|
|
|
Tweet |
|
|
|
- Az viszonylag természetes, hogy egy politikai erő, amelyik részt vesz egy választáson, utána igyekszik meghirdetni magát győztesként. A romániai magyar politikai szférában ez másképp alakult, az egyik erő meghirdette magát győztesként, miközben jóval kevesebb szavazatot kapott, mint korábban, a másik erő viszont elismerte magát vesztesként, pedig ugyanannyit kapott. - Az RMDSZ jelöltje, Kelemen Hunor pártelnök, aki valószínűleg választási megfontolásokból vette elő az autonómia témáját a korábbi szerepléséhez képest, úgy emlékszem, hogy kb. 40 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint korábban, ezért nem lehet átütő sikerről beszélni az RMDSZ oldaláról. Ugyanakkor a Néppárt a várakozásnál jóval alacsonyabb eredményt ért el, továbbra is olyan 10 százalék körüli szavazatot tudhat magának a magyarok körében. Ami végső soron nem kevesebb, de nem is több mint a korábbi választásokon elért eredménye.
- Érdekes kérdés olvasható a romániai magyar sajtó egy részében: hogyan sikerült összegyűjteni a Néppártnak 200 ezer aláírást, és ha sikerült, akkor miért nem sikerült ugyanannyi szavazatot összegyűjteni? - Erre én jobb magyarázatot nem tudok, mint azt, hogy egy aláírásgyűjtés elsősorban az önkéntesek munkája, amit fel lehet pörgetni, de az, hogy valaki kézjelét adja egy ilyen történetre, még nem jelenti azt, hogy konkrétan arra a jelöltre le is fog szavazni.
- Talán a Néppárt saját magát is becsapta ezzel a sikeres aláírásgyűjtő akcióval? - Talán igen. A Néppárt elnöke, Toró T. Tibor, illetve Szilágyi Zsolt, ha jól tudom ügyvezető elnök, rögtön be is jelentették a lemondásukat. (A párt vezetése ezt aztán nem fogadta el – a szerk.) A vélemények megoszlanak arról, hogy akkor ez most egy jó lépés volt-e vagy sem. Az egyik olvasatban gyakorlatilag a lemondással megerősítik azt, hogy az eredmény egy világos bukta volt. Holott az eredmények nem rosszabbak arányaiban, mint a korábbi választásokon elért eredmények. Illetve ezzel a történettel a pártnak az egész jövőbeli iránya megkérdőjeleződik, mert tudni lehet azt, hogy a Néppártban, meg úgy általában az erdélyi magyar politikában nem hemzsegnek azok az emberek, akik alkalmasak egy pártnak a vezetésére.
- Hát igen, lehet olvasni találgatásokat az utódlásról, ki is jöhetne Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt után. Van-e igazi második vonal a Néppártban? - Lehet, hogy van, és lesz jelölt, viszont én nem ismerem őket. Lehetséges, hogy valahol van fiatal tehetséges és általam még nem ismert jelölt, aki sikeres tud lenni a párt élén, de egyelőre ez az ember még nem bukkant elő.
- Lehetett érzékelni, hogy a Néppárt végig meglehetősen idegesen figyelte az RMDSZ ama törekvését, hogy a szövetség maga mögött láttassa a kampányban a Fideszt, illetve Orbán Viktort. A választások utáni első magyarországi reakciók egyike egy magyar kormánytisztviselő nyilatkozata azt jelezte, hogy: igen, most eldőltek a dolgok, az RMDSZ az, akit Erdélyben a romániai magyarság képviseleteként támogatni kell. - Igen, ezt én is láttam. Úgy néz ki, hogy gyakorlatilag ez a választás megerősítette azt a folyamatot, ami tavaly ősztől tart, amikor a Fidesz és az RMDSZ közötti korábban fagyos viszony feloldódott, és ha eddig egy egyszerű tűzszünetről volt szó az országgyűlési választások kapcsán, most már tartós a béke, és szövetség is lehet. Nyilvánvaló, a Néppárt ragaszkodna a Fidesszel ápolt jó kapcsolatokhoz, a kampány során is látszott, hogy azt próbálják feltüntetni, hogy valahogyan a Fidesz még mindig a Néppárt mögött áll, ez szerintem nem igazán sikerült nekik.
- De ha a Fidesz valóban eldönti, hogy teljes mellszélességgel az RMDSZ fogja támogatni, akkor hogyan alakulhat a Néppárt jövője? - Nem lehet tudni. Az jelenleg világosnak tűnik, hogy bár nyilvános gesztusok szintjén a békülés lezajlott a Fidesz és az RMDSZ között, nem világos, hogy támogatásokban ennek milyen következménye van. Tehát konkrétan nem tudok arról, egyelőre nem érkeztek hozzám olyan hírek, miszerint ez a Fidesz-RMDSZ kiegyezés azt jelentené, hogy akkor a Fidesz teljes mértékben ejtené a Néppártot. De ismétlem, ez egy ingoványos talaj, egyelőre ebben nem lehet tisztán látni.
