|
|
|
Tweet |
|
|
|
Köszönöm azt a szép dombornyomott papírt, amit saját kezűleg írt alá 1995-ben. Az állampolgársági papírom, amire akkor olyan büszke voltam. Persze ma is az vagyok, de kicsit másképp.
Köszönöm azt a 10 évet, amit a rendszerváltás utáni első megválasztott köztársasági elnökként úgy töltött el, hogy sohasem kellett szégyenkeznünk miatta. Ezt ma már nem mondhatom el.
Köszönöm az interjúkat. Az elsőt különösen, amikor a Kossuth Rádió „Az Olvasás Éve” sorozatot ő nyitotta meg, és arról mesélt, hogyan szokott olvasni. Hogy egyszerre több könyvet is olvas, és sohasem veszíti el a szálat, sohasem felejti el, melyiket, hol hagyta abba. Köszönöm a könyveket. Amelyeket fordított, kint és bent, sötétben és világosságban, az ölében vagy asztal mellett. Az Updike-okat, A gyűrűk urát, a 2001 Űrodüsszeiát, az Agatha Christie-ket, Hemingwayt és Styront. Rendkívüli élmény volt ezeket magyarul olvasni, amikor még nem tudtam angolul.
Köszönöm a méltósággal viselt kifütyüléseket. Amikor nem bonyolódott pitiáner kisszerű politikai csatározásokba. Hogy mosolyogni tudott akkor is, amikor 23 évvel ezelőtt a Kossuth téren nem hagyták elmondani ünnepi beszédét.
Köszönöm, hogy élt! Istene vele, Elnök Úr! |
|
|
|