-          Amikor legutoljára Marosvásárhelyen jártam és az SZKT ülését figyeltem, erősen az volt a kérdés, hogy marad-e a szövetség a kormánykoalíció része, ehhez képest volt nagy felvonulás a sajtó részéről is. Most ez a dilemma egyszerűen nem is nagyon létezett, talán az egy Frunda Györgyöt kivéve mindenki természetesnek vette, hogy a koalíció megy tovább. Pedig hát továbbra is vannak izgalmas kérdések, mint hogy: lesz-e nyolcmegyés átalakulás, meg hogy mi van a kisebbségi törvénnyel. Szóval mi van akkor a koalícióval?

-          Azért dilemmák vannak. Nekünk volt egy találkozónk egy hete a szociáldemokrata párttal is, ahol ők elmondták, hogy most már ők is úgy látják, ez az időszak azzal kell elteljen, hogy mindenki készül a választásokra. Tehát én úgy látom, kicsit háttérbe került ez a kérdés, de ez nem azt jelenti, hogy nem merül fel: hogyan tovább. Van egy protokollum, abból a kisebbségi törvény nem valósult meg, a közigazgatási átalakítása Romániának nem volt benne, de felvetette a koalíciós partner és főleg az államelnök, ezt egyelőre jegeljük, tehát nem foglalkozunk vele, de most is hetente kérdezik tőlünk a koalíciós partnerek, hogy nem kellene-e ezt megcsinálni? Ők is látják, hogy egyszerűen már nincs idő, tehát még ha meg is egyeznénk, olyan káoszba löknénk Romániát, ami azt jelentené, hogy megszűnnének az összes megyei intézmények, azok valahová, azok akik eddig voltak már nem azzal foglalkoznának, hogy mit tegyenek, tehát ezt a választások utáni első évben kell megcsinálni, nem az utolsóban.

-          Jó, de ezt ők is átlátják a PD-L részéről? Mindazok ellenére, hogy jönnek újra és újra az ötlettel?

-          Ők is átlátják, de az államelnök nem mondott le erről, és akkor gondolom, tőlük megkérdezi hetente, hogy mi van ezzel? Persze, amiről kell beszélni az a decentralizáció, erről beszélünk is, minél közelebb jönni a döntéssel az állampolgárhoz. Én úgy látom, hogy ez most Magyarországon másként történik. Harcolunk az autonómiáért, de az állam vesz vissza egy csomó feladatot, ami eddig az önkormányzatoknál volt… Én úgy gondolom, hogy a további időszaknak a nagyon fontos kérdése, továbbra is a kisebbségi és a választási törvény. Hiszen nehezebb helyzetben leszünk, mint 2008-ban, akkor is, ha én is elmondtam az SZKT-n, hogy 1990 óta mindig voltak pártocskák, amelyek megjelentek, ellenünk indultak, de most egy kicsit más a helyzet. Tőkés László fémjelzi ezt, mindenhol előrenyomják, hátha nagyobb hitele lesz. Szerintem nem lesz nagyobb hitele, és ezt Tőkés érzi, ő azért lebeg valahol, vagy megpróbál lebegni ott fenn, de hát ő, mint RMDSZ EP-képviselő saját magával kellene tisztázza, hogy akkor ez hogy is van.

-          Beszélünk majd az új párt megalakulásáról, de beszéljünk még egy kicsit a koalíció jövőjéről. Itt van ugye a kisebbségi törvény. Vagy a választójogi törvény, amiről a szövetségi elnök is azt mondta, hogy az őszi politikai idénynek a fő témája. De hát itt is vannak nagyon komoly ellentétek a PD-L és az RMDSZ között például az, hogy ez a törvény lehetővé teszi a listás szavazást, hogy a szórványban lévő szavazatok elvesznek-e vagy nem, újabb mandátumot össze lehet-e szedni belőlük… Ezek nem számítanak koalíciós válóoknak, hogyha itt nem sikerül megegyezni?

