„Én liberális vagyok, de azért a család egy nőből és egy férfiból áll.” „Nekem semmi bajom a melegekkel, csak ne legyen kötelező.” „Engem nem érdekel, ki, hogyan él a zárt ajtók mögött, de a gyerekemet hagyják békén.” „A házasság intézménye férfire és nőre lett kitalálva. Kár, hogy a homoszexuálisok nem találtak maguknak erre egy másik kifejezést.”

Hát így állunk, kedves honfitársaim. Egyetértünk tehát azzal, hogy az „illiberális” társadalomhoz akarunk tartozni. Mert, ha valaki liberális, akkor elfogadja annak elveit „de”-k nélkül. Nem akarok annak fejtegetésébe belemenni, hogy kinek, miért fáj az, hogy mások hogyan élnek, ki, mitől kezd vonzódni a saját neméhez, ezen már tényleg túl vagyunk, bár kétségeim vannak, hogy ezt valóban mindenki érti-e.

Most már értem, miért tart ott ez az ország, ahol tart. Tudom, miért lehet harmadjára is hatalmon a Fidesz, és tudom, miért jön fel a Jobbik, mint a talajvíz. Értem, miért és hogyan mondtunk le arról, hogy egy normális országban éljünk. Bátran ki merem jelenteni homofób, maradi és végtelenül konzervatív ország vagyunk. Véglegesen elindultunk abba az irányba, ahonnan már tényleg nincs visszaút. Nem a Nyugathoz kellene igazodni, hanem azokhoz a normális elvekhez, amelyeket valamikor még elfogadtunk jónak és követendőnek. Amelyekről azt gondoltuk, hogy üdvözítő lehet Magyarország számára is. Megváltoztunk volna? Meg. Méghozzá végérvényesen és visszafordíthatatlanul.

Azt hiszem, végleg elveszett annak lehetősége is, hogy az ország más irányba menjen, hogy más vezetőket válasszunk magunknak. Mert, azok, akik elfogadnák a „másságot”, vagy legalábbis a másként gondolkodók, már szinte nincsenek. A korábban liberálisnak mondott értelmiség, mintha hitében megrendült volna. Vagy csak a trendekhez igazodva, most bukott ki belőle az eredendő illiberalizmus.

Már rég nem a „vak komondor” határozza meg a közbeszédet, pedig az mennyivel fontosabb lenne. Amikor egy ellenzéki politikus ismerősöm azt mondta, mit izmozunk a nők bántalmazásán, hiszen ő ismer olyan nőt, aki rendszeresen elagyabugyálja a férjét, alaposan elcsodálkoztam. Itt tartunk. Az már nem fontos, hogy a gyerekeket és a nőket verik. Már fontosabb az, hogy egy gyerek olyan családban nő fel, ahol mindkét szülő nő vagy férfi.

Megérdemeljük Orbán Viktort és egyet értünk azzal az iránnyal, amelyet ő kitalált, és amely felé vezeti ezt az országot. Szégyen.

Bánhidi Emese