mint miniszterelnököt, és Dragnea mint miniszterelnök nem kérdőjelezi meg Iohannis legitimitását, és így élnek a következő négy évben, bár a kormányzás egy ével hosszabb lesz, mint Iohannis mandátuma. És lesz egy látszólagos béke, amiben lesznek ellentétek, de a nagy kérdések nem kerülnek elő, a két legitimitás: a miniszterelnöké és az elnöké. Az is lehet, hogy Iohannis nem fogadja el ezt a kompromisszumot, mert megmondta, hogy Dragneának van egy bűnügyi ítélete, és nem törvényes, hogy miniszterelnök legyen. Ezáltal Dragneát rákényszeríti, hogy másvalakit nevezzen ki. Ha megtörténik, ez a PSD-t és sok más intézményt is mozgósítani fog arra, hogy felfüggessze az elnököt. Úgyhogy nem lesz béke és csend.

Hogy milyen orientációja lesz ennek a nagyon nagy tömörülésnek, ami a PSD manapság, ez sok mindentől függ, nyilván a nemzetközi helyzettől is, attól, hogy mit hoznak a választások Németországban, Franciaországban, mélyül-e az európai krízis és összeomlik-e az EU vagy el indul arrafelé: akkor szerintem a nemzetállamI diskurzus, a „nem kellene az idegenek, a külföldiek” hangulat eléggé fel fog erősödni. Eklektikus kormányzása lesz a PSD-nek, de akkor fogjuk tisztán látni, hogy inkább európai vagy többségében európai és demokratikus politikát fog-e folytatni, ha például az RMDSZ-t felkéri kormányozni. Ha nem invitálja egyáltalán, akkor fel kell készüljünk arra, hogy olyan politikája lesz a PSD-nek, olyan nagyon pragmatikus politikája, amelyben megerősíti a hatalmát Romániában: ehhez a nacionalizmusra szüksége van. Európában pedig úgy próbál politizálni, ahogyan diktálja a helyzet. Amelyik szárnya Európának erősödik, ahhoz próbálnak majd simulni, és nem az ideológiai családhoz.

- Mindezt úgy, hogy a jövendő kormánypartner ALDE és Tariceanu fog asszisztálni hozzá?

- Tariceanunak lesz egy pragmatikus politikája, így próbál „lopni” a liberális pártból, és visszavenni embereket, akiket meggyőz, hogy ő képviseli az igazi liberalizmust, és a liberalizmussal is lehet hatalomra kerülni Romániában. Nem muszáj mindig ellenzékben lenni, fel tudja mutatni nekik, hogy igenis egy olyan liberális párt, amely 6-7-10 százalékra felnő, döntő szerepet játszhat a kormányformátumban, lehet az akár jobboldali, akár baloldali.

- Ők lesznek a mérleg nyelve.

- Igen. De ezen kívül folytatódni fog a liberális párt démonizálása más irányból is, mert Basescu bekerül a parlamentbe. Neki van egy irredenta szövege Moldova Köztársasággal kapcsolatosan, sőt, nem kizárt, hogy amennyire excentrikus és irracionális politikus, indul Moldávia elnökválasztásán, mivel neki van állampolgársága. Ilyen mutatványokra fel kell készülni, ő fogja helyettesíteni Corneliu Vadim Tudort, de neki nagyon sok olyan helyhatósághoz tartozó politikusa is van, akit szabadon engedett a liberális PD-s nagy megbékélésben, hogy válasszák ki a legpragmatikusabb utat, de lehet, hogy ezeket a vazallusokat most visszanyeri magának. Ilyen vazallus például Brassó és Marosvásárhely polgármestere, Kolozsvár polgármestere, Boc, Florea és a többiek. És ő is próbál majd a mostani Nemzeti Liberális párttól visszaszerezni olyan politikusokat, akikkel legalább 20 évig együtt politizált, és nagyjából ugyanazon a filozófián vannak. Basescu fogja képviselni Romániában a szélsőséges nacionalista tendenciát. Nem azért, mert ő maga olyan, hanem, mert ő egy ideológiamentes, pragmatikus politikus, nagyjából egy kisebb Trump, aki mindenről úgy szólhat, ahogy akar, de ezt a szemtelen politizálást nagyon sokan szeretik.

- Az elmúlt hónapokban sokszor gondoltam Önre, akitől, 3-4 éveegy interjúnk során azt a nagyon izgalmas meglátást hallottam, hogy az RMDSZ jövője Erdély, és a szövetség jövője az erdélyi párttá válás. Úgy tűnt, hogy az RMDSZ egy apró kis spéttel, 3-4 év elteltével, mintha meghallotta volna ezt, és belekezdett az erdélyi politizálásba. Ehhez azonban igazából nem volt társa román részről. Volt egy parlamenti párt, amely végre azt mondta, hogy Erdély, és ehhez képest a román pártok, erdélyi civilek mintha sokkal jobban féltek volna attól, hogy a magyarokkal bármiféleképpen lepaktáljanak, minthogy ők is felvállalják, hogy menetelhetünk a transzszilvanizmus mentén.

