XIV. KERÜLETI HÍRHATÁR - Kisebbség a szőnyeg alatt

XIV. KERÜLETI HÍRHATÁR
   
 2019.02.22.
 Péntek
Ma Gerzson napja van.
Holnap Alfréd napja lesz.
   EUR árfolyam
   </R Ft
   CHF árfolyam
   </R Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2016. 04. 12. 09:05     


Kisebbség a szőnyeg alatt
Amerikai nem exportál demokráciát, miközben Romániában is recseg-ropog a demokratikus berendezkedés. Mintha a magyar kormány is lemondott volna arról, hogy elérjen valamit, meg kell próbálni visszaszerezni egykori státusunkat, amikor határon túli magyar kérdésekben a miénk volt az utolsó szó – mondja az RMDSZ korábbi szövetségi elnöke, Markó Béla szenátor, akivel Márványi Péter készített interjút.

- Úgy lehet összefoglalni a legutóbbi RMDSZ SZKT ülést, hogy a szövetség mintha nagyon el lenne bizonytalanodva. Kétségtelen, hogy a külső helyzete is nagyon rossz, hiszen nincs kormányon, erős a magyarellenes hullám, és zajlanak a letartóztatások, ahogy fogalmazták, tart a székelyföldi lefejezés-sorozat. Ebben a helyzetben mit lehet tenni, mi a kivezető út? Létezik-e már taktika, stratégia a következő választásokra?

- Nem biztos, hogy én vagyok az illetékes, hogy taktikáról vagy stratégiáról beszéljek; ott vagyok még az RMDSZ-ben, a román parlamentben, de egy ideje nem én irányítom az RMDSZ programkészítő munkáját, egyáltalán nem tartok igényt arra, hogy én alakítsam a koncepciót. De azt sem állíthatom, hogy közömbös vagyok ezzel kapcsolatosan, és hogy engem is ne aggasztana az, hogy valóban tapasztalható egy elbizonytalanodás­. Nem törvényszerű, hogy így legyen, de azért azt gondolom, nem is ragadható ki az RMDSZ a kontextusból, ahogy mondani szokás.

 

Hiszen először is el bizonytalanodott egész Európa. ahhoz az optimizmushoz képest, amely mindannyiunkat és Európát is jellemezte ezelőtt 10-15 évvel, vagyis hogy zajlik egy integrációs folyamat, halad előre az Európai Unió, összekovácsolódik ez a sok ország, és akkor ebből egy erős, egységes államszövetség lesz. Ez mára szertefoszlott. Tele vagyunk dilemmával, szkepszissel az EU-val kapcsolatosan. Én persze továbbra is állítom, hogy nincs igazi jó alternatíva, tehát nincsen más út, mint az EU-t megerősíteni, de ez ma már nem ilyen egyszerű. Különösen Európának ebben a részében felerősödtek a nemzetállami törekvések, és ez már kötődik ahhoz, amiről beszélünk, hogy mi van az RMDSZ-szel. Hiszen az RMDSZ-nek kezdettől fogva az volt a célja, hogy „feltörje” ezeket a nemzetállami entitásokat, és kezdettől egy olyan Európát szerettünk volna, ahol eltűnnek ezek az éles határvonalak a nemzetállamok között, és valamiféle etnikai, kulturális, nyelvi regionális sokszínűségben mi is megtaláljuk a helyünket. Mármint mi, erdélyi magyarok. Valószínű, ha nem is kell felülvizsgálnunk ezt a koncepciónkat, mégiscsak újra kell gondolnunk, merre megy ebben a pillanatban Európa.


- Merthogy az RMDSZ törekvéseire Európa most nagyon nem akar visszhangozni, reagálni, támogatni.

