- Korábban úgy tűnt, hogy az RMDSZ az önkormányzati választásokon szociális ügyekkel, életkörülményekkel fog operálni. Aztán néhány hete minden kiadványban, minden nyilatkozatban, minden szövegben azt olvasom, hogy biztonság, biztonság. Megváltozott a jelszó.

- Csak árnyalódott szerintem, lényegében nem változott meg, és az önkormányzati választások nagyon sok mindenről szólnak. Mindenekelőtt a településről és annak jövőjéről. Romániában az önkormányzati hatáskörök bővültek, és remélem, hogy, a következő évtől még inkább bővülni fognak, egy polgármesternek sok mindenre van lehetősége, és remélem, hogy még több döntési jogkört fog kapni. Az, hogy az emberek mennyire érzik biztonságban magukat, a magyarok esetében többszörösen fontos, mert az etnikai identitáshoz való biztonságérzet is fontos, az pedig a települési önkormányzatokon is múlik, mert a törvények végrehajtásánál, különböző kisebbségi, nyelvi jogok betartásánál a települési önkormányzatok szerepe nagyon nagy. Például, hogy a kétnyelvű feliratok kint vannak-e, hogy a különböző hivatalokban lehet, vagy nem lehet anyanyelven beszélni, hogy a nyomtatványokat két nyelven nyomtatják-e ki. Tehát minden, ami az identitáshoz kapcsolódik, beleértve az elemi és a középiskolai oktatást is, nagyon nagymértékben önkormányzati hatáskörben is van.

- Az elmúlt hónapok nagyon kemény magyarellenes hulláma nem befolyásolta ezt a hangsúlyváltást?

- Nem az elmúlt heteknek, hanem éveknek a hullámáról van szó. Mi évek óta mondjuk azt, hogy probléma van. Van, aki erre legyintett, van, aki azt mondta, hogy a sérelmi politizáláshoz tértünk vissza, nekik azt mondanám, hogy nem mi tértünk vissza a sérelmi politizáláshoz, hanem Románia tért le a jogállamiság útjáról, és a kisebbségi jogoknak, az emberi jogoknak a betartását kezdi fakultatívan kezelni. Ezt nem jelezni, erre nem figyelmeztetni, illetve nem próbálni megoldást keresni a többségi társadalommal elsősorban, azt jelentené, hogy nem érdekel minket, mi történik a saját közösségünkkel. Egymást hergelik a pártok, hogy még inkább nacionalisták, magyarellenesek legyenek, még inkább a gyűlöletbeszédre építsenek, és ez az igazi nagy kockázat, a Marian Munteanu jelenség is ugyanezt mutatja. És még tiszta szerencse, hogy az utolsó pillanatban a liberálisok mégsem őt indítják főpolgármesternek, mert már látszott az első hét után, hogy a reakció az lesz a baloldalon, hogy megpróbálják túllihegni, túlteljesíteni, túllicitálni mindazt, amit egy ilyen obskurus személy, mint a Marian Munteanu jelenthet egy választási kampányban. És ha a két nagy párt ilyen típusú retorikához nyúl, ezt használja, akkor azt jelenti, hogy a lakosság 70 százaléka ezt az üzenetet kapja. A Bogdan Diaconu féle párt valóban szélső-nacionalista, – nem tudom, hogy jobb vagy baloldali, mert a baloldalból szakadt ki – de amit egyelőre még nem tudják mérni a közvélemény-kutatásokban. Európa-ellenes, de nem befolyásolja mélyen a román társadalmat. A fontos az, hogy a két nagy párt nem futott bele egy nagyon Európa ellenes, unióellenes retorikába, és nem is fog. Sokkal veszélyesebbnek tartom azt, hogy magyarellenes, nacionalista, idegengyűlölő, sokszor a két világháború közötti legionárius eszmékhez visszanyúló retorikával operálnak, és a baj az, hogy mindkettőben bőven van olyan politikus, akinek biztatás sem kell, csak azt kell látnia, hogy erre most nincsen erős tiltás.

