|
|
|
Tweet |
|
|
|
Nekünk magyaroknak mindég is volt pár közös dolgunk, melyre büszkék voltunk, okkal mondhatnánk... habár... Ott van a világhírű magyar konyha.
Igaz, azon már nem nagyon állunk meg gondolkodni, hogy ha olyan világhírű lenne az a konyha, akkor a világ nagyvárosaiban nem olasz meg kínai vendéglők lennének mindenütt, hanem legalább egy pár magyar is... ami nincsen. Aztán a híres tudósok, Nobel díjasok. Na ez sem igazán jön be, a Jobbiknak hála ma már tudjuk, hogy azok nagy része meg nem is magyar...
Na de most, 23 évvel a rendszerváltozás után, Magyarország végre híres lett és ráadásul olyan dolgokkal vált híressé, amik teljesen hungarikumok, mindegyikre rá lehet tenni a Made in Hungary cédulát! Arról nem is beszélve, hogy abszolút konkurencia nélküli a helyzet, nem kell félni, hogy a kiváló ötleteket bárki is el akarná lopni.
Mivel érdemelte ki Magyarország a világhírt?
Kezdjük azzal, hogy más EU tagországnak is volt már vitája a partnereivel sőt a Bizottsággal is de egyetlen egy ország sem folytatott vitát olyan módon, hogy közben saját maga alatt vágta volna a fát. Sőt, mikor a fa kidőlt, ugrált volna, bizonygatva, hogy valaki más kezében volt a fűrész.
Abszolút unikum az is, hogy az ország első embere lazán lehülyézi Német vendéglátóit. Na nem ezekkel a szavakkal, azért annyi diplomácia ragadt már rá, hogy azt ne tegye, de mikor vizenyős szemekkel elrebegte, hogy a Német kormány át volt verődve mert nem megfelelő információt kapott, áttételesen azt mondta, hogy a német vezetés olyan hülye, hogy engedi hogy rossz információ jusson hozzá és nem is veszi észre, hogy rossz információt kap. Csoda, hogy másnap már nem fogadják a bajszos főtulkot? Kinek van Németországban szüksége meg ideje arra, hogy még egy hazug magyarázkodást meghallgasson?
Valószínűleg világtörténelmi unikum az a gyorsaság, ahogy Magyarországon az alkotmányból a diktátor kézikönyvét csinálták... Az új módosításokkal e pazar kis könyvecske igazi referencia munkává változott amit a Kedves Vezető bármikor elővehet, ha hivatkozni akar valamire, hogy alátámassza újabb őrült ötletét. És ha nincs benne a hivatkozási alap? Semmi baj, a parlament 24 órán belül beleteszi, megszavazza. Miért ne szavazná meg, hogy a Kedves Vezetőt idézzük. Valóban, miért is ne?
Talán Kubán és Észak Koreán kívül nincsen ország a földön, ahol egy miniszterelnök megengedhetné magának, hogy a független bíróság egy ítéletét botrányosnak nevezze csak azért mert az ítélet nem egyezik az ő beteges elképzeléseivel. De hát ez is magyar unikum... Magyarországon nem csak lehet ilyesmit, de meg is tapsolják érte a Kedves Vezetőt.
Valószínűleg olyan ország sem volt még a földön, mely a valós életben igyekszik bemutatni annak igazságát, hogy ha az autópályán mindenki velünk szemben jön, az nem azt jelenti, hogy mi vagyunk a rossz oldalon... hanem hogy a többi hülye. Igaz, hogy a magyar autóból már lassan semmi nem marad, de nem baj. Mi erős nép vagyunk...
Mindez akkor jutott eszembe, mikor a TV-n néztem az új gazdasági miniszter eskütételét. Az esemény a Himnusszal kezdődött és talán ott lehetett a legjobba érezni, mekkora baj. Mert a szokásos fennkölt és szép zene és szavak helyett egy nyekergő nyivákoló valami hangjaira egy női hang dadogta a verset, olyan ütemben amitől az embernek az volt az érzése, visszafelé beszél (mert énekelésnek nem nevezném ami elhangzott).
Nos igen, az ország világhíre mögött egy ostoba kisebbség áll akik nyilván ösztönösen érzik, hogy soha, sehol a világon nem lehetne belőlük semmi és ezért tüzzel vízzel dolgoznak azon, hogy ha már egyszer a demokrácia egy gyengesége folytán sikerült hatalomra jutniuk, azt örökre meg is tartsák. Mert annyira azért nem ostobák, hogy ne tudnák, ekkora történelmi hibát, hogy őket hatalomra segítették, a magyarok többé nem vétenek.
Európa ámulva nézi, hogy a nagy család e sokkal többre érdemes tagja hogyan válik egy gennyes szégyenfolttá, hogyan ássa ki nap mint nap a már eltemetett eszméket és azok jelképeit, hogyan teszi tönkre saját magát egy maroknyi hataloméhes és gerinctelen ember felfelé törekvése ügyén...
Szégyenfolt ez mindenképpen. Elsősorban a magyaroknak, akik megkapták a szabadság és demokrácia ajándékát és engedték, hogy ezzé várjon. De szégyenfolt az európai családnak is, mert mint már oly sokszor a történelemben, szemet hunyt a diktátor manőverei felett és csak akkor szólalt meg, mikor a budapesti parlamentből folyó szenny már Brüsszel utcáit is síkossá tette.
Magyarország híres lett. Most még egy lépés es a történelemkönyvekbe bevonulhat mint az első ország, mely öngyilkos lett.
Vajon van élet a halál után?
Zerkowitz István |
|
|
|