- Nem. Európa most pontosan ezzel a dilemmával küszködik, hogy fölerősödtek ezek a nemzetállami törekvések, fölerősödött az euroszkepszis, ahogy nevezik. Nagy Britanniával kapcsolatosan nagy kérdés, bent marad-e az unióban, esetleg kilép, és folytathatnám a sort. Látszólag a menekültválság változtatta meg Európa optikáját, de szerintem azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ez csak egy tünet, tehát itt nem menekültválság van, hanem uniós válság. Az unióról derült ki, hogy nehéz helyzetekben nem tud gyorsan, operatívan dönteni, cselekedni, ezért is erősödtek fel a külön-külön törekvések. Ezért vált lehetségessé, hogy Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Románia külön kezdjék keresni a megoldásokat, Görögországról nem is beszélve. Külön válaszok lehetségesek, de ezek nem lesznek jó válaszok, egyelőre Európa gyengének bizonyult, és ezért van ez az ellenhullám.


- Amiről Ön az SZKT-n beszélt, az nem is Európa volt, hanem Amerika. Tavaly volt az RMDSZ-nek egy sikeresnek tűnő washingtoni lobbiútja, amely során mintha a visszaszolgáltatási ügyeket kvázi helyre tették volna. Amerikai próbálkozás volt tavaly arra, hogy létrejöjjön megint egy román-magyar párbeszéd. Ehhez képest Ön az SZKT ülésén nagyon keményen „beszólt” az amerikaiaknak, egyébként a magyar kormánynak is, amiért elállt a kisebbségi ügyek támogatásától.

- Nekem azért mégiscsak van közvetlen tapasztalatom arról, hogy hajdanában, a kilencvenes és kétezres évek elején egészen Koszovó függetlenségének a kikiáltásáig az USA hogyan viszonyult ebben a térségben az etnikai kérdéshez. Nem azt mondom, hogy radikálisan és erőszakosan próbáltak változtatni a helyzeten, de azért végig odafigyeltek az emberi jogok, a kisebbségi jogok állására, és ez nekünk sokat segített. Talán többet segített Washington akkor is, mint Brüsszel. De nem volt közömbös Strasbourg sem, mert ez a kérdés nem annyira uniós hatáskör volt, mint az ennél jóval gyengébb intézmény, az Európa Tanács foglalatossága. De jöttek-mentek a jelentéstévők, szervezték a különböző konferenciákat, és próbálták jó irányba terelni ezeket a dolgokat, tehát ismétlem, segítettek nekünk.

 

Ehhez képest én azt tapasztalom, hogy most már jó néhány éve, mintha elfelejtette volna Washington is és Brüsszel is, hogy tulajdonképpen az EU jövője véleményem szerint az legalább annyira etnikai, nemzeti, kulturális kérdés, mint gazdasági kérdés. Az, hogy Ukrajnával kapcsolatban mi történt, jól bizonyítja ezt. Minden bizonnyal voltak valamilyen elemzések akkor, amikor nyugatról Brüsszelből és Washingtonból is próbálták fölgyorsítani az ukrajnai csatlakozást, de ennek aztán az lett a következménye, ami lett. Én készséggel elfogadom, hogy ürügy volt az oroszok számára az etnikai probléma, de e mögött valós gondok vannak, ami az ukrajnai etnikai szembenállásokat illeti. Velünk kapcsolatban megintcsak azt tapasztaltam, hogy valóban sikerült jónéhány jogi problémát megoldani, és itt nemcsak a restitúcióról van szó, hanem az anyanyelvi oktatáshoz szükséges törvényes és alkotmányos keretekről, a nyelvhasználat biztosításáról bizonyos körülmények között. De miután az önkormányzatiság is elért egy megfelelőnek tartott fokot, utána úgy vélte Washington és Brüsszel is, hogy ez akkor most már nagyjából rendben van, és úgy tűnhetett ezelőtt 7-8 évvel, hogy így is van. Viszont én kezdettől fogva azt mondtam, olyan nincsen, hogy deklaráljuk, hogy például egy etnikai viszony egyszer s mindenkorra rendezett. Abban a pillanatban, hogy ezt állítjuk, jelentkezni fognak a feszültségek. Az etnikai együttélés, a nemzetek, közösségek, népek, nyelvek, kultúrák közti együttélés napi probléma, nap mint nap meg kell oldani, oda kell figyelni rá, és hogyha félre fordulunk, rögtön elő is állnak a gondok.


