Botka gyakorlatilag ugyanazt játssza, mint Orbán: erőből politizál. Bejelentkezett, diktál, megmond, kijelent, kiparancsolja a napot az égre. Együtt a listán, együtt a programban, együtt Orbán leváltásában – mondja, és közben mosolyogva vagy éppen fogát összeszorítva sorolja, kivel nem. A helyzet most úgy áll, hogy senkivel sem.

A baloldal második legnagyobb pártjának vezetőjével nem működik együtt, de egy Gyurcsány nélküli DK-val igen. A DK, amelyik – igaz, csak időközin – de több helyen is legyőzte, megelőzte a szocialistákat ott, ahol külön indultak, le kéne, hogy mondjon arról a vezetőről, akit nagy többséggel nemrég választott meg, és akiről méltán hiszi, hogy képes legyőzni Orbánt, mert már egyszer megtette. Ha Gyurcsány engedne neki, akkor az azt jelentené, hogy engedi beleszólni a DK belügyeibe, amit ugyebár nem engedhet meg. A keménykedése célja lehet az, hogy Gyurcsány bizonyítsa be: igazi államférfi, akinek tényleg csak az ország sorsa fontos. És, ha ez így van, akkor engedni fog. Ez látszik most az egyetlen járható útnak, hiszen be is jelentette: elindul, méghozzá egy olyan helyen, ahol „az MSZP-nek a legjobban fog fájni”. A legvalószínűbb az, hogy Budapest 13. kerületében. De szóba jöhet még a 14. kerület is, ahol erősödni látszik a DK, hiszen a képviselőtestület múlt héten választott új alpolgármestert a zuglói DK-elnök Horváth Zsolt személyében.

Az apróbb pártokkal Botka hiába próbálkozna. Egyrészt mert vagy a mérhetőség határán vannak, vagy maguk jelentették ki, hogy a régi, az elmúlt kormányokban részt vevő pártokkal nem szeretnének szövetkezni.

Miután a hétvégi kongresszuson elég nagy többséggel választották a párt miniszterelnök-jelöltjévé, nehezen érthető kivel és miért keménykedik Botka László. Kifelé a kompromisszumkészséget kéne gyakorolnia. A mostani diktatórikus viselkedése csak és kizárólag akkor lenne logikus, ha pártja legalább 30-35 százalékos lenne. Ennek hiányában azonban szélesre kellene tárnia karjait, hogy aki akar, oda beférjen. „Ez nem házasság, és nem szerelem” – mondta egy interjúban, és tényleg. Pont ezért kellene félretennie az érzelmeket, a pártjában honoló ellenszenvet, és befogadnia mindenkit, aki őt és pártját egyáltalán elfogadja, és hajlandó belemenni egy pragmatikus és ésszerű szövetségbe. De nem teszi.

Ehelyett keménykedik, diktál, megmond, kijelent – vita nélkül. Egyedül akar nyerni. Csakhogy az nem fog menni. Mert az MSZP jelenlegi baloldali programjával nem lehet választást nyerni. (Ahogy ezt Széky János részletesebben megírta.)

Tetszik, vagy nem, szükség van a liberális gazdaságpolitikára ahhoz, hogy az ország kilábaljon mostani állapotából. És nem elég a „fizessenek a gazdagok” szlogen, attól még a törvénytelenül összeharácsolt vagyonok maradnak azoknál, akik azokat megszerezték.

És akkor az egész 2018-as választás nem lesz más, mint – ahogy Somos András kollégám fogalmazott – „súrlódásmentes átmenet”, átcsusszanás egy rendszerváltáson. Azt meg minek?

De mindig van esély mindenre, és annak ellenkezőjére is. Bízzunk benne, hogy őszre mindenki lehiggad, megpuhul, belátóbb lesz. Mert 2010 óta most először van esély a győzelemre, és ezt nem kéne elengedni.

Bánhidi Emese