A zuglói Teleki Blanka Gimnázium volt az első, amely csatlakozott a miskolci gimnázium kezdeményezéséhez, és amely megkongatta a vészharangokat a magyae oktatás ügyében. A miskolci Herman Ottó Gimnázium év elején egy nyílt levelet tett közzé, amely szerint gond van az iskolák fenntartásával, üzemeltetésével, finanszírozásával, a diákok és tanárok terhei elviselhetetlen méreteket öltöttek, és már az egész oktatási rendszer van veszélyben.

it

Ennek következményeként a KLIK levélben próbálta megfélemlíteni az iskolaigazgatót, február 19-én már egy Facebook csoport is alakult az ő védelmére.

A KLIK levélben szólította fel a zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját (Pukli Istvánt) a Klebelsberg-központ tankerületi vezetője, hogy számoljon be: milyen körülmények között mentek el tüntetni Miskolcra az iskola tanárjai. Erre reagálva az iskolaigazgató azt nyilatkozta: ,,Nem tudnak ellehetetleníteni, most már itt vagyok." 

Később Pukli István otthagyta a Tanítanék Mozgalmat, és sejtetni engedte, hogy politikai pályára lép.

A mai napon döntését tudatta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Budapest XIII-XIV. Tankerületi Igazgatóságával is a következő levéllel:

Tisztelt Igazgató Úr!

2012. szeptember 1-je óta irányítom és vezetem a 2013 júniusától 2013. január 1-jei hatállyal Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnáziumnak nevezett intézményt. Az első három hónapom a tapasztalaté volt, s ha korábban megtanulom, mit rejtenek a költségvetési számok, még a KLIK megalakulása előtt bevásároltam volna IKT-eszközökből, oktatási segédanyagokból, iskolabútorokból. Ehhez valamiféle jóstehetség kellett volna, mert a következő mintegy három esztendőben majdhogynem krétát sem láttunk, papírról, számítógépekről nem is beszélve. Volt lehetőségem arra, hogy megtudjam, milyen felelősséggel és kötelességgel jár munkáltatói jogkörrel rendelkezni, az elmúlt három évben pedig arra volt lehetőségem, hogy megtapasztaljam azt, milyen érzés e jogkörök nélkül ütközőbábunak lenni.

Gazdálkodás és munkáltatói feladatok nélkül beékelődtem a KLIK és a nevelőtestület közé. Előbbi elvárta, hogy lenyomjam a nevelőtestület torkán azt, hogy semmire sincs pénz, hogy 20 %-kal megemelkedik a munkaterhelés, elveszik a cafetériát, utóbbi pedig folyamatosan presszionált a minimális munkakörülmények megteremtése érdekében – hiszen az ő szemükben én képviseltem a fenntartót. Sokszor hallottam ebben az időszakban, hogy nem normális, aki intézményvezetőnek áll, mégis úgy éreztem, hogy azokat a pedagógiai célkitűzéseket, amelyeket 2012-ben megfogalmaztam, pénz nélkül is el lehet érni. Hittem a nyugtató ígéreteknek: föláll a KLIK, és minden működőképes lesz, még egy kis türelem, és jobb lesz. Persze, hogy nem lett jobb.

A köznevelési törvény és az új Nemzeti alaptanterv új présbe helyezett: most már nem csupán vertikálisan, hanem horizontálisan is szorítóba kerültem: a magas tanulói óraszámok, a feltételek nélküli mindennapos testnevelés erőltetése, a fölösleges ismeretkupac stb. megteremtette az alapját annak, hogy a szülők és a diákok is erőteljes nyomást gyakoroljanak a terheik csökkentése érdekében.

A vezetői programomban megfogalmaztam, hogy a hagyománynak és az innovációnak egyaránt jelen kell lennie az iskolában. Ennek jegyében új pedagógiai programot alkottunk, amelyet a folyamatos törvényi változások miatt többször módosítottunk. Legutoljára saját indíttatásból: új képzési struktúrát kapott az intézmény, amely kiegyensúlyozta a humán és a reál műveltséget. Új tanulmányi területeinken (mérnöki, gazdasági, humán, valamint orvosi tagozatokon) két emelt szintű érettségire készítjük föl alapóraszámban a tanulóinkat, emellé pedig nyelvi előkészítő évfolyamot is választhatnak a gyerekek. Miért volt erre szükség? Megváltoztak a felsőoktatási keretszámok, és hamarosan nyelvvizsga nélkül be sem lehet kerülni az egyetemekre. Deklaráltuk a személyközpontú pedagógiát. Tudósok, szakértők ingyenmunkájának köszönhetően (a KLIK egy fillért sem adott továbbképzésekre) felkészültünk a netgenerációra pszichológiailag és pedagógiailag egyaránt. A meglévő eszközeink sufnituning megoldásaival szabaddá tettük az iskolai wifit, hogy tanórán is használhatók legyenek az elektronikus tartalmak, mert tankönyv – ugye – nincs, vagy maximum 12.000 Ft értékben. A diákok így saját okostelefonjaikon használhatják a Onedrive-on megosztott tartalmakat. (Ez olyan felhőalapú megoldás, amely teljesen ingyenes, és a határozott tankerületi tiltás ellenére mégiscsak szerződést kötöttem egy céggel, amit nem bántam meg.) Közben kizsigereltük az iskolai alapítványt, hiszen mindent e szervezet fizetett a KLIK helyett, amit tudott.