- Hatalmas volt a romániai magyar médiában a felhördülés, leginkább az ellen, hogy az RMDSZ Pontát támogassa. Érthető ezügyben a szövetség döntése a lelkiismereti szavazásról. Miközben gyéren, de van nyoma annak a véleménynek is, hogy Ponta valójában nem magyarellenes, és őt támogatni, és egy Ponta-Tariceanu duettel együttműködni perspektíva az RMDSZ, illetve a romániai magyarok számára. De ez a vélemény abszolút kisebbségben van. - Igen, ebben a történetben az RMDSZ számára nincsen jó választás. Az teljesen világosan látszik, akármelyik közvélemény-kutatást nézzük, hogy az erdélyi magyarság nagy számban nem fog szavazni. Az erdélyi magyarok, ha nem fognak távol maradni, akkor valószínűleg inkább Iohannisra fognak szavazni a második fordulóban. Iohannisszal az a probléma, hogy egyrészt teljesen ismeretlen, senki nem tudja, hogy neki milyen elképzelése van arról, hogy elnökként milyen Romániát szeretne. Másrészt Iohannis teljesen világossá tette, hogy ő ugyan szász származású, de részéről a romániai kisebbségek felé különösebb gesztusokra nem kell számítani. Ponta ezzel szemben úgy tűnik, hogy talán valamivel rugalmasabb, és ott van a háttérben az a megehetősen sikeres időszak, amikor az RMDSZ a Tariceanu-kormányban dolgozott.
- Az RMDSZ számára a tét feltehetően a további együttműködés, a koalíciós tagság. - Pontosan. Az RMDSZ arra számít, hogy Ponta azért már most is úgy tűnik, hogy favorit a második fordulóban és akkor folytatódhat a kormányzati részvétel.
- Az ügyben is tulajdonképpen ellentmondásosak a sajtóban a latolgatások, hogy van-e döntő helyzetben az elnökválasztások második fordulójában a romániai magyarság? - Ezt most nagyon nehéz megmondani, mert viszonylag sok kisebb jelölt volt az első fordulóban, akiknek a szavazótábora nem világos, kire fog szavazni. Ezt kijelenteni, hogy a szövetség ismét egy ilyen kivételezett mérleg nyelve lehet, szerintem nem lehet.
- Attól még az RMDSZ válhat bűnbakká a vesztes oldal szemében… - Igen, és éppen ma láttam, hogy a Facebookon máris megindult a magyarokkal való riogatás, ami azt jelenti, hogy amelyik jelöltet támogatják a magyarok, az a magyarok számára veszélyes engedményeket fog tenni.
- Ha egy olyan valószínű forgatókönyvet veszünk, amely szerint Ponta győz, Tariceanu lesz a miniszterelnök, mennyi esélye van a romániai magyarok autonómia-törekvéseinek? Egy nagyon zűrös és nem túlságosan pozitív kimenetelű két év van a romániai magyar politika mögött. Változik-e a világ, ha bekövetkezik ez az új felállás? - Igazából az utóbbi évben, ami óriási fordulat volt, és ami az autonómia-törekvéseket is meg fogja határozni, az az ukrajnai konfliktus. És ezzel az autonómia-törekvések egyszerű belügyi kérdésből geopolitikai kérdéssé váltak. Hogy ez konkrétan mit fog jelenteni, és mit fog hozni, senki nem tudja ma megjósolni. Az tény, hogy innentől, ha egyáltalán lesz szó autonómiáról, akkor ez semmiképpen nem Románia belügye lesz, hanem a térségbeli országok ügye, illetve valószínűleg a térségben érdekelt két nagyhatalomnak, az Egyesült Államoknak és Oroszországnak is lesz valamilyen szava ebben a történetben.
- Ennek a geopolitikai meghatározottságnak lenne a jele a mostani PER, illetve e FPER-tárgyalás? - Igen, egyértelműen látszik az, hogy az erdélyi magyarság ügye ismét napirenden van, az Egyesült Államok számára téma kezd lenni, és igen, az, hogy Székelyföldön gyakorlatilag a kilincset adják egymásnak a külképviseletek munkatársai, és próbálják felmérni, hogy ami most ott zajlik, micsoda, és ezt hogyan lehet kezelni: ez ennek a világos jele. Románia geopolitikai szempontból kulcsfontosságú az atlanti tömb számára, és mivel ez így alakult, Románia határain belül mindenféle kisebbségi kérdés, elégedetlenség olyan tényező, amire ezek a nagyhatalmak most már odafigyelnek.
- Ez akár pozitív is lehet az autonómiatörekvésekre nézve. - Igen, lehet. Viszont nagy kérdés, hogy a jelenlegi erdélyi magyar politikai elitnek van-e olyan felkészültsége, hogy ilyen nemzetközi szintű tárgyalásokon sikeresen képviselje az erdélyi magyarok érdekeit. Nagyon nagy kérdés, hogy amikor eljönnek ilyen, ha nem is zártkörű, de meghívásos alapon működő, puhatolózó beszélgetésre, akkor melyik magyar vezető mit mond, és létezik-e olyan konszenzus a közösségen belül, amit egységesen képvisel mindenki.
|
|
|
|