- A politikai pártok elleni mozgalmak a jelek szerint annyiban elérték a céljukat, hogy most technokrata kormány van Romániában, mert a nagy pártok jól megijedtek a mozgásoktól.

- Igen. A pártok megváltoztak, mert rájöttek, hogy ha nem változtatnak valamit komolyan, akkor nagyobb balhé lett volna. Annyit kell tudni, hogy ősszel 25-30 ezer ember volt Bukarestben az utcákon,, a kilencvenes évek elején még voltak ekkora tüntetések, de azóta nem. És nagyon egységes volt a tömeg, legalábbis az első napokban. Értelmiségiek, üzletemberek: a középosztály vonult utcára, ami sokat mond arról, hogy már tele van az emberek hócipője, és nincs türelmük várni. Mostanra viszont valahogy az egész egy paradigma végére jutott, tehát az emberek megunták, és egyfajta apátia alakult ki az egész politikai elittel kapcsolatban. Nincs alternatíva, ugyanazok az emberek mozognak egyik pártból a másikba. Ez a 25-26 év egy lejárt narratíva.

- Megtörtént egyfajta változás, tehát gyakorlatilag mintha kiesett volna a nagy pártok kezéből a politikai hatalom azért, mert a nép így akarta, és most mintha a nép megint csalódott lenne…

- Persze, mert ilyen a balkáni politika, a politikusok nem tanulnak semmit abból, ami történik, nem is akarnak tanulni, de amikor nagyon megszorítva érezték magukat, akkor egy kicsit engedtek; eltelt egy 4-5 hónap, és sokan megint azon gondolkodnak, hogy ki kellene menni az utcára. Elég erős ez az irányzat, és egyre többen vannak. Felnőtt egy új generáció, amelyik egészen másképp gondolkodik, és ez a két mentalitás ütközik.

- Tehát az őszi 30 ezer ember ez most is kijönne az utcára?

- Szerintem még 100 ezer is, ha a politikusok nem lépnek hamar… Ponta (a Szociáldemokrata Párt miniszterelnöke) ősszel  lemondott, és amennyire arrogánsak és hatalomnál érzik magukat ezek a politikusok, az, hogy visszalépett, nagyon nagy dolog. A PSD is tudta, hogy ha nem áldozzák fel Pontát, akkor még rosszabb lehet a helyzet: a tüntetők a kormányt támadták, meg a korrupciót, de nem mentek neki a parlamentnek, viszont ha a parlamentnek is nekimennek – akkor elég nagy baj lett volna, legkevesebb előrehozott választások.

- De akkor mi történhet most mindezek után? Ez a hullám meg tud-e jelenni a választásokon? Hol van az az új alakulat, ami mögé beállnának az őszi tüntetők, a mostani elégedetlenek?

- Nincsen ilyen párt, ez a másik baj. Szerveződnek, vannak új pártok, de még nincsenek megerősödve, kiforrva. Ahhoz idő meg pénz kell, és a rendszer sem engedi őket. Kisebb pártok alakultak itt-ott, de országos új párt nincsen. Nem is nagyon látom, hogy a helyi választásokig valami komolyabb összejönne. Az új kis helyi pártok iránt nő a szimpátia, tehát vannak emberek, akik látnak fantáziát ezekben, de inkább azért, mert már kiábrándultak a régiekből. Szerintem sokan lesznek, akik nem mennek el szavazni.

Erre Klaus Iohannis államfő viselkedése is tett rá egy lapáttal, mivel nagyon csalódottak azok, akik rá szavaztak. Az egyetlen, aki ezt a tavalyi mozgalmat valamennyire is reprezentálja, az a kormány. A kormányt emiatt nem merik a parlamenti pártok leváltani, mert tudják, hogy a háta mögött ott van ez a tömeg. És a kormány nem is csinál nagy bakikat. Nem az, ami kellene, hogy legyen, de a tagjai nem politikusok, hanem szakértők: picivel profibban csinálják a dolgukat, jobban kommunikálják a lépéseiket, ez pedig fontos: amit csinálnak a minisztériumok, azt el is mondják, felrakják a honlapjukra. Kicsit másképp működik az egész, és annak a tömegnek üzennek, amelyik oda tette őket.

- De ez jelenti-e egyben, hogy a hagyományos pártoknak csökkent a támogatottsága? Mert eddig főképp Bukarestről beszéltünk, de azt szokták mondani, hogy a PSD vidéken változatlanul erős.

