A székelyföldi nyári szabadegyetem a magyarországi sajtóban szinte kizárólag a magyar miniszterelnök ottani előadásával szerepelt, noha azért előtte volt jónéhány érdekes vitafórum is, amelyek ugyancsak és valóban fontos témákról szóltak. Ilyen volt például a Kós Károly sátor ama rendezvénye, amelynek fő kérdése gyakorlatilag az volt: ki is nyerte meg tulajdonképpen a nyár elején tartott helyhatósági választásokat Romániában? A válasz persze attól is függött, ki melyik erdélyi magyar politikai erőt képviselte a vita során. Elsőként Székely Istvánnal, az RMDSZ ügyvezető alelnökével összegeztük a helyzetet.

- A történet ebben a sátorban arról szólt többek közt, hogy a hallgatóságot ÖÜnnel szemben más előadók meggyőzzék arról, hogy az RMDSZ vesztett a választásokon.

- Valóban, ez egy politikai logika, de én azt mondom, hogy a számok viszonylag egzakt kategóriába tartoznak, és ha azokat nézzük, akkor ez az állítás nem igaz. Ha csak az elmúlt három választásokat vesszüök: a magyar szavazatokon belül, 2008-ban az RMDSZ-nek volt 83%-a, 2012-ben 85%-a, és most van 88%-a. Tehát én azt látom, hogy az RMDSZ egyre nagyobb szeletet hasít ki a magyar szavazatokból.

- Igen, csakhogy a magyar szavazatok száma eközben viszont radikálisan csökken.

- Radikálisan csökken 2012-höz képest, és nagyjából ugyanaz 2008-hoz képest. Ha abszolút számokban gondolkodunk, akkor nem kerülhetjük meg az általános részvétel kérdését. Az elmúlt 25 év egyik tapasztalata az, hogy nem tudjuk elvonatkoztatni magunkat az ország általános közhangulatától, ami meghatározza a választásokon való részvétel mértékét. Ilyen szempontból azt is lehet mondani, hogy a magyar választóknak a részvételi hajlandósága megegyezik a mindenkori román választók részvételi hajlandóságával. Talán a kilencvenes években 1-2 tized százalékkal e felett volt, 2005 után az alatt volt. Most egyszerűen sokkal alacsonyabb volt a részvétel, mint ezelőtt 4 évvel, és az abszolút számokon belüli különbség ezzel magyarázható.

- Ehhez képest mivel magyarázható az RMDSZ-nek a választások utáni diplomáciai sikersorozata, vagyis hogy jóval több megyei tanácselnöke van? Úgy tűnik, mintha a román pártokkal való egyezkedés jobban sikerült volna, mint korábban.

- Ez annak köszönhető, hogy a román pártok elég szoros versenyben vannak. Ha szoros a verseny, akkor értelemszerűen megnő a magyarok fontossága, nagyobb árat kínálnak az együttműködésért. Valóban, most 2004-hez hasonlóan a tanácselnököket közvetett módon választották, az RMDSZ-nek öt megyében van tanácselnöke, emellett Szilágyban, Kolozsban és nóvumként Brassóban megyei tanács alelnöke. Ugyanakkor soha ennyi alpolgármestere nem volt az RMDSZ-nek: 245. És ez is azt jelzi, hogy a nagyon kiélezett szociáldemokrata-liberális verseny megnöveli az RMDSZ súlyát. Egyébként nagyon érdekes, és fontosnak tartom, hogy az RMDSZ négy megyében a liberálisokkal, négyben a szociáldemokratákkal egyezett meg.

- Ezért is gondoltam azt, hogy ami most történt diplomáciai síkon, sok eligazítást nem nyújt arra nézve, hogyan alakul a szövetség politikája ősszel a parlamenti választásokon, vagy utána.

- Ezt a kérdést mindig az adott választás kontextusában lehet csak értelmezni. Előre inni a medve bőrére, előre fogadni egyik vagy másik pártra nem érdemes. Azt látjuk, hogy olyan antidemokratikus alakzat, mint  Nagy Románia Párt, vagy még régebb a Funar-féle Nemzeti Egységpárt a parlamentben nincs, sőt a Diaconescu féle párt is összeomlott, és semmi esélye sincs parlamentbe kerülni. Ilyen feltételek mellett a választások utáni eredmények és a programpontok összehangolása után kell szövetséget kötni. És hibának is tartottam volna, hogy ha most az RMDSZ egyértelműen lehorgonyoz valamelyik nagy román párt mellett.

-A tanácselnököknek nem lesz-e majd fokozott szerepe, annak fényében, hogy alakul az új közigazgatási rendszer? Az volt az érzésem, hogy az RMDSZ politikája azért célozta erősen a megyei tanácselnököket, mert ha megvalósul az átalakulás, akkor a tanácselnökök szintje lesz az az utolsó nagyon fontos magas szint, ahol a magyarok közvetlenül tudják képviseltetni magukat.

- Kétségtelen, nagyon fontos az, hogy minél több tanácselnök legyen a magyar megyékben, én azonban nem gondolom, hogy az adminisztratív átalakulásból rövidtávon lesz valami, hiszen ehhez alkotmánymódosítás is szükséges. A mostani kiegyensúlyozott politikai viszonyok között ennek az esélyét nem látom.

- De miért nyomatja akkor ennyire feltűnően Ciolos miniszterelnök és a kormány ezt a kérdést?

- Ciolos azt is mondja, hogy nem rendelkezik olyan parlamenti háttérrel, hogy egy adminisztratív reformot végre hajtson. Ő a saját feladatát abban látja, hogy az ezzel kapcsolatos társadalmi vitát szervezze meg, készítse elő ezt a csomagot, és majd adja át a választások után megalakult kormánynak. Azonban annak a kormánynak kétharmados többsége kéne legyen, ha hozzá akar nyúlni az alkotmányhoz, ami feltételezi az adminisztratív struktúrának az átszabását. Én egyébként nem hiszem, hogy erre sor kerül. Ezt Basescu akkori elnök támogatta 2008 környékén, erősen aktuálpolitikai szempontok miatt, amelyek most megszűntek. Nem igaz az az állítás, hogy ez az ország azért nem hatékony, vagy azért nem tud megfelelő EU-s támogatásokat lehívni, mert a megye és az ország szint között nincs még egy adminisztratív szint. Nem hiszem, hogy a mostani, túlbürokratizált rendszerben még egy szintre lenne szükség.