Annak megértéséhez, mi történik tulajdonképpen egy fontos eseményen, néha nem árt magának az eseménynek és az ott elhangzottaknak a pontos értelmezése. Merthogy az Erdély Magyar Néppárt küldöttgyűléséről szóló hírekben ugye megjelent sűrűn az „új magyar egység” kifejezése, mondhatni szlogenje, elsősorban Tőkés László indító felszólalása nyomán, meg annak kapcsán, ami a küldöttgyűlés nyilvános része után, a marosvásárhelyi Demokrácia Központban tartott Tőkés-Izsák Balázs féle sajtóértekezleten elhangzott. De az igazán érdekes az, mit takar ez az új meghirdetés.

Mivel a küldöttgyűlés nagyrészt zárt volt, a záró sajtórendezvényre pedig éjszaka került sor, a Hírhatár tudósítójának inkább a küldöttgyűlés előtt volt lehetősége néhány gyors interjúra fontos delegáltakkal, köztük két olyan személyiséggel, aki szerepelt a területi szervezetek által felállított jelöltlistán. A kérdés szinte mindegyiküknek ugyanaz volt: mi valójában a tétje, a politikai jelentősége a küldöttgyűlésnek?

Az egyik nyilatkozó, a jelöltek egyike: Portik Vilmos, a maros-megyei szervezet vezetője: „El kell döntenie a Néppártnak, hogy meg tud-e újulni, és szemléletet váltani a politikai porondon, vagy pedig ugyanazon a csapásirányon halad, amit megszabtak ezelőtt 2-3 évvel… Az én meglátásom szerint mindenhol van javítani való, egy olyan párttá kell válni, amely nemcsak számon kér, kioktat, hanem hozzátesz. Amely az ellenfélben nem a legyőzendő ellenfelet látja, hanem azt, akit ki kell egészíteni, akinek ha elégedetlen a munkájával, akkor jobbító szándékkal kell fellépni, és olyan, amelyik nem örököl meg régi, évtizedes konfliktusokat.”  

Egy másik elnökjelölt a székelyföldiek részéről Papp Előd volt: „Arra szövetkeztünk ezelőtt 3 évvel, hogy az autonómia gondolatának legyen egy rendes, korrekt politikai képviselete. Nem akarok én mást, mint ezt, ennek a gondolatnak a hatékony képviseletét pátunkat mindenképpen hatékonyabbá kell tenni… Szerintem a politikai irányvonalunkkal nem volt és remélem, hogy ezután sem lesz gond.” A jelölt ugyanakkor cáfolta, hogy fellépésével valamiféle Székelyföld-Partium, tömb-szórvány ellentét testesülne meg az elnökválasztáson.

Mátis Jenő, az alapítók egyike, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, akit későbbiekben a küldöttgyűlés a Néppárt alelnökének választott, azt is cáfolta, hogy a novemberi államelnök-választás utáni konfliktus miatt bármiféle széttartó irány létezne a Tanács és „gyermeke”, Néppárt között: „Alapvető stratégiai kérdésekben a két szervezet között nincs különbség, mindkettő az erdélyi magyar nemzeti közösség különböző autonómiaformáinak a kivívásában látja hosszú távon az erdélyi magyarság megmaradását, és ezért a célért próbál tenni, ki civil, ki politikai eszközökkel. És az eddig szerintem jó együttműködés a jövőben is biztosított… A mai gyűlésnek elsősorban az a célja, hogy egy olyan ütőképes elnökség alakuljon, amely a pártot fel tudja készíteni a jövő tavaszi önkormányzati választásokra. Egy erős elnök és elnökség szükséges, magyarán jó lenne, ha a szétosztó vitákat elkerülnénk és legitim elnökséget választana a küldöttgyűlés.” Mátis ugyanakkor azt is leszögezte, ahhoz, hogy 2016-ban a nemzeti oldal egységesen lépjen fel, fúzió vagy választási szövetség kell, hogy létrejöjjön a Néppárt és a Magyar Polgári Párt között.

