Első fejezet: fő az óvatosság!

“Azt mondják, minden tevékenység könnyebb, ha minél gyakrabban végezzük, és nagyobb rutinunk van benne. Ez alól természetesen a betörések sem kivételek. Emlékszem, hogy anno “zöldfülűként” még mennyire izgultam az első akcióimnál. Persze most is minden egyes alkalommal elönt az adrenalin, de a tapasztalataimnak köszönhetően már nem nagyon érnek meglepetések.

Kivéve a legutóbbi esetet, amikor is egy trükkös egyedi bejárati ajtó alaposan feladta a leckét. Első ránézésre semmi különös nem volt benne, viszont bármennyit is próbálkoztam, sehogy sem boldogultam vele. Hiába feszegettem, rugdostam, lökdöstem, semmi eredmény. 

Mondjuk sokáig nem is mertem húzni az időt, hisz már csak az hiányzott volna, hogy valami szemfüles szomszéd vagy járókelő észrevegyen. Így hát inkább gyorsan kereket oldottam. De kedves Nívó ajtó tulajdonos, ne gondold, hogy ennyivel megúsztad!”

Második fejezet: engem nem lehet megállítani!

“Az a masszív bejárati ajtó azon a szép házon azóta sem hagy nyugodni. Fejben újra és újra végigpörgetem az eseményeket, és próbálom kitalálni, mit csinálhattam rosszul. Hisz pontosan ismerem az összes mesterfogást, egyszerűen nem értem, hogy miért nem sikerült kinyitnom!

Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább feltüzelem magam, és elhatározom: újra meg fogom próbálni kinyitni! Már azt is tudom, mikor megyek majd: az ott lakók hamarosan nyaralni indulnak majd, én pedig egyik éjjel ismét akcióba lépek.”

Harmadik fejezet: ismét a tetthelyen

“Esős, hűvös az éjszaka, az ég pedig felhős; ha akarnék, sem kívánhatnék ideálisabb körülményeket. Miután tartottam egy fél órás terepszemlét, ismét átmászok a kerítésen, és már ott is állok az ajtó előtt. Ezúttal nem ússza meg épségben a látogatásomat!

A feszítővas mellett egyéb célszerszámokkal is készültem, például fúrógéppel, kalapáccsal, csavarhúzóval. De sajnos úgy tűnik, megint elbíztam magam… hiába adom bele minden tudásomat, erőmet, tapasztalatomat, az ajtó nem nyílik. Ez nem lehet igaz, egy páncélteremben nincs ilyen szintű védelem! 

Nagy igyekezetemben teljesen elfeledkezem az időről, és megszegem a legfontosabb szabályt: légy gyors és hatékony, vagy menekülj! Azt hiszem, kénytelen leszek ismét az utóbbit választani.”

Negyedik fejezet: amikor utolérnek a következmények

“Hazaérve rögtön utánaolvastam a Nívó ajtóknak, és őszintén szólva most már nem lep meg, hogy nem jártam sikerrel. Tömör acéllemez, szénacél zártszelvény, többféle biztonsági zár? Ilyen masszív kombinációval még nem találkoztam.

Folytatnám még tovább is biztonsági ajtók tanulmányozását, de hirtelen berúgják az én sima műanyag bejárati ajtómat, és azon kapom magam, hogy a földön fekszem, és bilincs van a csuklómon. Nem vagyok biztos benne, hogy tudom folytatni a naplóírást…”