Nem tudom, kinek mi járt az eszében, mikor az elmúlt pár nap diáktüntetéseit látta, de gondolom egyfajta büszkeség minden jóérzésű emberben volt. Van vér a pucájukban… a mi fiaink, lányaink!

Közben persze érdemes volt arra is gondolni, hogy miért is mentek a diákok az utcára. Tiltakozni a keretszámok miatt, a röghözkötés miatt… ezt mindenki tudta.

De volt egy másik ok is. Ezt bizonyára már kevesebben gondolták végig… A fiatalok azért mentek az utcára tiltakozni, mert szüleik, a felnőttek azt nem tették meg időben! Mert nem volt más választásuk, ha azt akarták, hogy a majomcsorda ne tegye tönkre a jövőjüket. Mert nem volt más, aki ezt megakadályozta volna.

Több mint két éven át figyelték, ahogy szüleiket hülyének nézte egy, csak a saját zsebére gondoló őrült hatalom, amint elrabolták a nyugdíj megtakarításukat, lebontották a demokráciát, ahogy a tudományba és a kultúrába molyirtó szagú korlátolt  emberek tömegét ültették, ahogy az országot teljes erővel tolták Európából és a civilizációból kifelé.

És szüleik nem szóltak, nem mentek az utcára, nem hányták a szemétdombra ezt az őrültek által vezényelt orgiát a butaság színpadán. Mi lehetett a gyerekek fejében, mikor dédelgetett példaképeik otthon duzzogtak, mikor azt látták, hogy a karosszék forradalmárokat csak a félelem köti össze, hogy nem képesek összefogni sem a saját sem pedig a gyerekek érdekeiért.

Mi volt a fejükben, mikor látták, hogy egy kisstílű diktátortól remeg mindenki miközben az ország nemzetközi hírneve a legrosszabb banánköztársaság szintje alá süllyed…

Mekkora óriási szerencse, hogy ezúttal a fiatalok nem vettek példát szüleikről és mikor saját jövőjüket támadta meg a butaság hadserege, felvették a fegyvert.

A fegyvert mely ott feküdt szüleik lábánál is, de nem hajoltak le érte…

Vajon mit éreznek a szülök, mikor gyermekeiket látják az utcán, szemben a butaság és korlátozottság hangos minisztereivel, mikor megtapasztalják, hogy gyermekeiket a bajszos főmagyar provokátoroknak titulálja? Belegondolnak-e abba, hogy mindez nem történt volna meg, ha ők, a szülők hajolnak le a demokrácia adta lehetőségekért és zavarják el ezt az őrült kormányt? Akkor most a gyerekek tanulhatnának, és jövőjüket nem próbálná ronggyá változtatni a múltba igyekvő fekete sereg.

Igen, legyünk büszkék rájuk, mert ők voltak az egyetlenek, akik tevőlegesen is szembeszálltak a majomcsordával… de a büszkeség mellé tegyük oda a szégyenérzetet is.

Tényleg a gyerekeknek kell kikaparniuk a gesztenyét miközben mindenki más drukkol az eredményért? Persze lehet így is… csak elég nagy szégyen. Ez a passzivitás ára.

Zerkowitz István