-          Dehogynem. Ezt nagyon keményen és egyértelműen elmondtuk, hogy mi csak akkor tudunk egyetérteni akár a választások egy időben való tartásáról, hogyha végül nagyon egyszerűen lefordítva a választók akarata érvényesül. Ez pedig azt jelenti, hogy valamilyen kompenzációs rendszert kell kialakítani, hiszen ha vegytiszta egyéni körzetek vannak, akkor fennáll az a veszély – mondjuk nem feltétlenül rólunk  van szó, de rólunk is lehet – hogy van egy 8-10 százalékos párt, amelyik nem jut be a parlamentbe. És ha nem jut be, akkor hogyan képviseli, ami az RMDSZ-nek fontos, hogy meglegyen?

-          Hogyan tud az RMDSZ úgy zsarolni egy koalíciós partnert, hogy neki tulajdonképpen mindkét zsarolási eszközhöz fűződik érdeke? Merthogy az összevonás is jól jöhet a szövetségnek.

-          Nem feltétlenül zsarolásról van szó, hanem feltételrendszerről, és mi próbáljuk meggyőzni a koalíciós partnert. Itt is van egy véleménykülönbség az államelnök és a koalíciós partner között, hiszen ők is elismerik azt, hogy egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy ők lesznek a legnagyobb párt a jövő évi választásokon, sőt! Az összes közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy bizony, bizony másodikként futnak be. És akkor nekik is pont olyan veszélyes az, hogy általában, ha vegytiszta rendszert alkalmaznak, ott nyilvánvaló a nagyobb pártnak nagyobb esélye van, hogy túlnyerje magát. Tehát ilyen szempontból nekik is érdekük, hogy egy ilyen köztes rendszer jöjjön létre. Meggyőződésem, hogy két héten belül dűlőre tudjuk vinni, legyen valami legitimitása annak, aki bejut a parlamentbe, kérdés, hogy akkor hogy? Akkor legyen lista: logikus, hogy erre mindegyik párt vagy alakulat felteszi azokat az embereket, akiket nem dob be egy ilyen egyéni megmérettetésbe, vagy, mert pártelnök, vagy mert hasznos a parlamentben, de nem olyan típusú, hogy megnyerjen egy ilyen egyéni körzetet.

-          A másik variáns, amit ők lebegtetnek, hogy legyen visszaosztás, de minden listán a második helyen levőket rangsorolják, és akkor őket bejuttatják. Ennek az a logikája, hogy van egy bizonyos legitimitás, hogy ott volt egy jelölt a második helyen. A másik viszont, hogy a párt nem nagyon tudja ellenőrizni… Nem lehet a pártoknak a befolyását egyszerűen lecsökkenteni a minimumra, hiszen látjuk, hogyan néz ki a mostani parlament, és ez többek között azért gyengébb minőségű, mert volt egy egyéni körzetes rendszer, ahonnan nem mindig az jutott be, aki a legtöbb szavazatot kapta, hanem a 3. vagy 4. helyről. Én azt hiszem, tudjuk ezt tisztázni 2-3 héten belül, hiszen meg kell hozni a döntést.

-          A kisebbségi törvény?

-          Az egy bonyolultabb kérdés. Ahogy közeledünk a választások felé, egyre nehezebb azt a kisebbségi törvényt megszavaztatni, amit benyújtottunk 2005-ben. Itt két kérdéskörben szeretnének változást. Az egyik a hatáskör, a másik a megnevezés. Ha kiüresítjük a hatásköröket és a törvény kiratakintézmény lesz, akkor természetes, hogy nem tudunk ezzel egyetérteni. Ezt még meg kell tárgyaljuk az RMDSZ-en belül, ez valamikor a következő SZKT-n lesz, hogy ha nem sikerül egy megfelelő kisebbségi törvényt megszavazni, akkor ez azt kell jelentse, hogy kilépünk a koalícióból vagy nem. Ez még egy nyitott kérdés. Amit én látok, hogy a nagyobbik koalíciós partner nagyon komolyan beindult, és már kampányol, készíti elő a választásokat. És azért mondom az itt a körülöttünk lévők fel kéne tegyék maguknak a kérdést, hogy mit akarnak azon túl, hogy szidják az RMDSZ-t, szidják a kormányzatot, ugyanakkor állandóan az RMDSZ-hez fordulnak vagy hogy oldja meg az orvosi egyetem kérdését, vagy hogy oldja meg a választási törvényt. Meg kell, hogy értsenek valamit: nem mindenáron vagyunk ott, de addig, amíg ott vagyunk befolyásoljuk a döntéseket. Ez ilyen egyszerű. Ha nem sikerül a magyarság számára megfelelő döntéseket hozni, akkor nyilvánvalóan felvetődik, hogyan tovább.

