Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi, hogy kik a felelősek a devizahitelesek problémáiért. A bizottság sikeres munkájához szeretnénk hozzájárulni néhány információval, illetve igyekszünk rávilágítani néhány szempontra független elemzőként - és lehetőleg objektív módon. Vizsgáljuk meg az ügy minden szereplőjét külön-külön, felszínre hozva felelősségük mértékét.

Előző kormány

Csak a parlamenti határozatokból böngészhető ki, hogy mi volt az indoka, hogy a támogatott hiteleket helyezte előtérbe. Valószínűsíthető, hogy az államháztartás hiányának csökkentése volt a legfőbb indok, továbbá a támogatott hitelek magas száma szerepelt az érv-anyagok között. Nyilván nem mérte fel azokat a veszélyeket, amely a devizahitelezésből adódott, holott elvárható egy kormánytól, hogy megfelelő próféciával rendelkezzen, előre lásson, és megjósolja a gazdasági válság bekövetkeztét. Hozzájárult a gazdaság gyenge teljesítő képessége és az akkor már elszabadult állami adósság-spirál is. A válságkor gyakorlatilag nem történt más, mint az ország gazdasági erejének leértékelése. Egy gyenge ország nyilván védtelen az ilyen irányú hatások ellen.

Az is szerepelhetett a gondolatmenet között, hogy az akkori devizahitelek még a támogatott hiteleknél is gazdaságosabbak voltak és ha valaki alkalmas lett volna államilag támogatott hitelre, még az is a devizahiteleket választotta.

A pénzintézetek sok esetben biztosították azt a lehetőséget, hogy a hitel egy részét támogatott hitelként, egy részét devizahitelként folyósították.

Az akkori kormányzat felelőssége nem kérdőjelezhető meg. A mostani kormánypárt, az akkori ellenzék állítólag többször jelezte, hogy szeretne gátat szabni a devizahitelek elterjedésének. Megpróbáltunk utána járni, de erre utaló nyomokat nem találtunk. Ez természetesen nem zárja ki, hogy valóban történtek ilyen felhívások – ha igen, ebben valószínűleg nem volt kellő átütő erő. A parlamenti képviselők maguk is úsztak az árral, kihasználták az olcsó hiteleket. A vagyonbevallások alapján a képviselők felének van valamilyen hitele. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ezek a hitelek pusztán nemzeti érzésből Ft alapú hitelek, túlnyomó részét valószínűleg valamilyen devizában vették fel. Ez pártállástól függetlenül igaz. A legnagyobb adósok, most kormánypártiak, mint magánszemélyként, mint polgármesterként. A konjunktúra időszakában nem volt annyira központi kérdés, hogy megéri-e, és hogy mennyire kockázatos a devizahitelek igénybe vétele. Sajnos az ország nem rendelkezik olyan pénzügyi szakértői gárdával, amelynek megfelelő tekintélye lett volna a probléma előrejelzéséhez. Már a választások előtt felhívtuk a döntéshozók figyelmét a devizahitelesek helyzetére, de a kormányzat semmilyen érdemi lépést nem tett, amely hatékonynak bizonyult volna.

PSZÁF felelőssége

A PSZÁF mindkét vezetés alatt tökéletesen belesimult az aktuális kormányzat stratégiai céljainak kiszolgálásába. A devizahitelek felfutásakor fel kellett volna figyelnie arra, hogy a szerződések összetételében valami nincs rendben. Most gyakran hibás termékként emlegetett devizahitelek valóban számos jogi kérdést vethetnek fel. Ezek tisztázása egyértelműen a szervezet jogi apparátusának dolga lenne.

Ha a PSZÁF abban az időszakban nem tétlen szemlélőként vizsgálja ezeket a szerződéseket, most nem lenne szükség különböző pertársaságok megalakítására, árfolyamrögzítő kalkulátorok gyártására, hiszen úgy gondolom, hivatalból már régen meg kellett volna vizsgálnia, hogy ezek a szerződések valamint az Általános Szerződési Feltételek mennyire vannak összhangban az Európai Uniós jogszabályokkal. Mennyire korrektek, és etikusak. Olyan feltételek nálunk vidáman érvényesülnek a magyar állampolgárokkal szemben, amelyek a Lajtán túl elképzelhetetlenek.  Ennyire kiszolgáltatott banki ügyfélkörre, mint a magyar, nehezen találnánk Európában. A PSZÁF politikai lojalitását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy még az általa feltárt hibákat sem hajlandó felszínre hozni, ha az nem komfortos az aktuális politikai elképzelésekkel.

A kilakoltatási moratórium életbelépésével csaknem egy időben állásfoglalást kértünk a PSZÁF-től. Mert úgy ítéltük meg, hogy a moratórium egyes rendelkezései komoly károkat okoznak az ügyfeleknek. / az állásfoglalás letölthető a WWW. Bankikarosultak.hu honlapjáról/ A PSZÁF fogcsikorgatva ugyan, de megerősítette ezt a feltevésünket, mely szerint a kilakoltatási moratórium néhány ügyfél számára káros lehet. Ez a néhány ügyfél lassan már kb. 300 ezer hitelügyletre vonatkozik és a lakosság kb. 20%-át érinti, és a szám  rohamosan növekszik

A PSZÁF ezt a tényt mélységesen elhallgatta, nincs arról tudomásunk, hogy ezt nyilvánosságra hozta volna, vagy veszélyjelzésként a lakosság részére.

A probléma lényege az volt, amelyet egy elsőéves pénzügyi szakember is előre láthatott, hogy mivel a kilakoltatási moratórium nem járt együtt az adósságok befagyasztásával, illetve a szükséges intézkedések megtételével, ennek következményei lesznek.

