Tegnap az a vád ért, hogy egyoldalú cikket közöltem. Aztán azt mondták, hogy hol ennek, hol annak adok hangot, lehetőséget a véleménye elmondására. Ide-oda csapongok, hol erről, hol arról írok. Igen, ez történik, és ezt nem kritikának, hanem elismerésnek fogom fel. Ugyanis ez a közszolgálati újságírás, amire a fejemet adtam 25 évvel ezelőtt, és amire felesküdtem. Más kérdés, hogy azóta ez a műfaj gyakorlatilag eltűnt a magyar sajtóból. Minden újság, tévé, rádió híreiben, interjúiban, írásaiban azt keresik az olvasók, hova is húz. És lassan már mindenki csak azt olvassa el, ami azt szajkózza, amit hallani szeretne.

Nem vagyok egyetlen pártnak sem a PR-osa, a hangadója, a csicskása.

Nálam majd’ minden párt véleménye olvasható. Végignézhetik, hogy a kampányban sem érdekelt az, hány polgármester-jelölt van, mindenkit bemutattam, aki hajlandó volt interjút adni.

Most is ezt teszem. Április 23-án voksolni fognak Zugló 3-as választókörzetében. A következő napokban bemutatom a jelölteket, függetlenül attól, mely párthoz tartoznak. Olvassák a Hírhatárt.

Bánhidi Emese