A télirózsás forradalom egyik követelése a diákok röghöz kötésének eltörlése. Semmi csodálkoznivaló nincsen abban, hogy a diákok tiltakoznak ezen végtelenül ostoba és rövidlátó intézkedés ellen.

Amikor ismerőseinkkel szóba kerül a Hallgatói Szerződés, sokan közülük úgy nyilatkoznak, hogy ez egy jogos társadalmi igényt elégít ki és ők is egyetértenek azzal, hogy ha a magyar társadalom fizette ki egy diák egyetemi vagy főiskolai oktatását, akkor az ne vihesse azt a tudást csak úgy külföldre, másokat gazdagítani. Vagy dolgozzon otthon meghatározott ideig vagy fizesse vissza a kiképzés árát. Ez csak normális nem?

Nem! És százszor, ezerszer NEM!

Aki azt mondja, hogy a röghöz kötés indokolt és szükséges megoldás, csak azt árulja el, hogy a dolog kitalálóihoz hasonlóan nem tud jövőbe nézően gondolkodni és megelégszik látszatintézkedésekkel, nem törődve azzal, hogy ezek micsoda kárt okoznak úgy a diákok, mint az egész ország szintjén. Nos lássuk csak…

Nyilván oka van annak, ha a végzős diákok nagy számban akarnak külföldre menni. Egy részük elkívánkozik otthonról még akkor is, ha otthon ideális állapotok lennének. Ők azok, akik mindég újat keresnek, akik az életüket a leghíresebb cégeinél, intézményeiben szeretnék folytatni és ez rendben is van. Bár a Szózat jól ismert szavai…

“A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.”

… más üzenetet hordoznak, szerencsére felnőtt már egy generáció, akik ezt az üzenetet már csak mint múzeumi darabot olvassák és nem veszik komolyan. Egy ember jogát ahhoz, hogy szabadon válassza meg, hol akar élni, dolgozni és meghalni nem korlátozhatja a szülőföld sem.

A végzős hallgatók másik nagy csoportja azért megy máshová, mert a helyzet Magyarországon olyan, amilyen. Ahogy mondani szokás: a lábával szavaz, és nem kér a 22 év alatt elrontott társadalomból és gazdaságból. Valószínűleg nem hisz abban sem, hogy bármit is tudna tenni annak érdekében, hogy a dolgok megváltozzanak, és akkor miért áldozná fel az életét egy reménytelen ügyért?

Persze érthető, hogy akiknek nincsen meg a lehetőségük, hogy máshová menjenek és még inkább a molyirtószagú gondolkodók, akik a Szózat szavait ma is igaz parancsnak értékelik, bőszen vérért kiáltanak, aki megy, fizessen. Végül is, ha az ember tanulását egy cég finanszírozza, ott is előírják, hogy bizonyos ideig a tanulás befejezése után nekik kell dolgozni…

Ezt az összehasonlítást nagyon szeretem. Azért, mert mikor kedves vitapartnereim felhozzák, mint az egyik megcáfolhatatlan érvet, többnyire sikerül mégiscsak leforráznom őket. Mert van egy alapvető különbség az ostoba hallgatói szerződés és egy céggel kötött oktatási szerződés között. Ez utóbbi ugyanis nem csak a hallgató kötelezettségét írja le, hanem azt is, hogy az adott cég mit vállal. Hogy adott időre a végzős hallgatónak garantáltan munkát ad, normális fizetésért és feltételekkel. A Hallgatói Szerződésből ugye mindez hiányzik. Az állam csak a pénzét akarja vissza, ha valaki máshová megy, de annak, aki marad, nem garantál semmit. Ha valaha volt egyoldalú szerződés, akkor ez az és nem csoda, hogy a diákok fel vannak háborodva ezen. Biztos vagyok abban, hogy ha a hallgató szerződésben is szerepelne, hogy az állam normális (!!!) fizetéssel garantálna munkát a hallgatóknak, sokkal kevesebben akarnának elmenni. Persze az állam erre képtelen… Akkor viszont ne akarjon egyoldalú szerződést kötni sem!

Persze nagyon vonzónak tűnhet a „probléma” ilyen huszáros megoldása… Egy intézkedéssel elintézik, hogy a társadalmi igény ki legyen elégítve. Ha nem akarsz itt élni és halni, fizess! Tovább már nem is kell gondolkodni, nem kell a helyzeten javítani, az okot keresni és kiküszöbölni…

Nyilván a röghöz kötés kitalálóinak nem jelent az sem problémát, hogy mit is jelent az „itthon”  kell dolgozni x évet definiálása. Az ő korlátolt pici agyuk még mindég abban gondolkodik, hogy a világ két részből áll, nagy Magyarország és a többi. A határon meg ott a mentális sorompó (meg ha így megy tovább, ott lesz a vastag rúd is megint előbb utóbb…). Csak hát a valóság, amit a molyirtó gőzétől nehéz látni, nagyon más. Vegyünk egy fiatalt, aki úgy dönt, egy Magyarországon aktív Német céghez megy dolgozni. Nagyon meg vannak elégedve vele és három év után jóval magasabb pozícióban, Stuttgartba helyezik, határozatlan időre. Akkor most mi van? Mikortól számít és micsoda? Vagy inkább ne fogadja el a lehetőséget, dolgozzon még 15 évet helyben, hogy megszabaduljon az ostobaság szerződésétől? Arról nem is beszélve, hogy adott esetben egy jó helyen lévő magyar származású menedzser ezerszer több hasznot hozhat az országnak, mint amennyibe az oktatása került… De hát a jogos társadalmi igény ilyen dimenzióban már nem képes gondolkodni.

Szerencse azért, hogy az ostobaság ilyen szintje más országokban nem jellemző… különben milyen nagy bajban lennének azok a felsőfokú végzettségűek, akik máshonnan jönnek Magyarországra és adott pillanatban csapot, papot itt hagyva rohannának haza kielégíteni a jogos társadalmi igényt…

Divatos az az érvelés is, hogy amit közpénzből fizettek ki, azt ne vigye senki külföldre. Talán jó lenne, ha egyszer már tudomásul venné a közvélemény molyirtó szagú része, hogy Magyarország tagja az Európai Uniónak. Ez többek között azzal is jár, hogy rengeteg pénzt kap és kapott már eddig is az ország a felzárkóztatásra. Ma Magyarországon minden 100 forint állami beruházásból több mint 90 % az Uniótól származik. Nem véletlenül pánikol a kormány attól, hogy esetleg ezeket a kohéziós alapokat csökkentik a jövőben.

Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ezek a pénzek nekik, azaz az országnak járnak… Ebben van is igazság csak azt nem szabad elfelejteni, hogy ezzel a joggal szemben bizonyos kötelezettségek is vannak. Mint EU tagországnak, Magyarországnak be kell tartania bizonyos irányelveket, szabályokat… és ezek között szerepel az is, hogy nem lehet az európai polgárok szabadságát korlátozni… márpedig a röghöz kötés ezt jelenti, akár tetszik, akár nem.

A diáktüntetésekben a mostani ostoba és visszafelé gondolkodó hatalom a jövővel ütközött össze és nyilvánvalóvá vált, hogy a jövő és a molyirtószag nem összeegyeztethető. A fiatalok tudják, hogy az ő életterük nagyobb, mint Magyarország, hogy igenis van számukra hely, bármit is mond egy régi vers és az ő szárnyaikat nem lehet buta rendeletekkel levagdosni…

A megoldás amúgy nagyon egyszerű. Ha Magyarország érdemes lesz arra, hogy maradjanak, maradni is fognak.

Zerkowitz István