A Magyar Köztársaság számára a rendszerváltást követően minden lehetőség megnyílt a fejlődésre. Elnyerte a NATO és az Európai Uniós tagságot és a várakozások szerint a többi volt szocialista országnál is gyorsabb előrehaladásra lehetett számítani. Sajnos ez nem következett be.

Azóta sem tejesen megértett okok miatt az egymást váltogató jobb és bal oldali kormányok többet foglalkoztak a hatalmon maradással mint az ország építésével és így 2010-re a Magyar társadalom oda jutott, hogy kétségbeesésében és nem kis mértékben tájékozatlansága eredményeként kétharmados többséghez jutatta a FIDESZ/KDNP pártszövetséget. Történelmi hiba volt ez, hiszen ugyanezek ellenzékben volt viselkedése elegendő intő jel kellett volna, hogy legyen.

Az ország egyik legtragikusabb időszaka, a totális gazdasági, társadalmi és erkölcsi hanyatlás kezdődött ezzel. A FIDESZ/KDNP kormány lebontotta a demokrácia intézményeit, négymillió embert taszított a szegénységi küszöb alá és az intézményesített korrupció minden korábbit meghaladó szintre emelkedett.

A nép szó nélkül tűrte a megaláztatást és a miniszterelnök önkényét.

Félelem volt az emberek nagy részében, másokban pedig gyűlölet... A hibát másokban keresték és ezért a megoldás lehetőségét nem nagyon találták.

A 2014-es választásokra készülve a hatalom minden szabályt megváltoztatott és így az ellenzék eleve hátránnyal indult. Nem segített az sem, hogy a demokratikus ellenzék nem igazán tudott összefogni, hónapokig inkább magukkal foglalkoztak és nem a választóikkal...

A 2014-es választásokat ismét a FIDESZ nyerte. A választók nagy része nem tudott dönteni és otthon maradt, egy másik rész maga előtt sem teljesen értett okok miatt a Jobbikra adta a voksát.

A hatalomtól megmámorosodott diktátor most már nyíltan teljhatalmat követelt magának és ezt sikerült is a parlamentben megszavaztatnia. Mivel a Jobbik kellett ehhez, velük léptek szövetségre és rövidesen kiderült, mennyire azonos a két párt kultúrája.

A nép ezt is tűrte. A félelem egyre nőtt, a gyűlöletet most már nyíltan és intézményesítve szították. Kellett valami, amivel az éhségről és a kilátástalanságról elterelik a figyelmet. Sajnos a nép nagyon fogékony volt erre...

A gazdaság tovább hanyatlott és csak idő kérdése volt a teljes összeomlás. Miközben Európa már jócskán túl volt a krízisen, a Magyarok még mindég nem létező fantomokkal hadakoztak és látva a többiek sikerét, a gyűlölet és féltékenység még jobban gyökeret vert az országban.

Ezt a helyzetet használta ki a Jobbik hogy időközben kiépített gárdái segítségével államcsínyt hajtson végre és magához ragadja a hatalmat. Az új középkor három évig tartott. Az amúgy is romokban heverő gazdaság teljesen szétporladt az EU-ból való kilépést követően és a lezárt országhatárokon belül randalírozó bandákról Európa még hírt sem nagyon kapott.

Szerencsére, mint a történelemben már oly sokszor, a helyzet eléggé katasztrofális lett, hogy a nép felfogja, ez így nem mehet tovább. Fiatal, jövőképpel rendelkező politikusok vitték az utcára a diákokat és ezúttal nem hagyták őket cserben a felnőttek sem. A szélsőjobb rémuralmát csak hosszú hónapok polgárháborús csatái révén sikerült megdönteni.

Azóta a Magyar Köztársaság ismét a béke és demokrácia, a gazdasági fejlődés színtere lett. Jobb és baloldal mintaszerűen összefogva, az EU tagság minden előnyét maximálisan kihasználva dolgozik az emberek jobb életéért.

Lehetetlen rémálom? Nos, tetszenek még emlékezni a Délszláv háborúra? Gondolta volna valaki, hogy Európában ilyen háború lehet egyáltalán? A mások okolása, a gyűlölet, a gazdasági hanyatlás Magyarországon már valóság... ki gondolta volna, hogy az ország, a társadalom idáig süllyedhet?

Ennek a 2030-as történelemkönyvnek egy részét a magyarok megírták már... és ha nem vigyáznak, könnyen megíródhat a többi része is.  De ez nem szükségszerű! Csak tenni kell valamit ellene.

Zerkowitz István