Érdekes cikket közölt a „Transindex” című romániai magyar portálon Sipos Zoltán tusványosi tapasztalatairól. Lázad Tusványos? - alcímmel közölt írásában azt feltételezi, hogy „az EMNT-EMNP projektet támogató Németh Zsolt a háttérbe szorult. Helyette a Fidesz határon túliakkal kapcsolatos politikáját meghatározó másik markáns személyiség, az MPP-t és Szász Jenőt mentoráló Kövér László került helyzetbe.”  A későbbiekben így elemzi az Erdélyi Magyar Néppárt belső helyzetét: „…Sokakat sért, hogy Orbán szimpla hatalomtechnikai megfontolásból ejtette ’stratégiai szövetségesét’, a Néppártot. Az ő elégedetlenségük találkozik azoknak a ’nemzeti’ érzelmű, de józanabb Fidesz-szavazóknak a hangjával, akik szerint Orbánnal és szűk környezetével megszaladt a ló.” A cikk szerzőjét, Sipos Zoltánt, Márványi Péter hívta fel telefonon.

- Mint gyakorlott Tusványos járó, először hadd kérdezzelek a helyszíni reakciókról. Volt, aki azt írta, és valamelyest a Te cikkedből is ezt érzékelhető, hogy a magyar miniszterelnöknek a beszéde nem váltott ki olyan osztatlan nagy sikert, olyan egyértelmű lelkesedést, mint a korábbi fellépései.

Sipos Zoltán: - Egyrészt meglehetősen kevesen voltak a korábbi évekhez képest ott fenn a sportpályán. Másrészt viszont volt valóban egyfajta értetlenkedés azzal kapcsolatban, amit a magyar miniszterelnök mondott.Korábbi beszédek során sokkal több volt az interakció, tehát tapsoltak, vagy akár közbeszóltak: ez a mostani beszéd alkalmával kevesebb volt.

- De a közönség számára mi volt igazán a meglepő? Mennyire érezte találva magát a romániai magyar hallgató egy olyan államkoncepciónak a vázolásában, ami gyakorlatilag egy komoly szabadságjogokat mellőző nemzetállam képét vetíti?

- Számolni kell azzal, hogy Orbán Viktor az erdélyi magyarok körében rendkívül népszerű, emiatt ő Tusványoson szinte bármit mondhat, mindenképpen tetszést arat, vagy legalábbis nem fognak tiltakozni, ellenkezni azzal, amit hallanak. Egyébként meglehetősen furcsa az, hogy Orbán Viktor annak a rendezvénynek a színpadáról beszélt arról, hogy magyarországi civil szervezetek ügynökökként dolgoznak, mert külföldről kapnak pénzeket, – tehát mondta ezt annak a rendezvénynek a színpadáról, melyről tudjuk, hogy magyar állami közpénzekből van megszervezve. És ez kicsit furcsán hangzik. Kicsit meglepődtem, amikor felolvasták a szponzorok listáját Tusványoson. Jó néhány budapesti önkormányzat, illetve nagyon sok állami vagy részben állami tulajdonú cég pénzelte a rendezvényt idén.

- Tehát gyakorlatilag román részről ugyanazzal lehetne vádolni Tusványost?

- Pontosan, tehát egyértelmű, hogy ezt nagyon könnyen és gyorsan a magyarok ellen lehet fordítani akármikor.

- A beszédnek arra alapgondolatára, ami a szabadságjogok visszaszorulására vonatkozott, és ami Magyarországon azonnal kiverte a biztosítékot sokaknál, lehetett érzékelni valami reakciót?

- A közönség részéről nem igazán. Azt hiszem, hogy igazából nem is jutott el az emberek tudatáig. Én ott voltam és hallottam, jegyzeteltem közben, de igazából, hogy ez mit jelent, akkor esett le, amikor megnéztem nyomtatásban is. Akkor, abban a pillanatban, amikor ez elhangzott nem igazán volt semmilyen hatása.

- Érdekes volt megnézni a romániai magyar sajtót: az Új Magyar Szó és a Transindex volt csak az a két orgánum, amelyik egyáltalán komolyan foglalkozott a magyar miniszterelnök beszédének ezzel a rétegével. A Krónikának a jegyzete egy bekezdést szánt ennek, és az a bekezdés is arról szólt, hogy tulajdonképpen azt nem úgy kell érteni, hogy vége a szabadságjogoknak. Mintha a magyar sajtó, közvélemény végtelenül óvatos lenne a Tusványoson elhangzottakkal kapcsolatban.

- Igen, valóban mi is ezt tapasztaltuk. Hétfőn megpróbáltunk felhívni számos olyan politológust, akik korábban rendszeresen kommentálták a magyarországi fejleményeket, és többen is visszautasították, hogy nyilatkozzanak különféle indokokra hivatkozva. Létezik egyfajta ellenállás az erdélyi sajtóban, illetve az erdélyi magyar értelmiség körében a beszédnek az értelmezésével kapcsolatban.

- És nagyon érdekes, ahogyan a román oldal értelmezi a dolgokat, mert a román sajtó és a román politika leginkább arra szokott Tusványos kapcsán ugrani, hogy milyen autonómiakövetelések, milyen kisebbségi utalások hangzanak el.