-          És a hogyan továbbhoz kapcsolható ez a tárgyalás a PSD-vel? Aminek még az az érdekessége, hogy a másik nagy ellenzéki erő, amelyik szövetségben van a szociáldemokratákkal, az nem volt ott…

-          Igen, ilyenkor mindig az a dilemma merül fel bennünk is, ezt tudtuk 1990 óta, ne ámítsuk magunkat: nem feltétlen az egyik 19 s a másik egy híján 20 a román pártok közül, de valahol ott vagyunk. Ha megnézzük, például ott van a Nagy Románia Párt, velük soha nem tárgyaltunk, de a többiekkel igen. Annak függvényében, hogy az érdekük hogyan kívánta, ha szükség volt a magyarokra a parlamentben, a kormányban, akkor jóindulatúak voltak velünk, és ezt kéne hosszú- vagy középtávon úgy szentesíteni, hogy ne attól függjön feltétlenül egy kisebbségi jog, hogy ott vagyunk, vagy nem vagyunk ott a kormányban.  Ezért nagyon fontos a tanügyi törvény. Ezért nem hiszem, hogy látványosan fog módosulni. Ilyen szempontból, a Liberális Párt elnöke több magyarellenes nyilatkozatot tett, többször megtámadott minket az utóbbi időben, és éppen ezért nem volt véletlen, hogy csak a szociáldemokrata párttal találkoztunk.

-          Lehet egy adott pillanatban, hogy az RMDSZ belépjen a PNL helyére?

-          Nem, egyrészt mert most már így mennek tovább a választásokig szerintem.

-          Nem feltétlen mostanra, hanem a választások utánra gondoltam…

-          Nem biztos, hogy jó döntés volt a részükről, mert többet kaptak volna, ha a választásokon külön indulnak, de ez az ő döntésük volt. Választások után meglátjuk mi lesz, tehát ők, mint koalíció fognak megjeleníteni egy álláspontot a választások után, addig még sok idő van. Mi most arra nem gondolkodunk, hogy mi lesz a választások után, hanem abban gondolkodunk, hogy ott legyünk a parlamentben, hogy ebben az időszakban ne kerüljünk légüres térbe, ha nem muszáj, és a másik: a magyarság számára egy olyan feltételrendszert megfogalmazni, amely nem veszélyezteti a magyarság létét se az önkormányzatokban, se a parlamentben.  A másik része a dolgoknak ez az új párt, és az új helyzet, amely kialakult a magyarságon belül, ez az igazi kihívás számunkra. Jövő évben nem feltétlenül azzal kell megvívjuk a harcot, hogy egyik párt - másik párt, és legyőzzük őket. Hanem, hogy meggyőzzük a magyarokat, hogy menjenek el szavazni, hogy értsék meg, megérte ez a 21 év, így döcögve, és kettőt előre, egyet hátra lépve, sokszor egyet előre kettő hátra lépve, megérte, hogy egységes képviselete legyen a magyarságnak. Hogy milyen lesz ez a képviselet, ez egy nyitott kérdés. Most nem az foglalkoztat, hogy üljünk le és osztogassuk el a helyeket a másik két párttal. Szó nincs róla. Mi fel kell készüljünk a választásokra, meg kell nyerjük a  választásokat. Hogyha lesz olyan helyzet, mint például Marosvásárhelyen, ahol úgy néz ki, hogy csak kialakul majd egy konszenzus, vagy más városokban, Szatmáron például, olyan helyeken, ahol még így is kisebbségben vagyunk, és sajnos most már Vásárhelyen is kisebbségben van a magyarság, ezt kell tudni. Ilyen helyeken elengedhetetlenül szükséges, hogy összefogjunk. Ott majd megnézzük, hogy milyen módon, és ez a felek bölcsességétől függ, hogy meg tudunk-e egyezni majd vagy nem.