- Igen, a PSD-t csak „biológiailag” lehet meggyőzni, hogy kicsit radikálisan fogalmazzak: amikor meg fognak halni azok az öregek, akik most mellettük állnak, egyébként nincs mit tenni. De amióta Ponta elment, sokat tisztult a köztérben a diskurzus. Ponta nagyon arrogáns volt, sokat hazudott, tele volt gőggel, Ciolos (miniszterelnök) viszont jóindulatú ember, persze ő is bakizik, de legalább bevallja, és másképp kommunikál, más az egész megjelenése. És ez jó változás, ez a legfontosabb, hogy valamennyire tisztább legyen a levegő, lélegezhető legyen. És ezt azért is mondom, mert látom, mi van Pesten, Varsóban, más országokban.

Még valami, amit fontosnak tartok: alakulóban van valami, amit, ha nem is neveznék Vasgárdának, de ahhoz hasonló típusú politikai párt vagy mozgalom. Még nincs formálisan létrehozva, de vannak erők, amelyek akarják. Ezt jelzi az a nagy botrány, hogy a román tévé vezetőtanácsába kineveztek egy olyan újságírót, akit Vasgárda-szimpátia miatt támadnak külföldről. Ami meglepő, ebben a Vasgárda-stílusú mozgásban olyan emberek is vannak, akiket tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nagyon is demokratának neveztek, például Marian Munteanu, sok újságíró, értelmiségiek, szinészek. Mindez a román frusztráció megjelenése: Magyarországon is ugyanígy működik a Jobbik, de ami Romániában alakul, az nem annyira vad, mint a Jobbik.

- Ez a radikális oldal honnan vesz el szavazatokat? A PNL-től? A PSD-től?

- Szerintem 5-10- százalékot is kaphatnak. Volt egy botrány, meghaltak azok a gyerekek, akiket megfertőztek rossz tejtermékekkel, a mezőgazdasági miniszter kiadta a cég nevét, amely felelős volt emiatt, de sokan nem azt nézték, hogy ez a felelősség egy objektív dolog, hanem azt, hogy ez egy román cég, és meg kell védenünk. Ennek a mentalitásnak van nagy szegmense. A Noua Dreapta, a Jobbik román testvére most jött létre hivatalosan pártként, és, szerintem, nehéz emberek vannak a hátuk mögött.

- Ez a tíz százalék, a radikális oldal, mennyire magyarellenes?

- Intelligensen magyarellenes. Annyira okosak, hogy nem azt fogják mondani, hogy a magyarok ilyenek meg olyanok, persze azt se fogják soha mondani, hogy szeretik őket. Az mondják, hogy a legfontosabb Románia értékeinek megvédése, és addig, amíg a magyar kultúra ezeket az értékeket fenyegeti, addig a magyar az ellenfél. Csakhogy most a magyar politikai élet is kiöregedett, olyan, mint egy rossz Dacia. Az RMDSZ gyakorlatilag 2-3 éve nem létezik, nagyon gyenge a képviselete. Az egésznek köze van a pénzhez is: kit fizetnek az oroszok, kit Budapest, stb. Ezeket nem tudom bizonyítani, de intuitíve látszik, hogy vannak kívülről fizetett pártok.

- Magyarországi megfigyelők is mondják, hogy az új európai radikális szervezeteket leginkább Moszkvából pénzelik. Az új romániai jobboldali erők is Oroszországból kapják a támogatást?

- Vagy onnan, vagy titkoséktől, szóval a titkosszolgálatoktól, de ezeket nem tudom bizonyítani. Az oroszok inkább a PSD mellett vannak, a baloldali vonalon mennek, Ponta kollégái is eléggé nacionalisták. Az biztos, hogy már rég meghalt volna a PSD is, ha valaki nem támogatja, vagy a titkosszolgálat, vagy másvalaki, mert diszfunkcionális. Akármilyen más országban meghalna a PSD az első választáson. Nagyon primitív, hazug és tolvaj csapat. Olyan dolgokat csinálnak, mint amiket a 40-es években csináltak a kommunisták a választásokon, halottak szavaztak, meg hasonlók. Bogdan Diaconu pártja lehet az egyik, amelyet az oroszok pénzelnek. Ami a vasgárdista szimpatizánsokat illeti, ezek csak úgy nevezik magukat, de sokszor mondom magamban: ha Zelea Codreanu (a Vasgárda kitalálója és megalapítója) élne és találkozna ezekkel, nagyon megverné őket.