- De konkrétan miért fordult félre az amerikai kormányzat? Azután, hogy lezajlott a washingtoni út, az amerikai nagykövet eljött Székelyföldre és nem látogat meg magyarlakta településeket, csak románokat. Mi történt tavaly óta?

- Nem hiszem, hogy tavaly óta kell fordulattal számolni. Ismétlem, ez már jó néhány éve történik. Magam még az RDMSZ elnökeként az utolsó években láthattam, hogy az akkori amerikai nagykövetek sem figyeltek már úgy a mi helyzetünkre, ahogy kellett volna. De való igaz, hogy amióta Románia hirtelen stratégiailag nagyon fontos országgá vált a térségben, amióta született egy döntés, hogy a NATO megerősíti a jelenlétét, azóta nekem úgy tűnik, hogy például Amerika számára is a stabilitás a legfontosabb kérdés, és – bocsánattal legyen mondva – nem a demokrácia.

 


- De hiszen épp a stabilitás szempontjából érezheti fenyegetve magát a NATO vagy Amerika, hogyha azt látja, hogy etnikai feszültségek vannak ebben az országban.

- Ezt én is így gondolom, csak ebben a pillanatban, mivel éles válaszok nincsenek, és mivel szükség van a Románia és az Egyesült Államok közti jó együttműködésre, könnyebb szőnyeg alá söpörni ezt a problémát, és úgy tekinteni, hogy persze, él itt 1,3 millió magyar, de amúgy is meg vannak a biztonsági szelepek, Magyarország felé van átjárás. Én azt hiszem, nincsenek olyan elemzések, amelyek azt mutatnák, hogy ha ezzel nem foglalkoznak nap, mint nap, akkor ebből óriási feszültségek lehetnek.

 

Én sem gondolom, hogy egyik napról a másikra itt nagy baj lesz, de fokozatosan elmérgesedhet a viszony, és ez látszik jól. Az történik, amiről beszéltem, hogy abban a pillanatban, hogy nincsen elvárás, nincsenek kényszerek, és nincsen az RMDSZ-nek kétségtelenül megfelelő súlya és ereje Bukarestben, akkor nagyon sokan megpróbálják visszavenni a már megszerzett jogokat is, mert most ebben a helyzetben vagyunk, vagy megpróbálják nem alkalmazni a törvényeket. Számos vita emiatt van, hogy nem alkalmazzák az oktatási törvényt, a nyelvhasználati törvényt. Nem beszélve arról, és ezért haragszom én: az USA vagy Brüsszel által nyakra-főre dicsért igazságszolgáltatás érdekes módon ezekben a kérdésekben egészen furcsán működik. A bíróságok akárhányszor szimbólumhasználatról, nyelvhasználatról van szó, és egyébként az alkotmányban és a törvényekben tisztán, világosan biztosított jogokról, nem nekünk ad igazat, hanem azoknak, akik a feliratokat nem teszik ki magyarul, vagy leszedetik, akik a szimbólumhasználatot betiltják, tehát egyszerre csak kiderül, hogy az egyébként nagyon hatékony igazságszolgáltatás nem igazságot szolgáltat a magyar-román viszony esetében. De ezt megintcsak szőnyeg alá söprik. Én azt gondolom, hogy ezt el kell mondani. Az Egyesült Államoknak valóban nagy szerepe van ebben a térségben, és ez látszik jól, egyre nagyobb szerepet kíván magának Washington. Egyébként én azt vélem, hogy Brüsszellel szemben is, tehát itt van egy másfajta elmozdulás, átalakulás is, és ez lehet pozitív természetesen abban az esetben, hogy ha ezt a térséget és ezeket az országokat nemcsak támaszpontnak tekintik, hanem olyan térségnek, ahová valóban kellene némi demokráciát is exportálni, beleértve az emberi és kisebbségi jogokat. Ez régebben így volt, és most nincs így. Nehéz ezt a mi elégedetlenségünket ezzel kapcsolatban megmagyarázni akár Magyarországon is, mert ott sokak számára ez éppen fordítva van, tehát egyedül Amerika az, amelyik valamennyire ellensúlyozni tudja, vagy próbálja a mostani kormányzat autoritárius törekvéseit. Ez igaz, csak azt is meg kell érteni, hogy Romániában ez ebben a pillanatban nem történik, és nem így működik.