- Ez nagyon helyes volt, hogy az RDMSZ ebbe az irányba indult el. Amikor én azt mondtam, hogy erdélyi párt lesz, akkor azt gondoltam, és tévesen gondoltam, hogy eljön az a pillanat, amikor az RMDSZ a belső válságai miatt, és mert a mainstream román pártok ki akarják zárni a politizálásból, nem fogja tudni megszerezni a parlamenti státuszt, és akkor ez a nagy politikus gárda és önkormányzati vezető át fog alakulni egy teljesen regionális párttá. Ez nem így történt meg, én ennek örvendek. Mert örvendek, hogy képviselteti magát továbbra is a másfél millió magyar a bukaresti parlamentben. De szerintem partnert nehéz találni a román regionalisták között. Itt, Marosvásárhelyen is létrejött egy ilyen párt, a Szabad Emberek Pártja (POL), amely a kétnyelvűség mellett áll ki, de ez is egy román párt, Dan Masca egy román helyi politikus.

De az RMDSZ-nek is voltak most a kampányban olyan választásai a diskurzusban, amelyek nem voltak százszázalékosan Erdély-pártiak. Egyrészt az RMDSZ-t 27 éve lejáratják minden szinten a román pártok, beleértve a demokratikus pártokat is, bár felhasználják, vagy kihasználják, amikor szükségük van egy kormányzat létrehozására. Lejáratják azzal, hogy egy szélsőséges párt. Továbbra is léteznek a megyei román lapok, amelyek a kommunista párt orgánumai voltak, a Cuvintul liber és mások, de minden megyében léteznek, amelyek egyik komponense a magyarellenesség. És nemcsak a magyarellenes, hanem RMDSZ-ellenes a diskurzus. Vannak kételyek a jobb, demokratikusabban orientálódó román körében is afelett, hogy igazából az RMDSZ demokratikus párt, vagy vannak titkos fiókjaiban szélsőséges vagy irredenta elképzelések is. Ezt a kételyt megerősítette az, hogy RMDSZ-nek nem volt álláspontja azzal kapcsolatban, vagy én nem hallottam róla, hogy Orbán Viktor kormánya, külügyminisztere megtiltotta a magyar diplomatáknak, hogy részt vegyenek Románia nemzeti ünnepén. Mert az erdélyi románok nagyon jól értik, hogy ez az ünnep igazából egy szomorú nap a magyarok számára, de ugyanakkor elvárták volna talán az RMDSZ vezetőségétől, hogy mondja el: azért az a gyulafehérvári nyilatkozat, amit az erdélyi románok 1918. december elsején kiadtak, nemcsak egy győzedelmes román nacionalista nyilatkozat, hanem abba bele volt foglalva az a gondolat is, hogy most annak ellenére, hogy mi győztesek vagyunk az első világháború után, gondolunk azokra a honfitársainkra, akik nem románok.

- Én azt hiszem, hogy ezt az RMDSZ nagyon sokszor idézte épp az autonómia-ígéretre emlékeztetve. Meg arra, hogy 27 év alatt annyiszor sértették meg ezeket a gyulafehérvári alapelveket, hogy majd akkor mennek a romániai magyarok december elsején ünnepelni, ha esélyt látnak arra, hogy ezek az elvek megvalósuljanak.

- Igaz, de miután az Orbán kormány ezeket a döntéseket hozta, ez a diskurzus most ebben a pillanatban nem jelent meg. Nem várta volna el senki az RMDSZ képviselőitől, hogy részt vegyenek az ünnepen, ha nem akarják, de jó lett volna valahogy relativizálni azt az álláspontot, amit az Orbán kormány képviselt, és azt is, hogy Orbán Viktor kampányolt az RMDSZ-nek. Ez is valahogy egy kicsit megzavarja a bizalmat a regionalista románok és a regionalista magyarok között.

- Azért nem érzem én ezt igazán jó érvnek, mert én akkor vártam, hónapokkal korábban, hogy román szervezetek, mozgalmak felállnak az RMDSZ mellé Erdély dolgában,a regionális politika égisze alatt, amikor még nem volt december 1, ez a nagyon szerencsétlen budapesti külügyi intézkedés, és amikor még Orbán sem jött kampányolni.

- Szerintem marad ez a kérdőjel, hogy az RMDSZ-nek a diabolizálása a 25 év alatt olyan fenntartásokat produkált a román közérzetben, hogy még a regionalista románok sem merik egy az egyben felvállalni a szövetséget Erdélyért az RMDSZ képviselőivel. Nagyon sok a kommunikáció, sok a megnyilvánulás, jó irányban halad ez az ügy. De az az érzésem, hogy a román regionalistáknak nincs szükségük arra, vagy félnek attól, hogy egy ilyen világban, ahol esnek össze államok, régiók, stb, a túl meleg közeledés az RMDSZ erdélyi programjához, nehogy azt jelentse, hogy igenis, ők is a magyar érdek zsoldosaivá váltak.

- Tehát nagyon erősen érződik a mostani RMDSZ mögött a budapesti kormány? Ez ijeszthette el őket?

- Nem is érződött olyan nagyon, csak az utolsó pillanatokban a választások alatt. De ez az álláspontja a románoknak régi, nem most jött létre, a fenntartások is régiek: ez a többség maga szeretné képviselni elsősorban a regionalizmuist, és nem szeretné előtérbe hozni azt, hogy létezik szövetsége a magyarokkal, mert ez ellenére lenne az ő haladásuknak. Valahol a háttérben erős a kommunikáció, az összefogást, de ez a román regionalista propagandának nem segít, hanem árthat is. Főleg egy ilyen időszakban, amikor látjuk, hogy a nagy bukaresti pártok mennyire kihasználták a magyar, zsidó-, regionalizmus-, transzszilvanizmus-ellenességet, végig ezzel kampányoltak, és olyan eredményesen, hogy az erdélyi románok is többségben PSD-re szavaztak. Mert a PSD volt az, aki a nacionalista szöveget gyúrta.