- Ennek fényében lehet-e bármit is kiszámítani abból, hogyan alakulnak majd a parlamenti választások?

- Megmarad a klasszikus felállás, a liberálisok és a szocdemek persze benne lesznek, de most az a kérdés, milyen új párt fog bekerülni a parlamentbe. Ami azon is múlik, hogy Ciolos mit csinál, miután lejár a mandátuma, alakul-e  körülötte valami vagy nem? Netán beszáll a Liberális Pártba? És még ott vannak a Basescu meg az Oprea féle jobboldali pártok.

- Lehet-e előre tudni, hogy mennyire lesz magyarellenes a román pártok kampánya?

- Nagyon magyarellenes lesz, mert még mindig ebből lehet szavazatokat nyerni. És a PSD is sokkal radikálisabb lesz, mint amilyen volt, pedig baloldali.

- Ezt lehet érzékelni a legutóbbi PSD-s törvényjavaslatból is, amely azt célozza, hogy büntessék a román nemzet elleni kijelentéseket.

- Igen, épp, hogy nem mondják ki, hogy a magyarok ellen van a törvény. Emlékezz vissza, Ponta 2012-ben úgy került hatalomra, úgy verte le az Ungureanu-féle kormányt, azzal az ürüggyel, hogy létrejön a magyar orvosegyetemi kar Vásárhelyen.

- Még egy érdekes faktor: az ortodox  egyház. Várható-e, hogy a választásokon a PSD és a román ortodox egyház megint egymásra talál?

- Persze, mint mindig. 1918-tól, mert van egy közös érdekük. Ezért van az, hogy Vadim Tudor és Patapievici néha nagyon hasonlítanak, amikor a magyarokról beszélnek. Nagyon fontos a románoknak, hogy ezt a status quo-t fenntartsák: mikor valamilyen magyar ügyről beszélnek, akkor elszakad a film, és akkor válik láthatóvá a közös szála az egésznek. Parasztpárt, Liberális Párt vagy a kommunisták, mindegy: Ceausescu is ugyanazt folytatta, eltörölni a magyarokat, a szászokat, a zsidókat, csináljunk egy tiszta Romániát. És ez működik most is. Az egyház közben valahogy átvette a szeku szerepét. Van pénze, vásárolgat, építi a katedrálist, a templomokat mindenfelé, logika nélkül.

- A modernitást, a változást akaró erők tudnak-e megjelenni, terjeszkedni a médiában, az internet révén, vagy pedig marad az a helyzet, hogy falun úgysincs internet, és akkor oda úgyse jutnak el?

- A 35-40 éveseknek, akik használják nap mint nap, persze, hogy fontos az internet. Basescu második mandátumától mindig nagyon fontos volt, és egyre fontosabb. Iohannis enélkül nem nyert volna. Több lájkja volt, mint Merkelnek, vagy bármilyen nyugati politikusnak. Romániában most vagy nyolcmillió embernek van facebookja, és ez nem kevés, ezek mind szavaznak!

- Mert akinek facebookja van, az valószínűleg aktívabb is politikailag.

- Igen, és kapja is a híreket. Van itt egy fontos társadalmi különbség, meg az eltérés a politikai kultúrában. Ott van ez a kiöregedett generáció. Nem eléggé friss, nem  kreatív, társadalmilag nem elég okos, nincs meg az a bátorsága, ami kell az internethez. És azok a politikai erők, amelyek a kiöregedett generációnak üzennek, soha nem fogják tudni felvenni a versenyt azokkal, akik benne vannak ebben az online bizniszben.

- Ezek szerint azt mondod, hogy a digitális média révén ez a bizonyos, a nagy pártokkal szembenálló, egyelőre amorf csoport felnőhet, berobbanhat a választásokon?

- Igen, mert ez egy elég nagy közösség. Az IT-sek eldönthetik a választásokat, és azok általában nem PSD szimpatizánsok, csak ha nagyon durvák. Egy IT-s általában eléggé okos ahhoz, hogy lássa, mi a különbség a két oldal között. Csak akkor áll a PSD mellé, ha nagyon sok pénzt kap, vagy ha az apja ott van, vagy ilyesmi. Azok, akik csinálják, akik eldöntik ezt a játékot, ők majdnem mind a másik táborhoz tartoznak.

- Ez az, amiben én nem érzem világosan a képet: aki nem a PSD mellé áll, az automatikusan a PNL mellé állna?