 

- Térjünk vissza arra a bizonyos alapkérdésre,hogy  van-e esélye az RMDSZ-nek arra, hogy visszanyerje a régi súlyát, a presztízsét,hogy megint erősebb politikai szervezet legyen, több szava legyen, és le tudja állítani azt a folyamatot, amiről az imént szó volt, tehát képes megakadályozni a jogok visszavételét?

- Én azt hiszem, hogy akkor tudunk erre a kérdésre válaszolni, ha végig gondoljuk, hogy a kilencvenes évek második felében, a kétezres évek elejétől volt valóban jelentős súlya ebben a térségben az RMDSZ-nek. És ehhez több tényező járult hozzá. Kétségtelenül a parlamenti matematika is, induljunk el innen. Az RMDSZ olyan arányban volt jelen a román parlamentben, hogy számos helyzetben a mérleg nyelveként tudott működni, vagyis nélkülünk nem volt kormánytöbbség, vagy nélkülünk nem lehetett jelentős döntéseket meghozni. Vagyis matematikailag meg politikailag is ki tudtuk a román parlamentben alakítani azt a helyzetet, hogy a mi kb. hét százalékunk nélkül nem volt több mint 50 százalék semmilyen döntésnél. Ez nagyon nehéz volt, de meg tudtuk valósítani, és ezáltal valóban erőre tettünk szert.

A másik ugyanilyen fontos tényező, hogy Romániának az integrációs folyamatban, és ezt nem kell elhallgatni: a NATO-hoz való csatlakozási folyamatban, majd az EU-s belépésben, feltétlenül szüksége volt arra, hogy bizonyítsa, hogy itt az országban nincsenek veszedelmes etnikai feszültségek, hogy a román-magyar viszony folyamatosan megoldódik. Egyébként nekünk is érdekünk volt ez az integráció, és minden előbb említett szkepszis ellenére továbbra is azt gondolom, hogy azért egy határok nélküli Európa már önmagában azzal, hogy a határok átjárhatók, a magyaroknak nagyot segít, de Romániának bizonyítania kellett. Megtörtént a belépés, és úgy tűnik, hogy a román politika elfelejtette, hogy neki román-magyar viszonyban bizonyítania kell. Én azt gondolom, hogy az integráció, és ezt jól bizonyítja mindaz, ami körülöttünk van,  Görögország helyzete, stb. , tehát az integráció nem egy belépési aktus, az integráció egy folyamat, és nevetséges lenne azt állítani, hogy Románia  vagy akár Magyarország is integrálódott a nyugati rendszerbe.


- A legizgalmasabba ebben a témában mégiscsak az, hogy az akkori 6-7 százalék helyett az RMDSZ-nek küzdenie kell azért, hogy egyáltalán öt százalékot megugorja és ne az alternatív pályán jusson be a parlamentbe.