Borbély Zsolt Attila EMNT-alelnök és publicista az MPP lehetséges fúziójáról, vagy szövetségéről azt mondta, ezek közül bármelyik reális, sőt, kívánatos alternatíva: „Abban az esetben, hogyha fuzionál Erélyi Magyar Nemzeti Párt néven, és esetleg találunk egy harmadik logót, abba én bele tudnék menni. Nagyon fontos lenne az akcióegység, és az is fontos lenne, hogy az MPP ne az RMDSZ-szel koalizáljon, hanem úgy, ahogy régebben hirdette, az autonómistákkal, mert ebben az esetben kialakulna egy erős nemzeti oldal Erdélyben…. Ez azon igen ritka kongresszusok egyike, ahol valójában minden jelölt ugyanazt akarja, programbeli különbségeket nem igazán látok. A párt viszonylagos sikertelenségének köszönhetően van a középrétegben egyfajta elégedetlenség, és ez jut felszínre abban, hogy most többes jelölésnek indult a mai megmérettetés. Meglátjuk, mert még az is belefér, hogy egy marad végül a porondon.”

Mint azóta megtudtuk, a zárt ülésen valóban ez történt, mindenki más visszalépett, és a leköszönő majd később stratégiai alelnöknek megválasztott eddigi pártvezér, Toró T. Tibor ajánlására már csak Szilágyi Zsolt neve szerepelt a szavazólapon. Mindeközben az is fontos momentum volt, hogy Toró T, beszédében a Néppárt illetve az eddigi néppárti vezetés kudarcai között hangsúlyosan említette, hogy nem sikerült összehozni az autonómista oldal egységét. Tőkés László az új magyar egység kapcsán két fontos hangsúlyt tett a beszédében, egyrészt, hogy az RMDSZ már nem lehet a romániai magyarság ernyőszervezete, másrészt kiemelte a Székely Nemzeti Tanács munkájának és a vele való együttműködésnek a jelentőségét, majd egy új partnerséget jelentett be az EMNT és az SZNT között. Azon a bizonyos délutáni sajtótájékoztatón pedig azt is elmondta: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács között megtörtént az elvi megállapodás egy integrált autonómiaképviselet létrehozására, a két szervezet összefogása pedig egy jelzésértékű első lépés annak az új magyar egységnek a kialakítása felé, amely hatékonyabbá teheti az erdélyi autonómiaküzdelmet. Még egy konkrétum: a két alakulat még idén közös küldöttgyűlést tart. Vegyük még ehhez azt, hogy Szilágyi Zsoltot Toró T. Tibor mint integráló személyiséget ajánlotta a küldöttgyűlésnek, illetve  az új elnök első nyilatkozatában „első lépésként” választási szövetséget ajánlott a Magyar Polgári Pártnak (MPP), ugyanakkor továbbra is az RMDSZ-szel szembeni versenyt favorizálta.

Vagyis mindebből a következő menetrend érzékelhető: A Néppárt és az MPP fúziójából összeáll egy egységes nemzeti-autonómista politikai erő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács fúziójából pedig létrejön egy új romániai magyar ernyőszervezet. Előbbi a politikai képviselet többségét, utóbbi az ernyőszervezet átfogó funkcióját átvenni az RMDSZ-től, amely saját maga deklarálása szerint változatlanul nem egyfajta politikai irányzat, hanem az egész romániai magyarság képviselete, és nem is pártként határozza meg magát; ellenzéke viszont változatlanul bukaresti-alapú, nem autonómista és baloldali politizálással vádolja.

Hogy ez a pozicionálás nem épp ilyen egyszerű, azt az RMDSZ jubileumi összejövetele is jelezte, ahol a magyarországi jobboldal kettes számú prominense, a KDNP elnöke, Semjén Zsolt állt ki a szövetség mellett. A történet ugyanakkor mindenféleképp már 2016-ról szól, addigra szeretné a most Marosvásárhelyen összegyűlt többféle formáció kialakítani azt a politikai teret és erőt, az „új magyar egységet” és netán az új magyar pártot, amely képes lenne átvenni az RMDSZ-től a romániai magyar politika feletti dominanciát, először az önkormányzatokban, majd nyilván ezután a parlamenti választásokon is.