Viták eredményeként fogalmaztuk meg az erdőradar szükségességét, én nem voltam erdészeti miniszter, de hozzám tartozott a program, és a mi nyomásunkra ment bele az erdészeti vonal, hogy akkor ezt meg kell csinálni. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki szállít az országban, egy digitális adatbázisba be kell, hogy jelentkezzen a hivatalos papírok adataival, az órával, mikor indul, és útvonallal valamint a jármű rendszámával is. Így a rendőrök ha bármikor megállítják az autót, le tudják ellenőrizni, hogy az általa szállított famennyiség hivatalos-e. Mert régen duplázták a papírokat: tehát papírral indult el az autó, csakhogy azzal az autóval elvittek még 10 rakomány fát ugyanazzal az engedéllyel. Erre jött létre ez az erdőradar, hogy ne lehessen ezt megismételni. Sőt, a rendőrségi hívórendszeren keresztül bárki, aki látott egy ilyen járművet az utakon, be tudott telefonálni, megnézték az adatbázisban, hogy fel van-e töltve, mint hivatalos szállítmány, és ha nem, akkor szóltak a következő rendőrörsnek, onnan kimentek és megállították az autót.

- Tehát akkor az erdők pusztulását nem az erdőkben kellett megpróbálni megakadályozni, hanem valahol máshol a folyamatban.

- Azt láttuk, hogy annyira nagy az összefonódás a különböző ellenőrző szervek, cégek, a famaffia és a nagy multik illetve ezek érdekei között, hogy azt a fajta ellenőrzést, amellett, hogy van egy jó csapatom és végigcsinálom, egész folyamatában digitalizálni kell, és az alapján kell kiszűrni a szabálytalanságokat.

- Az egész erdőirtási történet, leginkább külföldi cégek erdélyi tevékenysége kapcsán robbant ki, mint ügy, mint botrány.

- Svájci, osztrák és egy német cég is benne van az üözletben, de a svájci ebben a zászlóvivő. Amikor a piacon megjelentek, és újabb kapacitásokat indítottak be, akkora nyomást gyakoroltak az erdőkre, és úgy megnőtt az export, hogy rájöttünk arra: akkora pénzek mozognak törvényesen és törvénytelenül is, amit  nem tudunk utolérni. Egy-egy gyenge láncszem található a pénzügynél, a belügynél, akár az erdőellenőrzési vonalon is, és meg kellett nézni, hogyan lehet olyan funkciókat létrehozni, amelyekben kiszűrhetőek a gyenge pontok. Ebben volt az első lépés az erdőradar. De ennek is megtalálták a hekkelési módszerét, legalábbis részben. Viszont kijött a napokban egy olyan mobil applikáció, amivel bárki le tudja ellenőrizni a rendszámot. Ami még fontos: hogyha például kiállítják a papírt bükkfára, és most cserefát visz valaki, ami sokkal drágább, akkor vizuálisan be tudod azonosítani, hogy cserefát vagy bükkfát látsz rajta. Ha úgy érzed, hogy gond van, akkor a 112-öt hívod.

- Azért érdekes ez a történet, mert most a tusványosi vita során is felbukkant, bár csak félmondatok erejéig, hogy országos, miniszteriális, és pártpolitikai szinten  sincs igazi sincs motiváció arra, hogy ezt a rendszert tényleg alkalmazzák, hogy megvédjék az erdőket.

- Nincs. Mi azt látjuk, hogy a legnagyobb ellenállás a belügyi rendszerben van. Ez a rendszer eredetileg nem azért volt létrehozva, hogy az önkéntesek, az emberek telefonáljanak, hanem hogy minden rendőr pillanatok alatt ellenőrizze le a szállítmányokat. De nem csinálják valamiért. Azon túl a transzparencia hiánya mögé is el lehet bújni. A jóhiszemű betelefonálók, ha ezt a rendszert használják, nem tudják lekövetni, hogy azokkal a jelezésekkel, amelyek beérkeztek, és amelyek törvénytelenségre utaltak, azokkal mit kezdett tovább a belügyminisztérium.

- Nincsenek ügyek, vádemelések?

- Nem tudjuk. Biztos, hogy néhány esetben vannak, de ez csak feltételezés, a belügyminisztérium teljesen elzárkózik attól, hogy erről beszéljen. Sokszor felmerült újságírók részéről is, hogy helyenként a rendőrök is bele vannak keveredve a famaffia-témába. Annyira érdekes összefonódások vannak, hogy a belügy hallgatása elfogadhatatlan.

- Azért érdekes ez, mert az egész ország attól visszhangzik, hogy zajlik a korrupció elleni harc, megtisztítandó a közéletet, a gazdaságot, de ezek szerint létezik egy hatalmas és döntő terület, ahol erről még szó sincs.