A hamis biztonság látszatára, a lakosság egy része a fizetési fegyelem fellazulásával reagált. A pénzintézetek kivártak, inaktívakká váltak a behajtások terén. A késedelmi kamatok a 30%-ot is elérték. Ennek hatására, a tartozások a moratórium alatt a lakosság nemfizető rétegének a tartozása csaknem megduplázódott. Ne felejtsük el, hogy a kilakoltatási moratórium, gyakorlatilag októberig tart. A moratórium alatt a lakosság valamilyen csodát várt és még jelen pillanatban is várja. Ezt az állapotot a kormány tudatosan fenntartja, mert nem akarja elismerni, hogy a probléma megoldása meghaladja az erejét és a lehetőségeit.

A PSZÁF helytelenül visszautasítja az ügyfélpanaszok egy részének megoldását arra hivatkozva, hogy ez a bíróságokra tartozik. Ez bizonyos esetekben valóban így van, csak, hogy látva a problémákat a PSZÁF-nek magának kellene javasolnia a törvényalkotók irányába azokat a megoldási javaslatokat, amelyekre most csak és kizárólag a bíróságoknak van lehetősége megoldani. Az etikai kódexen túllépve meg kellene markánsabban fogalmazni azokat a banki normatívákat, amelyek a pénzintézeteket jobban motiválják a prudens működésre, például: mi a bank megszolgált haszna?, mennyi ideig húzhatja el a bank a végrehajtás folyamatát?, mekkora egy  etikus késedelmi kamatmérték?, vagy éppen, hogyan kell a kockázatot megosztani a bank és az ügyfél között, ezt annál is inkább megtehetné, hiszen a PSZÁF elnökének van rendeletalkotási joga. Sajnos a PSZÁF nem független és igazodnia kell a kormányzati elképzelésekhez, illetve a kormány és a Bankszövetség közti alkukhoz. Érdemes lenne utánajárni, hogy milyen háttér-megállapodások születhettek a kormány és a Bankszövetség között az 5 pontos javaslatcsomag elfogadásakor, amelyből jól láthatóan a Bankszövetség került ki győztesen.

Ha a PSZÁF olyan lelkiismeretességgel járt volna el, mint a nyugdíjpénztári hozamok szemmel tartásában, ez a helyzet nem alakult volna ki.

Új kormányzat

Eddigi intézkedései gyakorlatilag semmilyen hatással nem bírnak a devizahitelesek problémájának megoldására. A moratórium hatására a lakossági terhek megduplázódtak, pénzt nem hajlandó áldozni a probléma megoldására, hiszen a felajánlott keretösszeg semmire sem elegendő. Az áprilisban beharangozott tervekből semmi nem lett, ilyen például a tiszta lappal történő kezdés, amely az adósrabszolgaságot hivatott volna megakadályozni. Más szóval azt, hogy ne élete végéig fizesse valaki tartozásait, sőt még gyermekei is örököljék, nem csökkentette le a végrehajtási költségeket, és még egy jó néhány sor intézkedés egyszerűen elmaradt. Nyilván az elszabadult árfolyamokat nincs módjában kezelni, arra semmilyen ráhatása nincs. Hatékony intézkedések helyett a felelősséget az előző kormányzatra terheli, amelyet megtehet, de ez a bajba jutott családokon nem segít.

Bankszövetség

A bankszövetség cinizmusa határtalan. A főtanácsadó nyilatkozataiból kiviláglik, hogy teljesen nyeregben érzik magukat. Szerintük a meglevő szerződések nem támadhatóak, legfőképpen azért mert rutinos ügyvédeik kihasználják a pénzügyi törvény gyengeségeit, és nyugodtan várják a pertársaságok beadványait. A kormányt a tárgyalások során két vállra fektették, illetve a bankadó miatt létrejött háttéralkuk miatt bebiztosítva érzik magukat. A gyermeteg etikai kódex már „hamvába halt”, bármekkora költséget, kamatot, eszméletlen mértékű késedelmi kamatot érvényesíthetnek, hiszen ezek törvényességére, etikai hátterére, se a kormány, se a PSZÁF semmilyen hangsúlyt nem fektet. Hatalmas tömegű adós élete végéig fizetni fogja tartozásait, ami hosszú távon igen jó nyereséget hoz a bankok részére. A mesterségesen generált veszteségeikre hivatkozva megfelelő pozíciót harcoltak ki maguknak.

Megoldási lehetőségek

A hitelesek érdekében azonnali és világos intézkedések szükségesek. Véget kell vetni a csodaváráson alapuló technikáknak, az időhúzásra játszó intézkedéseket felül kell vizsgálni, megoldást kell keresni a már felmondott hitelek esetén a tartozások növekedésének befagyasztására, a végrehajtási törvény ezzel kapcsolatos részeit sürgősen át kell dolgozni. Ha a kormány erre nem képes, akkor mindenképpen keresztül kell vinni a tiszta lappal történő kezdés lehetőségének bevezetését. Itt nemcsak az a tét, hogy a családok elveszítik lakhatási lehetőségüket, hanem az is, hogy életük végéig a bankok adósrabszolgái lesznek.

Szélesebb körben kell kiterjeszteni a jogorvoslati lehetőségek körét, mert hiába van igaza az ügyfélnek a bankkal szemben, ha nincs pénze ügyvédre, vagy illetékre.

Meg kell teremteni a kockázat vállalás egyensúlyát a bank a kormány, és az ügyfél között, mert most minden kockázat az ügyfélé. Sajnálattal vegyes szomorúsággal hallgatom, hogy a kormány már mindent megtett a hitelesek érdekében. Ez kívülröl nem látszik.

Kovács László

ügyvezető

Banki és Végrehajtási Károsultak Információk Irodája

ügyvezető