|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
Egy kiállítás képei
Szükséges megtanulnunk azt, hogy hogyan viszonyuljunk egymás fájdalmához.
Szükségünk van arra, hogy empátiával közeledjünk a másikhoz, hogy a mi fajdalmunk is érthetővé váljon.
A közel hatszázezer honfitársunk kitaszítása a nagy közösségből, a nemzetünk tragédiája, mindnyájunk fájó vesztesége, az országunk TRAUMÁJA.
Ezek a művek, amik itt a kiállításon most láthatók, egy szebb világról szóló álom lenyomatai is lehetnének, ha a világ lakói békében élnének egymással.
Ez a gyönyörű alkotás, amit a Földünknek nevezhetünk, méltó helye lehetne azoknak, akik szeretetben szeretnének itt élni.
Ezek az ellentétes gondolatok cikáznak a fejemben, erre inspirálnak ezek a festmények, grafikák, fotók, montázsok, a szobor...
A klasszikus képi világ és a felzaklatott, borúba burkolt élmények erős kontrasztja felkavarja a szemlélőt. Nem lehet e látványtól szabadulni, és csak - úgy legyinteni... messzi e világ, engem nem érint már.
Aki megéli a háború borzalmait, aki elveszíti családját, barátját, jó ismerősét - aki vigasztalni kényszerül, és önmaga is vigaszra szorul, oly sokszor szavai sincsenek... csak a hallgatag sikoly, az feszíti a bensőt.
De, jaj vigyázz, mert a lélek-fájdalma ha néma is marad, a mély gyötrelem egyszer csak felszakítva a mellkast - belülről kiüvölti, hogy mennyire fáj!!!!!
Feldolgozható-e a megélt háborús élmény, feldolgozható-e a szeretteink erőszakos halála?
Különbözőek vagyunk, máshogyan reagálunk, de a műalkotások megszólítanak bennünket, és a megértéshez hozzásegítenek, így lesz a támaszunk nekünk.
Igen, a fájdalmak megértéséhez segítenek ezek az alkotások. A közösen megélt élmény, ily módon az alkotás közvetítése kapcsán a gyötrelem, a néző számára is átélhetővé válik.
A míves - ecsetkezelés, a klasszikus festészeti nyelv, vagy más technikai segítség által a tehetség felszínre tör, s az igen magas szintű megfogalmazás, még inkább eljuttatja a művész szándékát a nézőhöz.
Ezektől a képektől nem szabadul, egykönnyen, a szemlélődő, földbe gyökerezik a lábunk a látványtól, letaglóz a felismerés, hogy lám nem tanul az ember a történelem borzalmaiból, és újból és újból belesétál az önmaga állított csapdákba.
Az erőszak - erőszakot szül! Ez az alap tézis megszívlelendő, mert már bebizonyosodott a mély igazsága.
A művész katartikus hangon megszólít, elgondolkoztat - mert kiáll a kiszolgáltatott a megalázott a leigázott "kisember" mellett,
Figyelmeztet minket - ez velünk is megtörténhet, ha nem segítünk, ha nem vagyunk együttérzők, ha elfordítjuk a fejünket a bajbajutottaktól, ha nem segítünk akkor, amikor megtehetjük.
Empátiánkat érzékenyíti, és nem engedi, hogy felejtsünk.
Erős érzelmekkel zaklat, hogy majd a felismerés jobbá tegyen minket, s elgondolkozzunk azon, hogy nekünk egyéneknek, mi is a felelősségünk ott, ahol élünk.
Tölgyesi Katalin
Kiállító művészek:
A kiállítás március 8-ig látható. |
|
|
|
|
|