-          Volt egy olyan menetrend, viszonylag egyszerű és áttekinthető: a helyhatósági választásokon megméretkezik a két magyar erő, melyik a dominánsabb, és akkor ennek kapcsán lehet majd tárgyalni a további együttműködésről. Ha egyszerre van a választás, akkor ezt a menetrend borul. Akkor minek alapján lehet majd megtalálni az egyes helyeken az együttműködés lehetőségét? Vagy ez most már nem fontos, az RMDSZ mindenképp egyedül menetel be a parlamentbe?

-          Ha visszaemlékszik, 2008-ban volt egy párt, amely nagy garral létrejött, ott is volt magyarországi segítség egyértelműen, jöttek pártelnökök és jövendőbeli miniszterelnökök és végig mentek és támogatták egyértelműen ezt a pártot, és lám azon túl, hogy Székelyföldön volt egy réteg, az elégedetlenek, nem is gondoltuk azt, hogy 18 év után még mindig ránk szavaznak. De az RMDSZ-nek egyértelműen választási siker volt, hogy fenn tudott maradni, bejutott a parlamentbe, ellenünk indultak, de nem volt bátorságuk, hogy pártként induljanak, hanem függetlenként, mert tudták, hogy gyengék, és nem tudnak 3 szenátort és 6 képviselőt bejuttatni. S akkor függetlenként indultak és lebőgtek a választásokon. Most egyelőre nagyjából megoszlanak a szavazatok, a közvélemény-kutatások szerint, normális, számunkra is ez evidencia volt. Mondjuk egy Tőkés László által fémjelzett párt, már csak azért, hogy ott van Tőkés László, valószínű, hogy nagyobb hitele van mint egy Szász Jenő által fémjelzett pártnak. De ez egy kérdés. A másik az, hogy három közvélemény-kutatás szerint a magyarság 80 százaléka azt mondta, hogy nem kell egy új párt. Tehát az új párt szembement a magyarság akaratával. Hogy ezzel ők hogyan gazdálkodnak, én nem látok különbséget az MPP és az újonnan megalakult párt között, minthogy mindkettő szidja az RMDSZ-t, mind a kettő hatalmat akar a magyarságon belül és az autonómiát lebegteti, amit hiába lebegtet, hogyha nincsenek olyan elképzeléseik, amelyek a többséggel együtt érvényesülnek majd. Itt semmit nem fogunk tudni elérni a továbbiakban sem szerintem, hogyha nem lesznek a románság részéről olyan partnereink, akik a parlamentben 50 százalék fölé nyomják a szavazatot, vagy az alkotmánynál 66 százalék fölé. Illúziókat kerget az, aki most azt hiszi, hogy kiállunk, s elmondjuk, hogy autonómia. S utána hazamegyünk s lefekszünk. S nem történik semmi. Mi felkészülünk, itt van ez a két párt, lássuk, hogy mit akarnak, persze, lehet tárgyalni velük, de az, hogy együtt lesz a választás, ez azt jelenti, hogy nincs ez a megméretkezés azelőtt.  Lehet arról beszélni, hogy plusz és mínusz, számunkra fontos az, még akár költségek szempontjából is, most persze nemcsak a költségek számítanak. De azok is! És belefáradtak az emberek a kampányokba. 2007 óta 5 választás volt 3 év alatt. Ilyen szempontból nem olyan nagy baj, hogy együtt lesznek a választások.

-          Nekem az volt az érzésem az EP-választáskor, hogy a magyar szavazók egyfajta megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy igenis, létezhet összefogás. És ez volt olyan mozgósító erő, amely felpörgette a szavazást. Ennek a gondolatnak a hiányában hogyan lehet majd mozgósítani őket? És mennyire érvényesül majd az RMDSZ-nek az az érve, hogy de hiszen a Tőkés-féle párt megakadályozta az összefogást.

