Ahol a dolgok folytatódnak, legalább is, ahol a kerítés folytatódik majd. A Hírhatár stábjának sikerült eljutnia a hármas határhoz, ahhoz az izgalmas ponthoz, ahol Szerbia, Magyarország és Románia összeér.

Tévedés ne essék, nem azért volt nehéz megközelíteni, mert a hatóságok útját állták kis csapatunknak. Pontosabban, azért két országban mégiscsak erről volt szó: mint kiderült, Románia felől a csinos emlékmű felé vezető utat egy román nemzeti színű sorompó zárja, Szerbia felől pedig a szerb határőrök momentán csak különleges engedéllyel engednek a határ közelébe újságírót, de hogy honnan lehet ilyen engedélyt szerezni, arra nem válaszolnak.

Viszont Magyarország területén a hármas határ megközelíthető, igaz, akadály itt is van: a dűlőút minősége. Kübekháza felől a terepjáró, de legalábbis a fokozottan óvatos és persze lassú vezetés javasolt közönséges autókkal.

Kedden, tehát a teljes magyar határzár első napján csapatunk a béke és nyugalom szigetéhez ért a hosszas zötyögés után, barátságos magyar rendőrökkel, távolabb néhány szerb katonával vagy határőrrel, a harmadik irányban egy nagy sátorral a román oldalon. Mintha az ottaniak azért mégiscsak számítanak valakikre, akik esetleg majd ott kell, hogy töltsenek valamennyi időt, ha errefelé gyalogolnak és átlépik a szerb-román vonalat.

De amikor ott jártunk, egy lélek nem volt rajtunk kívül civilben, egyetlen menekült sem próbálkozott arrafelé megkerülni az ott végződő kerítést. Ezért is volt nem kis meglepetés a számunkra, hogy néhány órával később megtudtuk, a magyar külügyminiszter bejelentette, ott folytatják a kerítés építését, vagyis a hármas határtól tovább, a Marosig, meg amíg „ésszerű” .

Miközben szinte mindenki, akivel arrafelé beszéltünk, vagy aki nyilvánosan is megszólalt, szerb, magyar vagy román, úgy vélte, nem is fognak erre jönni a vándorok, mert ez túl nagy kerülő lenne a nyugati kurzushoz képest, mert arrafelé a közlekedési hálózat sem kedvez a tovább utazásnak, és mert egy plusz határt beiktat az úticélig. Márpedig Románia éppúgy nem úticélja a menekülteknek, mint Magyarország.

Szóval, ha az áradatnak nem ésszerű erre jönni, akkor vajon mi az ésszerűség az akadály továbbépítésében? Erre többféle válasz fogalmazódott meg bennünk. Az egyik, hogy Magyarország megmutassa a világnak, milyen eltökélt: ha kell, még egy „baráti” uniós országgal szemben is tud ilyen barátságtalan gesztust tenni.

A másik kicsit már dermesztőbb verzió. Már amikor a kerítés építését bejelentette a miniszterelnök, volt olyan európai politikus, aki arra figyelmeztetett, hogy a kerítés elsősorban nem a menekülteket szigeteli el, hanem azt az országot, amelyik építi. Speciel ez a politikus épp a szerb miniszterelnök volt, a kerítésépítés pedig Magyarország teljes politikai elszigetelődésének előjátéka.

A harmadik variáns a számunkra talán legszörnyűbb, remélhetőleg csak a fantázia rosszkedvű eltévelyedése, de hát mi van, ha a kerítésépítés öngerjesztő folyamatként zajlana tovább?  Csak némi pénz kérdése, hogy a hármas határtól egészen a horvát-magyar-szerb hármas határig épüljön, ott találja meg a saját végét. Ugye volt ennek az országnak egy olyan korszaka, hosszú évtizedeken át, amikor az egész országot körbefogta a határzár. És ha egy kerítés körbe ér, az már nem biztos, hogy a hajmeresztő körkörös védelem eszköze lenne, hanem inkább a benne rekedtek elzárása a külvilágtól.

Miért kell Magyarországot megvédeni? Ennyire megvédeni? Hogy ami eddig zajlott, az elmúlt öt évben, az háboríthatatlanul folytatódjék? A bezártság biztonságában? Ott, a békés szántóföldek ölelésében, annál az emlékműnél, amely normális időkben és helyeken világok találkozásának szimbóluma lenne, a világok szétválasztásának és bezárásának szimbóluma épül. Több, mint szimbólum, maga a megtestesült ésszerűtlenség, kézzel fogható (ne próbáld) pengés-drótos abszurdum, egy nehéz helyzetre adott rossz, embertelen válasz: embertelen a kívülről jövőkkel és a saját lakosságával szemben egyaránt. Olyan helyzet, ami egyébként egyszer sokakat késztethet menekülésre.

Egyébként ott, a hármas határnál ez az egész ésszerűtlenség a teljes irracionalitásba mehet majd át. Ahogy ugyanis a képeken is világosan látszik, ha a kerítés tényleg tovább épül, akkor az országok találkozásának emlékműve maga is a kerítésen túl reked.

Legalább is a magyarok számára.

Márványi Péter

GALÉRIA