- Persze, és ennek is megvannak az okai. De ismétlem, volt a parlamenti matematika, volt ez a nyugati kényszer, amelyet annak ellenére, hogy a belépés megtörtént, szerintem újból föl lehetne támasztani, és azért is nem hagyom én szó nélkül, hogy hogyan viszonyul hozzánk Amerika, vagy az EU. És kétségtelen az is, hogy Magyarország is másképpen tudott fellépni a mi ügyeinkben. Egyrészt Magyarország, aki előttünk járt az EU-s integrációban, megfelelő súllyal rendelkezett Brüsszelben ahhoz, hogy ha fölveti ezt a kérdést, akkor arra odafigyeljenek, és ez a románokra is visszahatott valamilyen értelemben. Mára már átfordult a viszony, és ez elég nagy baj. Attól tartok, hogy Romániának nagyobb szava vagy súlya van Brüsszelben, mint Magyarországnak. Másrészt mintha a magyar külpolitika is lemondott volna arról, hogy ezekben a kétoldali viszonyokban és tárgyalásokkal el lehet érni valamit. Az egyoldalú intézkedések, mint a kettős állampolgárság, költségvetési támogatás, működnek, sokszor nagyon nyomatékosak is, tagadhatatlanul, tehát nem állítanám azt, hogy a magyar kormány nem foglalkozik a határon túli magyarsággal, de egyoldalúan. Viszont sem a szlovák viszonylatban, sem a román viszonylatban szinte föl sem vetik ezeket a kérdéseket, vagy ha fölvetik, akkor csak deklaratív szinten. És azért nem, mert nem hisznek abban, hogy így lehet rendezni a helyzetünket. De ha így nem lehet rendezni, akkor hogyan lehet?

 

Ami pedig az RMDSZ szavazói támogatottságát illeti, mert erről van szó, ez nem öröktől fogva adott, ez nem arról szól, hogy magyarok vagyunk és a magyar szervezetre szavazzunk, hanem arról, látjuk-e mint szavazók értelmét annak, hogy az RMDSZ-t bevigyük a parlamentbe, minél nagyobb erőt adjunk a kezébe a bukaresti parlamentben. De most abban a helyzetben vagyunk, hogy a kormányzati munkára nem tudunk különösebb befolyással lenni, másrészt pedig Romániában egyébként éppen nagy civil társadalmi támogatással kitaláltak egy olyan demokráciaellenes megoldást, hogy itt egy technokrata kormány van, ami szerintem nemcsak demokrácia- hanem alkotmányellenes is, ha egy kicsit jobban megkaparjuk. Olyan kormány ez, amelyre a politikai pártok, szervezetek vannak valamelyest befolyással, de gyakorlatilag a román parlamentben ma nincs kormánytöbbség, és nincs ellenzék. Tehát ez egy egészen furcsa helyzet. Ilyen serkentést sem érez a magyar választó, hogy akkor, ha most bemegyünk a román parlamentbe, akkor a kormányra tudunk hatni, és a kormányzati munkára tudunk hatni. Másrészt Magyarország felől sem jön az a sugallat, hogy ott kell lenni, hogy Bukarestben érdemes ott lenni, mert jelentős kérdéseket ott lehet eldönteni. Nem beszélve arról, nagyon könnyen megtörténhet, hogy a kettős állampolgárság intézménye is relativizálta ezt a helyzetet, egyfajta biztonsági szelepként működik: ha itt nem megy, akkor nekünk van egy másik állampolgárságunk. Még akkor is, ha olyan emberek gondolkodnak így, akik pillanatnyilag nem akarnak elmenni. Nem beszélve arról, attól tartok, hogy sokan el is mentek. Tehát nagyon sok fiatal, ha nem is végleg, de kint dolgozik Magyarországon is, de még inkább nyugatabbra. És vannak tehát demográfiai gondok is.


- Még mindig ott tartunk, és akkor így kérdezem, hogy ha Markó Béla jelenleg RMDSZ elnök lenne, és feladata lenne, hogy erre a néhány hónapra kijelölje a programot, az elképzelést, a perspektívát, a lehetőségeket, mit mondana az RMDSZ-nek? És mit mondhat az RMDSZ a választóknak?

- Nyilván elég történelmietlen dolog azzal foglalkozni, mi lenne, ha. Én azt hiszem, alapjában véve attól függetlenül, hogy most nem én vagyok az elnök, az RMDSZ-ben folytonosság van, de van egy bizonytalanság is azoknak a tényezőknek a következtében, amelyekre utaltam. Amit most kellene tenni, és kell tenni, és ez néha meg is történik, nagyon pontosan kimondani azt, amit a helyzetről gondolunk. Vagyis a helyzetelemzésünknek a sarokköveit azt fölmutatni. Ha úgy érezzük, hogy Washington másképp kellene, hogy viszonyuljon a mi dolgainkhoz, akkor ezt világosan fel kell mutatni akkor is, ha nem tetszik.