- Nem. A Nemzeti Liberális Pártnak nagyon könnyű volna a sorsa, ha jóindulatú volna, karakán volna. De nem az. Az összes média tele van olyan emberekkel, fedett ügynökökkel, akik újságírók és a titkosszolgálatoknak is dolgoznak, ebből nagyon sok van. Azt mondják a nagyok, valamikor a kilencvenes évek közepén a volt szeku, vagy a mostani titkosszolgálat rájött, hogy a média az utolsó hatalom, amit meg kell kaparintania, és akkor ezt végig is vitték, a média tényleg a kezükben van. Ez  a helyzet a pártokkal is, nincsenek szabad pártok. A PNL például nem egy szabad párt.

És Iohannis sem olyan politikus, aki eléggé jól tudna a PNL-n belül működni. Ott volt a régi politikusok között Ratiu és a Coposu, akiket most mindenki istenít, annyi volt bennük, hogy tisztességesek voltak, és elmondták az igazat. Ez az, amire nem képesek ezek a mostani politikusok. A román nép eléggé türelmes, hogy finoman fogalmazzak, sokat vár és megbocsát, de ezek a pártok annyi bakit követnek, hogy még így is kiábrándulnak az emberek belőlük. És a PNL is nagyon sok ilyen hibát csinál.

- Az olyan komoly ügyek, mint a regionális átalakítás, az állam új berendezkedése, az új közigazgatás, játszanak-e majd szerepet a választásokon?

- Nem, mert a román politikai kampányok emocionális vonalon mennek. A politikusok pedig nincsenek felkészülve ezekre a vitákra, nem ismerik ezeket a problémákat, vagy viccelődnek, vagy lelki dolgokba mennek bele. Szerintem nem is nagyon érdekük, hogy belemenjenek a régiók kérdésébe. Ezügyben létezik egyfajta gentlemen’s agreement az összes román párt között, hogy ez nem téma. Egyre erősödik a különbség az ország részei között, és a politikusok nem tesznek semmit, hogy ezt az egyensúlytalanságot megszüntessék. Létezik egyfajta politikai kultúra Erdélyben, és egy másik fajta Románia többi részén, ez így alakult ki történelmileg, Erdélyben 26 éve egyféleképpen szavaznak, keleten és délen másképpen. De a nagy pártok központjai mégis mind Bukarestben vannak. A Parasztpárt volt az egyetlen, amely Erdély-centrikus román párt volt, és azt a pártot is leültették, megölték.

- Tehát akkor nem lesz új politikai centrum sem Kolozsvár, sem Szeben?

- Lesz, csak új párt nem lesz még hozzá. Ha holnap valaki létrehoz egy erdélyi típusú pártot, kéne találni valamennyire ismert politikusokat ehhez, ami nehéz. De ha holnap keletkezne egy erdélyi párt, az az öt százalékot biztos megkapná. Illetve az nem elég, hogy erdélyi párt legyen, de egy csomó csoportot maga mellé tudna vonni, zöldeket, nőket, stb. Ez a párt még nem jött létre, de valamikor létre fog jönni.

- És ez az erdélyi erő beleszólhat már az őszi választásokba is?

- Jó lenne, de nem biztos, hogy engedik, hogy megalakuljon. Volt Iasi-ban egy új párt, ami létrejött volna, de mindig találnak valamit, hogy miért ne engedjék: ez vagy az a papír nincs meg, régebben nem volt elég aláírás: a törvénynek a szellemét nem tartják be a hatóságok. Másképpen fognak szavazni Erdélyben, és alakulóban egy újfajta coming out, mikor az emberek vállalják a regionális identitásukat.

- Például ahogy Dîncu vállalja…

- Nemcsak Dîncu. Ő akkor jött ezzel elő, mikor a Provincia létezett már. Dîncuék monopolizálják a diskurzust, hogy ők vigyék előre, vagy arra, amerre akarják. Csakhogy itt sokkal nagyobb a volumene a diskurzusnak. A haveri körömben tíz emberből nyolc már holnap megszavazná a gazdasági függetlenség tervét. Erről nem beszél senki, ez tabu. Kell pénz hozzá, meg sok minden. Az üzletemberek nem mernek belevágni, mert rizikós. De amikor elér addig az erdélyi társadalom, akkor aztán foghatják a fejüket Bukarestben, mert a románok ellen nincs miért mondják, hogy eladják az országot…

Márványi Péter