- Hosszú távon ebben a helyzetben az RMDSZ-nek mi lehet a jövője, mi lehet a taktikája? Ellentétben a korábbi választási évekkel, itt most végképp nem látszik az, hogy az RMDSZ-nek lesz-e valaha szövetségese.

- Az RMDSZ-nek szövetségese csak egy volt 26 esztendeje, és az a saját közössége, az erdélyi magyarok. Az a látszat, hogy voltak más szövetségesei, nem biztos, hogy a megfelelő konklúzióra vezet. Voltak partnerei ideig-óráig, különösen akkor, amikor Romániának viselkednie kellett európai csatlakozások miatt, és ma már pontosan ki lehet mutatni, hogy hol, mikortól van a törés. Ebben az időszakban valóban sikerült olyan helyzeteket teremteni, hogy ez a viselkedéskényszer plusz eredményeket hozott. Nos, ezt törte meg az utolsó néhány év. Én ennek ellenére azt látom, hogy a román politikában, az elitben vannak olyan személyiségek, az értelmiségiek körében vannak olyan meghatározó emberek, akik továbbra is lehetnek és lesznek jó partnerei is az RMDSZ-nek, a magyaroknak, és nem abban érdekeltek, hogy a két közösség folyamatos konfliktusban éljen. Azt hiszem, hogy a választások végére, az év végére, a kép sokkal tisztább lesz. És most nem az a kérdés számomra, hogy kormányozni fogunk vagy nem, és kivel, mert nem ez a fontos. A kormányzás csak egy eszköz, nem a cél. A kérdés az, hogy az erdélyi magyarság meg tudja-e őrizni az erejét az önkormányzatokban, majd a parlamentben, ami az arányos jelenlétet illeti, és ha meg tudja őrizni, akkor biztos, hogy ki tud alakítani olyan helyzetet, olyan viszonyt, amellyel lehetővé teszi, hogy különböző eszközöket használjon.

- Egyfajta mérleg nyelve lehetne a parlamentben megint?

- Azt nem tudom, nem vagyok jós. Általában ez a jó helyzet, de hogy ki jut be a parlamentbe, kinek milyen aránya lesz, azt ma csak nagy kockázattal lehetne megjósolni, nagy tétben nem fogadnék egyik vagy másik opció mellett. Az is megtörténhet, hogy három-négy, de az sem kizárt, hogy hat párt lesz a parlamentben. Ma erről nem érdemes túl sokat spekulálni. Akik biztosan ott lesznek, azokat tudjuk, de még sok minden változhat decemberig. A másik, amit tavaly javasoltam, és továbbra is fönntartom, de belátom, hogy 2016 nem az az év, amikor a többség-kisebbség paktumot meg lehetne kötni. Egy olyan megállapodásra van szükség ma Romániában a többségi társadalmat képviselő politikai vezetők és az RMDSZ között, amely garantálná, hogy a megszerzett jogokhoz nem nyúlnak, azokat nem vonják vissza, hogy a nacionalizmust nem használják folyamatosan bunkósbotként, illetve szavazatszerzési technikaként, és a tovább lépéshez közösen keressük a parlamenti demokrácia adta intézményi keretek között a lehetőségeket. Ezen kívül nekünk nagyon fontos, hogy legyenek nemzetközi partnereink. Fontos, hogy lássák azt, hogy Romániában problémák vannak, és az Egyesült Államok legutolsó jelentése az emberei jogokról azt mutatja, hogy a tavalyi látogatásunk Washingtonban nem volt hiábavaló. Másrészt Brüsszel felé is olyan partnereket kell keresni, akik értik és értelmezni akarják azt, hogy mit jelent egy őshonos kisebbsége jelene, jövője egy magát nemzetállamnak tituláló országban az EU-n belül.

- Hogyan lehet mozgósítani a magyar szavazókat? A politikai szférán kívül hatalmas szkepszis, rosszkedvű távolmaradás érzékelhető.

