A választások értékelése meglehetősen zavaros, sokan sokféleképp minősítik az eredményeket, egy biztos, az elnökválasztások és a Ponta-kormány bukása ellenére a PSD győzelme nem volt kétséges. Kérdés, ez lesz-e a helyzet a parlamenti választásokon is.
Nyilván én is kíváncsi vagyok, hogy a szociáldemokraták visszatérése megőrzi-e ezt a svungot, ezt az elánt, amit a helyhatósági választásokon felvenni látszott. Úgy tűnik, hogy nem nagyon van akadálya. Valami olyanféle tudati visszarendeződés tapasztalható a romániai társadalomban, amit én magánemberként elég nehezen értek és tolerálok.

- Visszarendeződés azok után, hogy nincsen még másfél éve sem annak, hogy egy civil gondolkodású tömeg elsöpörte az akkori PSD-kormányt?
- Ezzel együtt és ezzel párhuzamosan, vagy akár ennek ellenére, hiszen úgy gondolom, hogy másfél év túl kevés kellene hogy legyen akár a kiábránduláshoz is. Hiszen az államelnök választás, és a bukaresti nagy tüntetés, ami elsöpörte a kormányt, egy jó ideje halmozódó, csúcsosodó elégedetlenséget juttatott el a robbanás állapotába. Általában egy új struktúráknak azért jár néhány év türelem, hogy legalább bizonyítsa be magának, alkalmas-e vagy alkalmatlan. Romániában ez a türelem nincs meg, az a fajta elégedetlenség létezik továbbra is, ami semmi nem tudott tompítani, ezek a személyi, formai átalakulások sem. És mindez igazából arról árulkodik, hogy nem egy alapos, mentalitásbeli változás hozta létre ezeket az átalakításokat, hanem jól manipulált  indulatok, amelyek nem alkalmasak arra, hogy akár ezt a türelmet is megalapozzák.

- Tehát nem alakul ki ütőképes pártja ennek a kormányváltó rétegnek, annak ellenére, hogy a bukaresti választásokon elég jól szerepelt az egyik megjelenése, a Mentsük meg Bukarestet? A Mentsük meg Romániát pártnak nincs esélye?
- Szerintem nincs. Nem azt mondom, hogy semmi, sőt, valószínűleg be fog jutni a parlamentbe, tehát a küszöböt képesek lesznek megugrani, de ezen a választáson még semmiképp se tudnak olyan erőt felmutatni, amely révén tevőlegesen  bele tudnának szólni Románia jövőjébe.

- Tehát marad a PSD-PNL párharc.
- Nagy valószínűség szerint igen, és ezt picit lazítja az említett párt megjelenése. Ne felejtsük el ugyanakkor azt, hogy a helyhatósági választások apropóján megjelenő párt nagyjából azt az eredményt érte el, amely az elmélyültebb gondolkodók számára akár reményt is adhat, de a mindig csodát váró, azonnali csodát váró tömegek számára viszont inkább csalódást jelentett, hiszen nem tudta megváltani a világot, nem tudta megszerezni Bukarestet. És ez a fajta nagyon kettős megítélés nagyon törékennyé teszi ennek a pártnak az állapotát.

- Mik azok az új országstratégiák, amiket mostanság részben a miniszterelnök, részben az elnök meghirdetett? Számomra nem rajzolódik ki ezek mögött valamiféle koherens elképzelés.

- Ezt én is pontosan így érzékelem. Koherenciát semmilyen módon nem vagyok képes felfedezni. Még azt a fajta fáradságot se vette a két politikus, hogy nagyjából összefésülje ezt a két stratégiát.

- Választási program lehet belőlük esetleg?
- Akár lehet, el tudom képzelni, hogy ennek néhány elemét beemelje egyik-másik párt a választási kampányába, elsősorban a Nemzeti Liberális Párt programjába, illetve a kampány során tematizálandó témák közé, de minekutána a megalapozottságot nélkülözi, ezért legfeljebb csak nyomokban.

- Végül magyar belpolitika és az őszi választások.
- A parlamenti választások alkalmával sem várok különösebb áttörést. Becsülendő, és azt mondom, hogy mindenféleképpen érzékelendő és előremutató, reménykeltő, hogy az RMDSZ árnyékában egyre szélesedő kisebb magyar pártok nem veszítették el a reményt, mert ez a fajta – még ha a névlegest alig meghaladó – de mégiscsak konkurenciális helyzetet, a választási lehetőséget elméletileg fenntartja a romániai magyarság számára, amire meggyőződésem, hogy szüksége is van. Tud-e a Néppárt többet elérni, mint hogy annyi esélye legyen, hogy az RMDSZ esélyeit csökkentse? Nagyságrendekkel nem. Én egyre inkább egy újfajta összefogásnak a híve vagyok. Ahhoz viszont mindenekelőtt a hatalmon lévő pártnak kell gesztusokat gyakorolni, hiteleseket. Az a fajta gesztusrendszer, hogy: „gyertek hozzám, de az én szabályaim szerint”, nem tud eredményes hívó szó lenni Viszont el kell jönnie a pillanatnak, amikor ezek a gesztusok elkezdenek megtörténni, mert nincs lehetőségünk, míg a világ, a forgácsolódásra.