-          Egy kicsit más ugye a belső, parlamenti vagy helyhatósági választás. Az EP-választásnál azért kell tudni azt, 2007-ben külön indultunk. Ha összeadjuk az RMDSZ és Tőkés László szavazatait majdnem ott vagyunk mint 2009-ben. Valamivel több volt, mikor együtt indultunk, normális, hiszen akkor nem oszlottak meg annyira a szavazatok. De itt szerintem arról fog szólni a történet, hogy ki tudja megszólítani azt a nagyon magas számú magyart – ugyancsak kimutatták a közvélemény-kutatások -, amelyek aránya magasabb, mint a román lakosság körében, akik kiábrándultak, dühösek a mostani kormányra, mert kevesebb pénzük van, rosszabbul élnek. Mind mondhatjuk, hogy nézzenek körül, mi van a világban, mi történik más országokban, nagyon nem vigasztalja őket. Tehát ez lesz a nagy kihívás, hogyan tudjuk megszervezni magunkat, hogy koherens üzeneteket juttassunk el a választóinkhoz. Azon túl persze a vezetők bölcsességétől függ, hogy hogyan fogjuk a választásokat megjeleníteni. De itt nem hiszem, hogy arról kellene, hogy szóljanak a választások, hogy leüljünk és nem tudom mi alapján elkezdjünk helyeket elosztogatni.  A parlament az más, a helyi hatóság megint más.

-          Mi lesz Marosvásárhelyen? A városi RMDSZ még nem tett le arról, hogy Csegzi Sándorral induljon, aki alpolgármester, miközben az EMNT Vass Leventét javasolja, aki korábban RMDSZ politikus volt. Kicsit kusza a helyzet.

-          Itt én csak személyes véleményt mondhatok. Van egy városi szervezet. Persze felül lehet bírálni a döntésüket, de elmondtam nekik is, mindenkinek, hogy két szempont van. Az egyik, hogy a vásárhelyi magyarság azt szeretné, hogy csak egy jelölt legyen, a másik, hogy szerintem egy új arcot akar0. Olyan arcot, aki nem feltétlenül az utóbbi 10-12 évben ott volt a politikai gyűrődésben, nemcsak azért, hogy támadható, hanem hogy ott volt az összes plusszal és mínusszal. Ilyen szempontból Vass Levente jobb jelölt. Mert nagyon nehéz, miután 12 évig a polgármester árnyékában voltál, és részese voltál azoknak a nagyon hátrányos intézkedéseknek, amelyek Vásárhelyt érték az utóbbi 12 évben, hogy akkor most állj ki és mondd, hogy én vagyok az igazi jelölt. De ezt a vásárhelyi szervezet kell, hogy értékelje, ők is remélem, érzékelik azt, hogy van egy olyan jelölt, ahol nagyobb a lehetősége annak, hogy konszenzus legyen, hiszen az EMNT őt javasolta, és mi elfogadjuk az ő jelölésüket. Tehát mi elfogadjuk, ők jelölték, bár most már ő is RMDSZ politikus. És mellé tesszük a megyei tanácsot. Ott is egy jelölt kell, hogy legyen, akit elfogad mindenki. Akkor lesz egy jelölt, lesz egy konszenzus. Szerintem ez logikus és ezt elfogadja a magyarság is.

-          Az orvosi egyetem ügye mennyire befolyásolhatja a választást? Ha nem lehet kiverekedni, hogy az egyetem alkotmánya előírja a magyar karok beindítását, ez az RMDSZ számára komoly kudarc lenne.

-          Hát hogyne. Már tárgyaltunk többször a tanügyminiszterrel. Nem szabad engedni, hogy törvényellenes döntéseket hozzon a szenátus. Itt erről szól a történet. Az egyetemi szenátus törvényellenes döntést hozott, hiszen egyértelműen benne van a törvényben, és meg van nevezve, hogy ez egy multikulturális egyetem, és itt kötelező módon létre kell hozni. Egyértelmű volt az utóbbi években, hogy nagyon nehéz  volt magyar tanárnak előre lépni, mivel nem volt külön leosztva, hogy ez a magyar, ez meg a román tagozatnak jár, bár, ha a diákok fele-fele arányban vannak nagyjából jelen az egyetemen. Tehát ilyen szempontból kell kötelezni a szenátust, hogy tartsa be a törvényt, aztán gyakorlatilag, hogy el fog telni fél év, amíg felvesznek tanárokat, amíg lehetőség van arra, hogy a teljes kar úgy jelenjen meg, az egy más kérdés, de a Chartában benne kell lennie, nem hogy lehet, hanem hogy kötelező módon létre fogják hozni a karokat. Tehát ilyen szempontból nagyon hamar a tanügyminisztérium vissza kell, hogy küldje a Chartát ilyen értelemben, ami nem kell semmi mást tartalmazzon, minthogy tartsák be a törvénynek azt a passzusát, amely erről szól.