- A romániai magyar szavazó számára nem biztos, hogy ez a legfontosabb érv.

- Magyarország viszonylatában is ki kell mondani azt, hogy mivel értünk egyet, és mivel nem. Meg kell próbálni visszaszerezni egykori státusunkat, amikor határon túli magyar kérdésekben a miénk volt az utolsó szó, és ez teljesen természetes is volt. Nem elsősorban Felvidék vagy Vajdaság viszonylatában, ott is kialakult egyfajta súlykülönbség, mert mi voltunk a legnagyobb közösség, és talán mi tudtuk a leginkább megőrizni az egységes politikai képviseltünket. De azt nem fogadható el, hogy máshol mondják meg, hogy mi van velünk, és mit kell tennünk. Konzultációra szükség van, tanácsokra szükség van, de a miénk kell, hogy legyen az utolsó szó, és ezt nekünk mindenképpen érvényesíteni kell.

 

Ami azt illeti, hogy a választók felé mit kell mondani, ami visszahozza a támogatást? Támogatás most is van, hiszen nem mást támogatnak: szerintem az RMDSZ-en kívül tengő-lengő pártoknak ebben a pillanatban sincs nagyobb támogatásuk, mint ezelőtt 4 évvel, és 8 évvel. Inkább arról van szó, hogy nagyon sok választó elfordult a politikától, mert nem látja értelmét. Ezt kell fölmutatni, hogy van értelme. Az nem elég, hogy azt mondjuk, megvédjük az eddig kivívott jogainkat, nem elegendő, hogy azt mondjuk, nem engedjük, hogy visszavegyenek tőlünk bármit is, vagy, hogy rákényszerítjük a román kormányt arra, alkalmazzák a törvényeket. Föl kell mutatni az előrelépés lehetőségét, szükségét, nagyon pontos programokat kell megfogalmazni az önkormányzatisággal kapcsolatban, nyelvhasználati jogok, oktatási jogok, alkalmazásával és az ide kapcsolódó intézményrendszer bővítésével kapcsolatosan. Azért fogalmazok így, mert például az oktatási törvény a mi szempontunkból kielégítő lenne, ha azt alkalmaznák is, és ha ennek alapján továbbra is létre tudnánk hozni új intézményeket. Tehát a célokat konkrétan föl kell mutatni, és azt is, hogy milyen programmal futunk neki a következő négy évnek. Nem könnyű akkor, amikor mostanáig is arról beszéltünk, hogy tényleg a valós helyzet az, hogy alig tudjuk tartani azt, amit eddig megszereztünk.


- Az nem egy követhető stratégia, hogy a jelenlegi románellenes hullámot kvázi lovagolja meg az RMDSZ, és mondja meg, hogy bajban vagyunk, veszély van, tessék gyülekezni, mert itt minket súlyosan érintenek az utóbbi hónapok eseményei? Egyfajta vészkiáltással nem lehet mozgósítani a szavazókat?

- Ezt is lehet, mert sajnos indokolt. A másik pedig, amit én közép- és hosszú távon akár választások szempontjából igenis fontosnak tartok, az, hogy valahogy ki kell lépni abból a bűvös körből, amelybe nem elsősorban a szövetség, de mi is részben, de a térségben az egész politika belekerült, hogy közvélemény-kutatások szerint politizálunk. A klasszikus politika arról szól, hogy választások előtt elmondom, mit akarok, ha bizalmat szavaznak nekem, akkor az a bizalom arról szól, hogy négy év alatt én végrehajtom azt, amit vállaltam. De nem arról, hogy minden este elolvasom a közvélemény-kutatási eredményeket, újabban a lájkokat megnézem a Facebokon – a román államelnök most már eszerint politizál – és ha csökkentek a lájkjaim, akkor pánikba esem, és elkezdek népszerű dolgokat mondani, ha nőttek, mert esetleg mondtam emeletes ostobaságokat, akkor nyugodtan hátradőlök, mert rendben vagyok.


