- Hol tart most a szövetség? Hogyan dolgozza fel ezt az egész vereséget az RMDSZ? - kérdezik sokan a közösségi oldalakon, romániai magyar lapok hasábjain.

- Nem látom, hogy ez miért lenne vereség. Végül is a szövetség döntése az volt, hogy a választók belátására bízzák, hogy kire szavaznak, nem kampányoltunk egyik vagy másik jelölt mellett. Másrészt a csecsemőnek minden vicc új. Néhányan, akik ezt kommentálják, úgy tesznek, mintha nem fordult volna már elő az elmúlt 25 évben, hogy miközben az RMDSZ a tét, és a szövetségről kell szavazni, akkor a romániai magyarok elsöprő többsége az RMDSZ-re szavaz úgy, ahogyan két héttel ezelőtt is tulajdonképpen az államelnök választás első fordulójában a szavazatoknak 86-87 százalékát Kelemen Hunor kapta, és 13-14 százalékát úgymond egy másik magyar jelölt Szilágyi Zsolt. Viszont akkor, amikor román politikusokról kell szavazni, akkor mindig kiderül, hogy amúgy sem tehetők ide vagy oda, nem terelhetők a magyarok szavazatai feltétlenül egy bizonyos irányba. De ennek, meg kell mondanom, nincs köze az RMDSZ támogatottságához.

- A támadások logikája az, hogy győzött a jelölt, amely a demokráciát képviseli, az RMDSZ nem mozgósított igazából a demokrácia képviselőjének megfelelő jelölt mellett. Viszont bújtatottan mégiscsak a másik jelölt mellett kampányolt, tehát ez mégiscsak az RMDSZ veresége, ami annyit jelent, hogy elpártoltak a szavazók tőle vagy legalábbis presztízsvereséget szenved.

- Ugyanígy szavaztak a romániai magyar szavazók Basescura ezelőtt 10 évvel, ugyanígy kommentálták sokan, hogy ő a demokrácia letéteményese, és aztán néhány év múlva kiderült, hogy ez nem így van, és azok, akik őt a demokrácia letéteményeseként tekintették, nagyon sokan kiábrándultak, számos ilyen példát tudnék hozni. Másrészt azért remélem, hogy Romániában sem tartunk már ott, hogy arról kellene beszélni, hogy egy államelnök-választáson demokrata a másik micsoda, az meg diktatúrát akar, vagy mit?

- Puha diktatúrát, ezt mondják.

- A legjobb az lenne, ha egy államelnök-választásnak nem lenne ekkora tétje, és ha az államelnöknek nem lenne akkora döntési ereje, mint amekkorát Romániában kiküzdött magának az előző államelnök. Én a legnagyobb gondot éppen ebben látom, hogy alkotmányosan Románia sem elnöki köztársaság, itt mégis most már lassan mindenki elfogadja, hogy ennek úgy kellene működnie, mint egy elnöki rendszernek. A demokráciának nem szabad egy embertől függnie, még akkor sem, ha az az ember éppen az államelnök. Ami pedig a szavazást illeti, attól függetlenül, hogy az RMDSZ vezető politikusai hogyan ítéli meg ezt a kérdést, azt gondolom, hogy a magyar választók valóban arról szavaztak, hogy egy román politikust támogatnak, vagy pedig egy kisebbségi politikust, tehát egy szász nemzetiségű jelöltet. Ráadásul ehhez hozzáadódik egyfajta erdélyiség is, ami nagyon fontos, és amire oda kellene figyelni. Én egyáltalán nem látom sem értehetetlennek, sem protest-szavazatnak a magyarok szavazatát. Azt gondolom, hogy, sarkítva fogalmazva, ennyiről szavaztak. Az RMDSZ-en belül sokaknak sokkal árnyaltabb és összetettebb volt a véleménye, hogy Klaus Iohannis mennyire kisebbségi elkötelezettségű politikus.

- Ugyanakkor megjelent Borboly Csaba Hargita-megyei RMDSZ-vezető és tanácselnök nyilatkozata például arról, hogy most a választóknak a vonalát kellene követni. Ez mit jelentene?

- Én sem tudom, mit jelent. Azért vannak egy közösségnek politikusai, azért választ a közösség helyi és országos politikusokat, mert azt gondolja, hogy azok éles, kényes, nehéz helyzetekben képesek lesznek megfelelő elemzést végezni, és megfelelő döntéseket hozni. Tehát a közvéleményre oda kel figyelni, de azért nem gondolom, hogy jó lenne közvélemény-kutatások szerint politizálni. Egy politikus, többször elmondtam, két hibát követhet el: az egyik, ha közvélemény-kutatásokat olvas, és azok szerint hozza meg döntéseit, a másik, ha nem veszi figyelembe egyáltalán a közvélemény-kutatásokat.