- Igen, pontosan: úgy tűnik, hogy idén Tusványosból nem lett úgy botrány, ahogy volt a korábbi években. Hírtelevíziók nem kapták fel, nem lett este talk-show téma, illetve román magasrangú politikusok részéről nem igazán voltak reakciók. Tehát sem Ponta, sem a külügyminisztérium nem reagált eddig még.

- De ennek mi volt az oka? Számukra nem hangzott el semmi érdekes? Vagy netán a román politikum is zavarban van a beszéld értelmezése kapcsán?

- Én úgy gondolom, hogy a román politikum abból a megfontolásból nem kommentálta az eseményeket, hogy nem látott választási potenciált ezekben a dolgokban. A román politikusok most már tudják, hogy ami magyar és autonómia, az bármikor feldobható, fogyasztható, a választók ezt szeretik, ezzel szavazatokat lehet szerezni. A liberalizmus értékeiről szóló fejtegetésekkel kevésbé. És ez lehetett az az ok, amiért nem volt igazán reakció magas szinten. Ami viszont érdekes, az az, hogy nagyon sok szakértő szólalt meg román részről.

Igen, az egyik véglet valószínűleg az a cikk, ami virálissá vált, Bogdan Diaconu szociáldemokrata honatya tollából, egy meglehetősen indulatos magyarellenes hangvételű publikáció, aminek az volt a címe, hogy „Elegünk van Magyarországból”. Hosszan sorolja azokat a vélt és valós sérelmeket, amelyek a románokat érték a magyarok, illetve Magyarország részéről. Diaconuról tudni kell, hogy meglepően sok párhuzam vonható közte és Orbán Viktor között. Ugyanis ő a szerzője egy olyan törvénytervezetnek, amely szerencsére elbukott azóta, de amely megtiltotta volna a politika-közeli romániai civil szervezeteknek azt, hogy külföldről adományokat fogadjanak el. Ugyanakkor nagyon gyorsan válasz is született erre a cikkre, egy Marius Diaconescu nevű publicista tollából, aki gyakorlatilag azt veti fel, hogy miért nem lép fel Románia az Ukrajna területén élő románok érdekében ugyanúgy, ahogyan Magyarország teszi az erdélyi magyarokért. Egy másik hozzászóló, a Romania Libera publicistája, Cristian Campeanu szerint Orbán egy emberarcú fasizmust épít, és gyakorlatilag ezt a Mussolini féle modellt hasonlítja ahhoz, ami jelenleg Magyarországon történik.

- Összekapcsolják-e az elemzők a szabadságjogok korlátozására vonatkozó víziót az irredentizmussal, a revizionizmussal, a szokásos vádakkal?

- Általában nem. A román véleményformálók nagyon pontos képpel rendelkeznek arról, ami jelenleg Magyarországon történik, másrészt meglepően kevésbé indulatosak, általában észérvekkel próbálják megmagyarázni azt, hogy mi történik Magyarországon.

- Érzek egyfajta magatartásbeli különbséget is: a románokban már nem annyira az utolérési ösztönük működik, amikor Magyarországra néznek, hanem inkább egyfajta sajnálkozás: Magyarország ide jutott, és már nem demokrácia, és inkább a kelethez csatlakozik, mint Nyugathoz, stb.

- Igen, van egy ilyen is. Ugyanakkor többen is megfogalmazzák azt a félelmet, hogy ha a meglehetősen törékeny közép-kelet-európai demokráciákban felüti a fejét egy ilyen Orbán Viktor jelenség, akkor az tovább fog terjedni, és egyre több országban fognak elterjedni azok az eszmék, miszerint a liberális demokrácia valami meghaladott dolog, és hogy itt valamiféle más útra lenne szükség.

- Korábban is lehetett olvasni a romániai román sajtóban olyan feltételezéseket, hogy kialakul egy Moszkva-Budapest tengely.

- Azt tudom, hogy mióta Ukrajna ismét nemzetközi téma lett, ez a magyar-orosz tengely állandó beszédtéma román körökben.

- Magyarország és Románia, illetve a romániai magyarság és a romániai többség kapcsolatában valamiféle változást gerjeszt-e, ami most elhangzott Tusványoson?

- Azt mindenképpen észre kell venni, hogy míg annak idején a tusványosi meghívottak között 30-30 százalék erdélyi magyar és román volt, illetve 30 százalék magyarországi magyar, és miközben nagyon sok jeles és fajsúlyos politikus volt jelen Tusványoson , addig ez a fajta párbeszéd-jellege a tusványosi szabadegyetemnek megszűnt mára. Gyakorlatilag egy magyar-magyar párbeszéd helyszínévé vált, ahova román politikus csak elvétve jön el.

- Magyar-magyar párbeszéd is csak korlátozott módon, ha jól értem, mert az RMDSZ-t végül is csak a székely megyei tanácsvezetők képviselték.

- Igen, illetve volt egy találkozó Orbán Viktornak a határon túli magyar pártok vezetőivel pénteken délután. De valóban az RMDSZ nem igazán volt jelen.