-          Visszatérve a választásokra: Vass Levente nevét nem nagyon ismerik az emberek. Nem esnek-e megint abba a csapdába a magyar vezetők, hogy egy „no name” figurát jelölnek polgármesternek, csak hogy az feltétlen magyar legyen, és végül sikerül megválasztatni egy hozzá nem értő valakit?

-          Bár már ott tartanánk, hogy be kellenek a magyar polgármesternek bizonyítania, hogy alkalmas… Itt általában úgy szokott lenni, hogy mikor valaki egy bizonyos helyzetbe kerül, akkor derül ki, hogy alkalmas-e vagy nem. Egyelőre az a feladatunk, hogy felmutassunk egy jelöltet, azt a jelöltet úgy jelentsük meg, hogy mindenkinek a jelöltje, nemcsak az RDMSZ-é. Én amennyire ismerem, úgy láttam, hogy Vass Levente meg fog felelni, persze itt majd kiderül a vallatásnál, mármint a választásoknál.

-          Fel sem merül, hogy Smaranda Enachét támogassák? Muszáj magyar jelöltnek lennie?

-          Smaranda Enache egy ismert személyiség, mint emberjogi harcos tiszteljük, de ő volt az, aki 1992-ben próbált meggyőzni, hogy román jelöltünk legyen, ő az, aki együtt ültetett fenyőfákat Szász Jenővel 2004-ben, amikor Szász Jenőék csalással próbáltak a Német Demokrata Fórum listáin indulni. Úgyhogy árnyaltabb a kép. Nem jött, hogy kérje a támogatásunkat, szegénységi bizonyítvány lenne, ha nekünk nem lenne jelöltünk, és sajnos vagy nem sajnos, nem tudom ezt megítélni, de még mindig ilyen szempontból azt hiszem, talán egyedülálló Marosvásárhely, ahol 2012-ben is etnikai szavazás lesz. Nem tudtunk kilépni ebből, itt van egy olyan nacionalista napilap, amely most már a Nagy Románia Újságot is túlszárnyalja, amely egyedüli Romániában, hogy naponta mocskolja a magyarokat, és eladják néhányezer példányban. Tehát azért itt még mindig az lesz, hogy jó, akkor mi, magyarok, mutassuk meg. Remélem, ez majd feloldódik, de most ezt nem tudjuk kikerülni, és éppen ezért kell egy jó magyar jelölt, aki képviselje a románok érdekeit is.

-          Tulajdonképpen hol tart most Verespatak ügye? Ha az ember nincsen napi kapcsolatban az üggyel, akkor zavarban van, mert a beruházó azt az érzetet kelti, különösen mióta az államfő is meg a miniszterelnök is kvázi egyértelműen leszögezte, hogy kell a beruházás, azóta  tehát mintha a beruházó is úgy kezelné az ügyet, mintha ez már eldőlt volna.