- Látható némi küszködés a környezetvédelem részéről, hogy ezt a területet is fehérítsék, de például van egy erdészeti telektörvény, aminek az alkalmazása nem akar működni, nem akarják a kormányhatározatokat elfogadni, húzzák, halasztják, az ügyek keményen szembe mennek a monopóliumokkal, és a kínai export témával. Az elmúlt két évben nagy eredményeket értünk el ahhoz képest, mi volt azelőtt, de messze vagyunk attól, ahol lennünk kellene. A kormány nem működteti a végrehajtást rendesen.

- Azért van ennek az egész problémának egy kényesebb oldala: amennyire tudom, székelyföldi családok tízezrei éltek és talán élnek most is abból, hogy valamiféleképpen fát szereztek és eladták.

- A gond viszont most az, hogy a multik megjelenésével, és hogy ők felárban, de rátettek a nyersanyagra, fekete pénzeket is használtak, kiölték a közepes és kivállalkozásokat. Nagyon sok olyan munkahely szűnt meg, ami a feldolgozási szinten működött, törvényesen. Tehát visszakoncentrálódott a faipar egy-két nagy központba. Itt van például a rétyi központ, ahol 400 alkalmazott dolgozik. Ha megnézzük, hogy mekkora térségből visznek nyersanyagot, milyen minőségűt, és ha látjuk, hogy ekkora mennyiségű fa korábban nem kerüölt feldolgozásra, akkor beszélhetnénk a technológia vívmányairól. De közben szociálisan és gazdaságilag egy széles hegyvidéki környezetet lebénítottak. A fakivágási ágazat működik, de a hozzáadott érték, ami minimálisan maradhatna, hogy legalább félkész áru legyen belőle, vagy már kész termékek is, az teljesen kiürült.

- Mindehhez képest a magyar politika, az RMDSZ, illetve a Néppárt vagy a Polgári Párt politikájában van-e egyetértés ezeknek a dolgoknak a kezelésében?

- Van elég sok demagógia, és van egy érdekes helyi érdek, ami Háromszéken jelenik meg. Mi nem tudtuk meggyőzni a háromszéki kollégákat arról, hogy a rétyi beruházás nem fog jót tenni a térségnek. Ők a beruházásra építenek, ami nem törvénytelenség volt, hanem opportunista rábólintás, ami a térségi szinten egyáltalán nem hozott jót. Itt azért van egy ellenfeszülés a háromszéki és más székelyföldi régiók között. A kovásznai megyevezetők úgy gondolták, hogy ez a beruházás nekik jót hoz, viszont ők már nem beszéltek Székelyföldről, mi meg azt mondtuk egyértelműen, hogy ez nem szolgálja a székelyföldi széles térséget, mert kiöli még azokat a legkisebb vállalkozásokat is, amelyek még léteznek, és hivatalos munkahelyeket hagytak helyi szinten. Egyedül csak a kitermelések maradtak.

- Ennek az egész történetnek van egy olyan érdekes vonulata is, ami azért tényleg konkrét politikai kérdés: nyilván akkor lehetett hatásosan fellépnie az RMDSZ politikusainak ez ellen a jelenség ellen, amikor a szövetség kormányon volt. Most ugye a szövetség ellen az egyik legkomolyabb vád, amit itt Tusványoson is elég sokat lehetett hallani, hogy be akar kerülni a kormányba.

- Ezt a vádat egyedül Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester fogalmazta meg, tehát nem kell általánosítani. Ő azt mondta, hogy nem vagyunk hatékonyak, a centralizáció egyre erősebb, és az RMDSZ nem lép fel, nem tesz semmit ez ellen. Másfelől azt mondja, hogy ha az RMDSZ kormányra lépne, az megalkuvás, akkor kilép az RMDSZ-ből. De ilyen súlyos kérdésekben, mint a vidékfejlesztés, önkormányzatiság fejlesztése, az erdő és a helyi nyersanyagok racionális hasznosítása, csak akkor lehetséges valamit elérni, ha van kormányzati eszköz. Ez jelenlegi technokrata kormány olyan típusú szabálytalanságokat, elvtelenségeket követ el, ami az egyszerű ember szintjén elfogadhatatlan. De nem tudunk elég hatékonyan partnerekre találni, hogy megoldjuk. Ekkor szokott előjönni, hogy a kormányzati eszköz felértékelődik.

- Személyes kérdés: hogy érinti Korodi Attilát a közeljövőben mindez? Vagyis indul-e az őszi választásokon képviselő jelöltként, illetve számít-e arra, hogy az RMDSZ kormányra lép?

- Indulok a csíki szavazók bizalmáért, tehát azt szeretném, ha a csíki embereket képviselném a parlamentben az RMDSZ listán. Kell egy erős, stabil parlamenti jelenlét, túl komplikált a politikai paletta Romániában ahhoz, hogy most ezen túl bármi másban is gondolkodjunk. Aztán hogy utána mi lesz, az más történet. Túl sok a mozgó tényező, amivel nem lehet számolni. Azzal akarunk számolni, hogy legyünk tisztességesen benn a parlamentben, és tudjunk tovább építkezni, mert az ügyek csak tornyosulnak.