- Az egész romániai társadalomra érvényes, hogy a szavazók kiábrándultak. Ha csak a magyarok lennének kiábrándulva, akkor valóban azt kellene mondani, hogy van egy probléma, amit nem értünk, vagy amivel nem foglalkoztunk eleget. De az egész romániai társadalomra igaz az, hogy a politikától kiábrándult, aminek nagyon sok oka van. Hozzájárult ehhez volt államelnök Traian Basescu, az a hihetetlenül sok korrupciós botrány, amibe politikusok belekeveredtek helyi önkormányzatokban, parlamentben, kormányban, különböző közigazgatási szinteken, amit a romániai társadalom lát, érez, és ezért is óriási a korrupcióellenes harcnak a támogatottsága Romániában. Én azt gondolom, hogy ilyen szempontból az erdélyi magyar társadalom egy cseppet sem lóg ki a sorból, minden egyes választás ezt bizonyította.

- A romániai magyar politikai elittel szemben is van egyfajta apátia, elítélő hangsúly, aki politikus, az olyan, amilyen…

- Általánosítanak az emberek. Romániában és Magyarországon is fehérben vagy feketében látják a világot, árnyalatokat nem látnak, ami abszolút nem jó, és igen: ma politikusnak lenni nem egy életbiztosítás Romániában. Általában a politikusról ma úgy gondolkodnak, hogy akkor jó, ha a lámpavason lóg.

- Vagy legalábbis elviszi a Korrupcióellenes Ügyészség…

- Ennek a másik oldalán mi van? Politika nélkül nincs társadalomszervezés, állam, nincs demokrácia politikai pártok nélkül. Mi arra törekszünk, hogy olyan jelöltekkel álljunk a választóink elé, és ezzel próbáljuk meggyőzni a választóinkat többek között, akik hitelesek, akikről tudják, hogy mit tettek, akiket ismernek, akikről tudják, hogy képesek elvezetni egy közösséget, nagyon erősen jelen vannak egy kisebb vagy nagyobb közösség életében, mert látják őket. Az emberek ismerik a jelölteket, és pontosabban ítélkeznek róluk, mint ami mondjuk Budapestről látszik. Antal Árpádnak Sepsiszentgyörgyön több, mint 10 ezer aláírást lehetett napok alatt gyűjteni, és olyan szolidáris a román és a magyar közösség is vele, hogy ha ki se megy a szobából a következő hetekben, akkor is 80 százalék fölött fogja nyerni a választásokat. Antal Árpádot, sem Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterjelöltjét, azokat politikusainkat, akikről itt az utóbbi időben gyakran beszéltek, nem korrupciós vádakkal vették le, vagy próbálták levenni a terepről. És a közösség pontosan tudja, honnan indultak, mit tettek, hova jutott egy település. Én azt mondom, hogy aki a közpénzhez hozzányúlt, szándékosan eltérítette, elvette, ellopta, más célra használta föl, mint amire azt kellett volna, azt meg kell büntetni, annak a következményeit kell viselni. De ha valakit csak annyival tudnak vádolni, hogy 275 lejt, nem egészen 60 eurót, rosszul számolt el benzinköltségként a szolgálati autóval, és azt mondani, hogy ettől ő korrupt, és visszaélt a hatalmával, azért hihetetlenül elvetemült dolog, Európában ilyennel nem találkozunk. A baj az, hogy a közigazgatási vétség, hiba, tévedés, és a valóban büntetőjogi kategóriába tartozó esetek között nincs éles határ. Azt lehet tologatni, és ha ezt valaki nem veszi észre, nem akarja érteni, én annak csak annyit tudok mondani, hogy próbáljon egy kicsit jobban odafigyelni, árnyalatokat keresni. Lehet, hogy van, ami nem egészen fekete, nem egészen fehér. De attól még jó, tisztességes, és ezt a választók fogják eldönteni.