-          Én elmondtam, hogy ez ilyen veres kakas végesincs meséje lassan. Ottl 2000 éve bányásznak, azért adták ki, gondolom, hogy azt a 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt kibányásszák. A román állam felelőssége és hibája, ebben teljesen egyetértek az államelnökkel, hogy azoknak, akik eddig kormányoztak nem volt bátorságuk azt mondani, hogy kész megcsinálom, vagy nem csinálom meg. Hagyták, hogy ott megvegyék a házakat, telket, most is elég súlyos szennyezés van ott 15 éve, most teszünk fel először egy 600 ezer eurós szűrőt a víz elé, hogy szűrje meg legalább egy részét a szennyezésnek. Én nem mondhatok mást, szakminiszterként, amit mond az EU. A legmagasabb standardokat tartjuk be, ezt az RMDSZ programja is így mondja ki, és én is így mondom. Hogy most milyen stádiumban van Verespatak? Még két fejezetet kell tárgyaljunk és  visszatértünk arra a fejezetre, amely arról szól, hogy mekkora lehet a koncentrátuma a ciánnak, hiszen mindenkit az foglalkoztat, hogy ne történjen még egyszer olyan ökológiai katasztrófa mint Bányán. Ezért jó lenne, hogy tudja a magyar közvélemény is, hogy a bányai zagytározóban 200 és 400 mililiter koncentrációjú cián volt ott. Amerikában 50 a maximális megengedett,  az unióban 10, a beruházó 5-öt javasolt, és én kértem, hogy csökkentsék le 3-3,5-re. Ami azt jelenti, s erről tárgyalunk még most ezen a héten, ami azt fogja jelenteni, hogy mivel a cián eloszlik a zagytározóban és van egy oldási folyamat, van egy ilyen kutatás is, hogy bakteriálisan lebontják, ezt nézzük meg, hogy fog-e működni, vagy nem, mert laborban már működött, s akkor még jobban lebomlik a veszélyes anyag. Hogyha isten őrizz valami történik ezzel a tényleg óriási gáttal, ami 180 méter magas, az ne legyen a környezetre káros. Én ugyanazt mondom, mint ezelőtt másfél évvel. Nem fogok javasolni a kormánynak egy határozatot, hogyha nem vagyok 100 százalékosan meggyőződve, hogy ez nem lesz káros a környezetre. Ez egy nyitott kérdés, Kelemen Hunornál is nyitott, mert ő sem írta alá a helynek a levételét arról a listáról, hogy meg lehet kezdeni a bányászatot. Persze két része van a dolognak, az egyik technikai. Figyelembe vesszük az uniós szabályokat, az unióban is vannak bányák, nem igaz, hogy nincsenek, igaz, ez lesz a legnagyobb bánya Európának ezen a részén.  A másik része a dolognak politikai, amikor azt mondja a párt, hogy megéri-e nekem, hogy belemenjek ebbe választások előtt. Ez egy teljesen más kérdés.  Ez eldőlt, valószínű azért is, mert Magyarországnak nem nagyon van aranya, sajnos, vagyis kevés aranya van, ha 300 tonna arany lenne Magyarországon, akkor szerintem gondolkodnának ott is a politikusok azon, hogy hagyják-e ott, vagy esetleg használják fel.

-          Egyébként Magyarországnak milyen szerepe lehet a történetben?

-          Magyarország részt vett a közmeghallgatásokban, akkor is és most is, megkaptam egy második levelet Fazekas Sándor miniszter úrtól, ahol 5 oldalon kérdéseket is feltesznek, az első egy nagy sommás vélemény volt, hogy nem értenek egyet vele. Ők részt vehetnek minden fázisban, de vétójoguk nincs. Nemcsak Magyarországnak, senkinek nincs vétójoga. Még nem vagyunk ott, hogy javasoljuk ezt a kormányhatározatot, még hónapok fognak eltelni addig.

-          És hogy néz ki az a nagyon érdeke vetülete, a nemzetiségi vetülete a dolognak, hogy a gonosz magyarok azok, akik meg akarják akadályozni, hogy Románia sok aranyhoz jusson?

-          Szerintem nincs ennek nemzetiségi vetülete. Viszont logikus, hogy Magyarország nagyon érzékeny erre, hiszen, ami történt 2000-ben, az precedens nélküli, egyrészt az ökológiai katasztrófa, és hogy utána eltűnt a cég, amelyik okozta a katasztrófát. És Románia szerintem akkor nem úgy viselkedett akkor, ahogy kellett volna, hogy viselkedjen egy felelős állam, amely azt mondta volna, hogy az én területemen történt. Nem kellett volna áttolni a cégnek a hátára az egész felelősséget. Tehát ezek után érthető, hogy Magyarország nagyon aggódik emiatt, pont ezért kell nagyon világos válaszokat adjunk. Én azt nem szeretem, amikor a kormányok nem vállalják, hogy: igen vagy nem. Nem lehet, hogy 13 évig húzzák az időt és még mindig nem döntött a román kormány.