Ebben a helyzetekben, amikor jól látszik az, hogy az államelnök-választás minden bizonnyal előbb-utóbb magával hozza a kormányváltást is - nem ebben a pillanatban szerintem, de előbb-utóbb - valószínűleg sokan megijedtek, hogy akkor mi lesz az RMDSZ-szel, ha ott marad azon az oldalon, amelyik egy idő után valószínűleg ellenzékbe kerül. Ezt meg kell nézni, de nem gondolom azt, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy az RMDSZ ezeket a helyzeteket az utóbbi 25 évben kezelni tudta, most ne tudná kezelni.

- Tehát akkor távlatosan arról van szó, hogy a Ponta-féle kabinet, vagy a PSD-féle, illetve az új USL 2.0 féle kabinet, amelyben az RMDSZ is részes, egy idő után meg fog bukni a parlamentben is?

- Szerintem nem lesz hosszas koabitáció egy új államelnökkel, akinek meglehetősen nagy társadalmi támogatottsága. Éveket nem jósolok én ennek a politikai együttélésnek, de azt sem gondolom, hogy már holnap kormányváltás lesz. Ugyanakkor azt gondolom, hogy tisztességes feltételek és körülmények között a magyarokkal való politikai együttműködésre bármilyen román politikai koalíciónak, oldalnak szüksége van. Ismétlem, tisztességes feltételekkel. Tehát nem kell pánikba esnünk, és nem kell most a hajó oldaláról a másikra rohanni.

- Azért Iohannisszal kapcsolatban elég markáns volt az RMDSZ-nek az a véleménye, hogy kisebbségi ügyekben nem számíthat senki semmi jóra tőle.

- Ezt Iohannis nyilatkozta is bizonyos helyzetekben, vagyis hogy nem támogat autonómiatörekvéseket, és még sok mindent nem támogat. De azért nem gondolom, hogy ő kisebbségellenes politikus lesz államelnökként. Ilyen abszurdumokat nem kell képzelnünk, de minden bizonnyal lesz bizonyítási kényszer benne, hogy megfelelő román államfőként tud működni, és nem tudom, hogy ez pontosan mit fog jelenteni például kisebbségi kérdésekben. Illetve nyilván az sem mindegy, hogy kik állnak mögötte, és azoknak mi lesz a véleményük. Mindenesetre az biztos, hogy akik azt gondolták, hogy Iohannis államelnökké választásával itt egycsapásra valamiféle etnikai paradicsom lesz, azok óriásit tévedtek, nem lesznek ilyen radikális változások, de azt sem gondolom, hogy ennek az ellenkezője lesz. Végül is ennek a szavazásnak van egy komoly pozitívuma: az, hogy a román választók többsége mégiscsak egy nem román etnikumú elnököt választott. Mert igaz, hogy Iohannis már a választások utáni beszédében is úgy szólította meg az ország népét, hogy: „kedves románok”, meg sok ilyesmit idézhetnék, de mindenki tudja, hogy nem román. Az, hogy ennek ellenére őt megválasztották, mindenképpen pozitívum, de én nem hiszem azt, hogy kisebbségpolitikában éles, radikális nyitás következik.

- Nyilván személyesen is ismeri Iohannist. Milyen ember ő, és milyen elnök lesz személyiségét tekintve?

- Nem akarom most itt a portréját elkészíteni, nem is hiszem, hogy ez az én dolgom. Ismerem, természetesen. Volt egy olyan pillanat, amikor nagyon erősen támogattam azt a gondolatot, hogy ő miniszterelnök legyen. Akkor ez nem sikerült.

- Akkor inkább azt kérdezném meg, hogy ennek a földcsuszamlásszerű átszavazásnak, a hirtelen hatalmas arányú győzelemnek mi az igazi magyarázata?

- Mindenki a Facebooknak, tehát az új típusú internetes kommunikációnak a hatásával magyarázza ezt, de hát ez csak eszköz. Itt nyilván arról kellene beszélni, hogy mi az oka annak, hogy a közvélemény-kutatásokhoz képest ennyire más eredmény született, és hogy ilyen erős volt a változásnak a szándéka. Mert váltásról van szó ugyanis szerintem a szavazók úgy érzékelték, hogy itt a miniszterelnök, Victor Ponta vezeti az országot, tehát tagadhatatlanul ez egy Ponta-ellenes, már-már rendszerváltó szavazás volt. Ezt olyan kontextusban kellene megnézni, hogy kb. két évvel ezelőtt ugyanez a rendszerváltó indulat pontosan Pontáék mellett volt látható. Utcai tüntetéseket tartottak, heteken át kint voltak az emberek az utcán, és aztán végül is ennek a hullámán Pontáék meg is buktatták az akkori kormányt, amelyben mi is benne voltunk. És az is ugyanilyen szándékon alapult, viszont utána gyakorlatilag nem történt semmi. Pontáék az elmúlt két évben nem bizonyították azt, hogy ki tudták volna használni ezt az esélyt. Akkor most lehet, hogy nem ugyanazok, de az emberek nekifutottak egy ilyen radikális váltásnak, és attól tartok, hogy ismét csalódni fognak, mert ez nem olyan egyszerű. Ennek a térségnek az országaiban mindenütt ilyen elégedetlenség van. Gyorsan átfestett és demokratikusnak kikiáltott országok is ugyanígy fortyognak.