A hagyományos intézményi díjrendszert kiegészítettük a Radák Olga-díjjal, amely a közösségi tevékenységért jár, bevezettük a diákigazgató-választást, a Tudományok napját (amelyen szintén ingyen egyetemi előadók látogatnak el iskolánkba azért, hogy felnyissák a gyerekek szemét, hogy nem csupán a bölcsész és az orvosi pálya létezik). Bevezettük a hospitálási heteket (minden kollégám két másik pedagógus óráját látogatta meg), vezetőként minden tanévben meglátogattuk az összes kollégánk legalább évi egy tanóráját.

Három éven keresztül őszi érettségi vizsgaközpont voltunk – hiba nélkül, kiválóan akkreditált tehetségpont lettünk tavaly ősszel, eddig három Erasmus + pályázatot nyertünk, így tanáraink és diákjaink (gyakran saját zsebükből meghitelezve a KLIK-nek) bejárhatták Európa országait tanulmányi célokból, többször utaztattuk diákjainkat a Határtalanul! program keretében, és fogadtunk határon túli magyar látogatókat.

A nevelőtestülettel összekovácsolódtunk, hiszen több alkalommal kellett kiállnom kollégáimért az Oktatási Hivatal törvénytelen ellenőrzési kísérletei vagy a minősíthetetlen minősítők kapcsán. Az év elején volt egy szent pillanat: amikor mindannyiunknak együtt dobbant a szívünk: kiadtuk a Teleki Blanka Gimnázium 16 pontos követeléslistáját.

A diákok egyre nagyobb intenzitással és kedvvel vesznek részt a közösségépítésben, az iskolai diákbizottság munkájában. Ám tavasszal kimondtam a varázsmondatot: ha nem változik érdemben a rendszer, akkor nem folytatom az intézményvezetői munkámat. Mérlegre tettem tehát a fent megfogalmazottakat és az alábbiakat:

1. Az intézményvezető munkáltató jogkörei úgy változtak, hogy legalizálták a meglévő gyakorlatot. Javaslatot tenni eddig is volt lehetőségem. Nem ez a munkáltatói jogkör.
2. Tavasszal intézményi autonómiát szerettünk volna: nem lesz önállóan gazdálkodó az iskola.
3. A GDP 6 %-át követeltük az oktatásra. Lehet a számokkal bűvészkedni, de sajnos közel sincs ehhez.
4. A tanárok terhei egyáltalán nem csökkentek. Sőt a KLIK újabb jogszerűtlen lépést hajtott végre: az osztályfőnök kedvezménye, hogy megtarthatja az osztályfőnöki órát stb.
5. A diákok terhei nem csökkentek. Lehet, hogy 2019 után majd igen. Közben generációkat veszítünk el.
6. A mindennapos testnevelésnek nincsenek meg a feltételei továbbra sem.
7. A legfontosabb: a magyar oktatás nem versenyképes. A magyar oktatást az elmúlt 25 évben gallyra vágták. Hittem benne, hogy ez a kormányzat megjavítja. Nem tette, hanem új problémákat hozott be, amivel működésképtelenné is válik. Azzal, hogy megreformálják, és kijavítják a működésképtelenség okát, attól még nem lesz versenyképes. A magyar oktatást az alapjaitól kell újjáépíteni. Ebbe beleszólni intézményvezetőként nincs lehetőségem.

Hosszú hónapok jobb és rosszabb pillanatai után, mérlegelve azt, hogy továbbvigyem az elkezdett munkát vagy olyan terepet keressek, ahol érdemben bele tudok szólni az oktatás gyökeres átalakításába, továbbá felmérve annak egészségkárosító hatását, hogy meghajolva, eszközök nélkül, biztos fenntartói bázis nélkül küszködnék az iskola működésének minimálfeltételeiért, úgy határoztam, hogy az egyenes utat választom.

A Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium intézményvezetői megbízását nem kívánom betölteni a 2017 és 2022 közötti időszakban. 2017. augusztus 1-jétől pedig nem kívánom pedagógusként sem folytatni a munkámat az intézményben.

Helyette minden eszközömmel küzdeni fogok azért, hogy a magyar oktatást alapjaitól építsük újra. Ez ugyanis a jövő Magyarországának a záloga.

Budapest, 2016. november 4.

Pukli István