- Lefordítom: ne a szerint politizáljon az RMDSZ, hogy kijött a közvélemény-kutatásban, hogy az embereket leginkább a szociális helyzetük érdekli.

- Igen, ráadásul ez nem is valós. Mert itt összekevertek bizonyos dolgokat a kérdezők. Ugyanis az embereket persze, hogy a szociális helyzetük érdekli, olyan értelemben, hogy ha nem tudja kifizetni a gázszámlát, nincs munkahelye, a gyereknek nem biztosított a jövője, akkor ennél jobban, mi érdekelné? Viszont ez nem helyezhető ellentétbe azzal, hogy minden közvélemény-kutatásunk azt mutatta, hogy az emberek nagyon jól tudják, hogy az RMDSZ ezeknek a kérdéseknek legfeljebb egy részét tudja csak kezelni, tehát nem tud munkahelyet biztosítani, magasabb nyugdíjat adni, viszont azt elvárták, amiért létrejött, hogy az identitásbeli problémákat kezeli, tehát lehetővé teszi, kiharcolja, hogy magyarként ebben az országban lehessen létezni.


- Tehát egy nemzeti program kell.

- Igen, de ez nem nacionalizmus, ez a lényege az RMDSZ munkájának, és ez működött is. Az más kérdés, hogy ezt sokan megpróbálják utólag lenullázni, de nem lehet. 25 év alatt itt sok mindent meg lehetett valósítani ilyen kérdésekben, román-magyar viszony tekintetében. És erről a továbbiakban sem lehet megfeledkezni.


- Visszatérve az esélyekre: meglesz az 5 százalék? És ha nem, akkor mit kezdjen magával az RDMSZ? Eléggé dermesztő perspektívákat is felvázolnak egyesek, hogy végül a szövetség visszahúzódik egyfajta székelyföldi kispárttá.

- Az 5 százaléknak meg kell lennie, és azért én azt gondolom, hogy ez ma is benne van a romániai magyar közösségben. Ez múlik a kampányon is, de ne beszéljünk csak a kampányról, mert én soha sem hittem abban, hogy egy választási kampánnyal alapvetően meg lehet változtatni trendeket, hanem múlik a következő hónapok retorikáján is. Kimaradni nem marad ki az RMDSZ a parlamentből, mert van egy alternatív küszöb ráadásul.


- De akkor radikálisan csökken a szerepe.

- Most nem arról van szó, hogy néhány szóvivőnk ott legyen a parlamentben. Nagyon rossz helyzetben ez is ér valamit. Arról van szó, hogy úgy legyünk ott, és olyan arányban, hogy adott esetben rajtunk múljék a parlamenti többség, vagy a kormányzati többség. Bár én látom, hogy ezzel kapcsolatosan is terjed a szkepszis, hogy a kormányzati jelenlét ér-e valamit, de én azt gondolom, szó sincs arról, hogy a kormányzati eszközökről, ha erre lehetőség van, szabadna lemondani. Mindmostanáig nem nagyon bizonyosodott be, hogy helyettünk valaki rendezi Bukarestben a dolgokat, és az sem, hogy van hatékonyabb eszköz, mint a kormányzatra való befolyás, akár részvétellel, akár kormányzati támogatással, még mindig így tudtunk elérni akár alkotmánymódosítást, akár törvénymódosítást, akár más kérdések megoldását, a restitúciót is többek között.


- A cél tehát az 5 százalék megszerzése, és utána lehetőség szerint kormányba kerülés.

- Több mint 5 százalék, gondolom, hogy azért minél inkább fölötte kellene lenni, és ha megfelelő program van és partnerek, akkor kormányzás is. Itt nincs mit szemérmeskedni. Ez attól függ, hogy jó-e a program, és bízunk-e azokban a partnerekben, akikkel szövetkezni lehet. Minden politikai szervezet azért akar parlamenti jelenlétet, hogy ha úgy alakul a helyzet, akkor kormányra is kerülhessen.


