- Belső folyamatokról van szó, vagy, ahogy ezt szerte Európában beszélik a szélsőséges előretörésről, az oroszok állnak-e mögötte?

- Nem vagyok egyáltalán meggyőződve arról, hogy Marian Munteanu jelölésére azért került sor, mert a radikálisok szavazatát akarta vele megszerezni a PNL. És arról sem, hogy esetleg rohamosan nőne a radikális oldal a PNL-ben, vagy másutt. Sokkal inkább hiszem azt, hogy a PNL elkeseredett és ihlet nélküli gesztusa volt, hogy megpróbálja magához édesgetni a civil társadalmat. A PNL megpróbált hozni egy olyan embert a politikai zónán kívülről, akinek szimbolikus jelentősége is lett volna, de csúnyán összezavarták a dolgokat, azt hitték, hogy 2016-ban valaki még hitelt ad neki, mint a civil társadalom képviselőjének.

Másrészt igaz, hogy a 89 utáni Romániában a civil társadalom mindig is elég jobboldali volt. Az értelmiségiek is, a civilek is, nagyrészt azért, mert futni akartak a baloldali kommunizmus elől. De egyáltalán nem hiszem, hogy eltolódás lenne a szélsőséges jobboldaliság felé. Másrészt az igaz, hogy a pártok ilyesfajta javaslatokkal, jelöltekkel állnak elő, és általában az elmúlt 2-3 évben részben az európai jelenségek alapján, részben ötlethiány miatt, elcsúszott a tónus a nacionalizmus felé a kampányokban. A PSD kampányát is érdemes megemlíteni ez ügyben, amit 2012-ben vitt, és ami arról szólt, hogy legyünk büszkék, hogy románok vagyunk. Ők akkor a mérsékelt nacionalizmus hangját ütötték meg. A román büszkeség visszaszerzése nem feltétlen jelent rasszista, xenofób vonalat.

A pártok azonban abszolút kifogytak az ötletekből, hogyan tudják visszaszerezni a választókat, akiknek elegük van az összes pártból. Ha ez így van, akkor hogyan lehet őket mobilizálni? Úgy, hogy nagyon emocionális kérdéseket dobnak be. És a nacionalizmus a menekültek fényében, és az európai jelenségek fényében, erre fogékony a lakosság. Egyelőre nem hiszem, hogy sikerült is annyira megérinteniük az embereket, mint amennyire ők hiszik. De a tendencia ott van, és a veszély, hogy radikalizálják a közbeszédet, reális.

És nem hiszem, hogy az oroszok keze van benne, ez egy olyan evolúció, amit mindenfelé tapasztalhatunk Európában, és itt azért sokkal gyengébb, mint a környező országokban. De ez rendkívül termékeny talajt képez, és meggyőződésem, hogy vannak ilyen ingerenciák. Láthatjuk is, hiszen, van egy csomó gyanús weboldal, amelyeken világosan látszik, hogy Moszkva érdekeit szolgálják. Ilyen alapon, bárkinek is érdeke manipulálni a közvéleményt, megtalálhatja a módját, hogy megtegyék.

- Hogyan alakulnak a tényleges erőviszonyok? Lesz-e komoly szélsőséges párt ismét a román parlamentben?

- Kevésbé valószínű. Romániában a lakosságnak elege van a meglévő politikai osztályból, és így ez termékeny talaj lehet arra is, hogy megjelenjenek a szélsőségesek, de most nem ezt látjuk. Sokkal inkább azt, hogy a meglévő pártok kísérlik meg bevonni a civileket, hogy egyfajta „tisztább” zónák felé menjenek. A probléma csak az, hogy ezek a figurák nincsenek hatással a nagy tömegekre, és nem működnek, nem működnének jól az adminisztrációban sem. Tehát a hely még szabad, de a main stream-en kívüli pártok, amelyek a helyi választásokra jelentkeztek jelöltekkel, annyira elenyészőek, hogy még az aláírásokat sem sikerült összegyűjteniük.

- Mennyire lesz a magyar kérdés a román parlamenti választási kampány központi témája? Elhiszik-e a román választók, hogy az autonómiától félteni kell az ország területi egységét, vagy ez csak a politikusok szövege?

- A magyar kérdés szerintem egyáltalán nem lesz annyira fontos az őszi választási kampányban. A témákat többnyire az fogja meghatározni, mennyire volt hatékony a kormány, hogyan alakul a korrupció. A nagy pártokat lefejezték, a kormány pedig nem dolgozik jól. Elő fog kerülni a magyar téma is, de csak azért, mert ezzel lehet az érzelmekre apellálni. Lehet, hogy ezzel károkat fognak okozni a magyaroknak, de azt hiszem, leginkább csak a helyhatósági választásokon tudják megtenni, ahol román és magyar jelölt feszül majd egymásnak. Az őszi választásokon ez már nem lesz ennyire meghatározó.

Viszont a magyarországi történéseket elég nagy nyugtalansággal figyelik Romániában már évek óta. Az, hogy egy olyan szomszéd, amelyikkel sosem volt Romániának kényelmes, jó viszonya, egyre nacionalistább politikát folytat, egyre inkább feszegeti a határokat az emberi jogok és uniós kötelezettségek tekintetében, mindez evidens, hogy nyugtalanságot okoz. Az is, amikor Orbán Viktor megnyomja a pedált és olyan gesztusokat tesz, amelyeket provokációként lehet értékelni. És evidens, hogy ez a nyugtalanság nemcsak az ellenséges gesztusok miatt van, hanem azért is, mert, ahogy egyre antidemokratikusabb Magyarország és egyre kevésbé együttműködő a szomszédokkal, így Romániában is felerősödhet a magyarellenes tendencia.