- Mekkora az esély arra, hogy mindez megvalósul?

- Arra, hogy az 5 százalékot túllépjük, mindenképpen nagy az esély. Drámai helyzet lenne, ha alácsúsznánk az 5 százaléknak, és nem is gondolom, hogy ez be fog következni. Az, hogy az RMDSZ az elkövetkező román parlamentben milyen helyzetben lesz, nemcsak tőlünk függ. Ugyanis azért kezdtük azzal ezt a beszélgetést, hogy itt a kontextustól nem lehet elvonatkoztatni, mert Romániában is és általában ezekben az országokban recseg-ropog a demokratikus berendezkedés. Kompromittálódott és tovább kompromittálódik a parlamenti rendszer, a demokrácia. Ma Romániában az történik, hogy kihasználva egy válságos helyzetet, az államelnök kierőltetett egy technokrata kormányt, amely egy évig vezeti az országot, és amely mögött nincsen egy határozott parlamenti többség, hanem mindegyik párt megijedt a válságtól, és gyorsan megszavazták ezt a kormányt: ez nem azt bizonyítja, hogy jó irányba megyünk. Kérdés az, hogy a választások ezt a helyzetet rendezik-e alapvetően, vagy pedig egyeseknek megtetszik ez a parlament mellett, attól külön lebegő kormány, és megpróbálják meghosszabbítani ezt az állapotot, mert én ezt is el tudom képzelni.


- Elnöki hatalom? Elnöki berendezkedés?

- Még az elnöki berendezkedésben is van parlament, itt is van, és lesz parlament, csak kérdés, hogy annak milyen súlya lesz. Én az elnöki berendezkedést nemhogy nem támogatom, hanem határozottan ellene vagyok, és az egész társadalom ellenérdekelt ebben. Meg kell nézni, hogy a jelenlegi államelnöknek mekkora volt a népszerűsége, amikor megválasztották, hogyan nem merték az ezzel kapcsolatos kételyeiket elmondani saját RMDSZ-es kollégáink sem, félvén az össznépi véleménytől – és hogyan néz ki valamivel több, mint egy év múltán ugyanez az elnöki népszerűség, ebből sokfajta tanulságot le lehet vonni. Nem hiszem, hogy ezeknek az országoknak ez a problémájuk, hogy megint egy személyre próbálják rábízni, hívják azt elnöknek vagy miniszterelnöknek, a sorsukat.

 


További hírek

  Szeptembertől jelentősen változik a Pilis-völgyben a buszközlekedés
2018. 08. 30. 13:00 hirhatar.hu
  Millióan rajonganak a nemlétező lányért
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Verspiknikre várják a zuglóiakat szombaton
2018. 04. 13. 11:32 14keruleti-hirhatar.hu
  Továbbra is Tóth Csaba Zugló országgyűlési képviselője
2018. 04. 13. 11:31 14keruleti-hirhatar.hu
  Kizárása ellenére sem áll le a fideszesekkel összeborult zuglói ex-LMP-s jelölt
2018. 04. 07. 14:49 14keruleti-hirhatar.hu
  Véghajrá Zuglóban retró kampánybusszal
2018. 04. 06. 13:58 14keruleti-hirhatar.hu
  Nem csak kampány: A baloldal jelöltje felkeresi a civileket is
2018. 04. 03. 18:37 14keruleti-hirhatar.hu
  Nem volt elég a zuglói fideszesnek az eddigi botrány – négy év burkát vizionál, ha nem nyerne
2018. 04. 01. 12:17 14keruleti-hirhatar.hu
  Újabb bizarr történet Zuglóból – fideszes segítséget kapott az lmp-s jelölt
2018. 03. 28. 15:16 14keruleti-hirhatar.hu
  170 milliós csalás: Zuglóban kapták el a nemzetközileg körözött „vállalkozót”
2018. 03. 28. 12:16 14keruleti-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport