Marosvásárhely frontváros volt a romániai helyhatósági választásokon. Ország, sőt Európa-szinten figyeltek rá az emberek, merthogy Európa-szintű jelöltek is voltak ezúttal: Smaranda Enache és Frunda György. Mindenki arra vágyott, még a jelöltek is, hogy végre először 1990 óta ne legyen etnikai szavazás. Az eredmények azt mutatják, magyarok a magyar jelöltekre, románok a román jelöltekre szavaztak. A Pro Europa Liga társelnöke, Smaranda Enache mégsem tűnik nagyon csalódottnak.

Ellentmondásos a kép: vajon a független jelölt végül is néppárti támogatással szerepelt-e a választásokon? 

A néppártiak meglátogattak, még mielőtt eldöntődött, hogy nem is lesz egy közös magyar jelölt, és elmondták nekem, hogy becsülnek, tisztelnek azért a kisebbségi munkáért, amit folytattam 20 éven keresztül, és megkértek, hogy ne sértődjek meg, ha nem engem fognak támogatni a kampányban. Ők, mint más magyar párt, egységes magyar jelöltre gondolnak. Elmondtam nekik is, és a sajtónak, hogy az egységes magyar jelölt jogos elképzelés, ugyanakkor felhívtam őket arra, hogy egységes magyar jelölt nem nyert Marosvásárhelyen az utolsó 12 évben, és azon kell gondolkodni, hogy egy olyan koalíció legyen, amely megoldja ezt a problémát, amire románok is szavaznak, amibe egy román pártot is vonjunk be, például az USL-t, akik szintén nem kaptak olyan nagy százalékot itt. De szerintem meg lehetett volna őket győzni, hogy érdemes összefogni, mert nekik nagyon fontos taktikailag, hogy a Basescu-fél kiszoruljon igazából minden városból. Ez volt a kapcsolat, a legintenzívebb velem, mint független jelölttel.

Teljesen össze vagyok zavarodva: én azt olvastam, talán márciusban, hogy Smaranda Enachét a Néppárt támogatja. Egy független jelölt, aki a Néppárt támogatásával indul a polgármesteri választásokon, sőt, ha jól emlékszem, amikor bejelentette a jelöltségét, ott volt mögötte a Néppártnak a képviselője.

Pontosan. Hogy a Néppárt engem támogat, ez az ő döntésük volt, és én ebbe nem szólhattam bele.

Az, hogy ki van ott, amikor a polgármesteri jelölést bejelenti…

Igen, ott volt két fiatalember, azért volt ott, mert a Demokrácia Központnál dolgozott, és mind a kettő hozzájárult ahhoz, hogy én olyan önkénteseket találjak, akik a Pro Europa Liga önkénteseivel együtt gyűjtötték össze a 3104 aláírást. Ha én tudtam volna, hogy mennyire spekulálják mások ellenem azt, hogy a két fiatalember ott van, nem hívtam volna meg őket. Mert nem ők jelentkeztek, hogy eljöjjenek elkísérni engem, hanem én úgy gondoltam, hogy úgy morális. és így van rendben, ha én meghívom kettőjüket a Demokrácia Központ részéről, beleértve azt is, hogy ők a Néppártnak a képviselői, tagjai is, és ugyanakkor meghívok két önkéntest a PEL részéről, és velük együtt megyek oda, amikor leteszem az aláírásokat. Úgyhogy bennem nem volt semmilyen hátsó gondolat, hogy ez mire fog vezetni. Később megbántam a kampány ideje alatt, hogy annyira naiv voltam, és nem tudtam, hogy a politikai harcban mindenki mindent ki tud használni.

Elhangzott ilyen határozottan, hogy: nem, bocsánat, a Néppárt engem nem támogat?

Számtalanszor elmondtam sajtótájékoztatón, hogy én egy független jelölt vagyok, a Néppárt sem embereivel, sem pénzügyi szempontból, semmilyen szempontból nem az én támogatóm, én ezt nem így tekintem. Hogy ők azt mondják, hogy ők engem támogatnak olyan értelemben, hogy engem preferálnak, én ezt nem tiltottam meg nekik, ez abszolút igaz. Volt egy másik párt is, egy sokkal kisebb új párt, a Roma Demokratikus Szövetség, amelyik ugyancsak engem támogatott, pártolt, hogy így mondjam, de támogatás nem létezett.

Tehát sem politikai alku, sem politikai szövetség nem volt…

Nem létezett politikai alku, nem létezett semmilyen közreműködés, mint választási stábok, és ezt mindenki pontosan tudja, csak a kampány alatt nyilvánvaló, hogy nekem is voltak ellenzőim, és ők így dolgozták ki a diskurzust. Ha én elfogadtam volna a Néppárt támogatását, az abban is tükröződött volna, hogy én hogyan jelentem meg. Hát össze-vissza körülbelül 800 eurót használtam föl a kampányom alatt, ennyi volt az egész, sehol sem volt a képben, semmilyen kiváltságnak nem örvendtem. Közben folytak az információk, hogy én nagy támogatást kapok a Néppárt részéről és indirekt Orbán Viktor részéről. Ez semmiben sem valósult meg, és nagyon kellemetlennek találtam az egészet.

Lehetséges, hogy magyar szavazatokat emiatt is vesztett?

Nem tudom, lehetséges ez is, nem tudom.

Tulajdonképpen mi történt itt? Etnikai szavazás zajlott, vagy valami más döntött? Ha etnikai szavazás volt, akkor Smaranda Enache számára ez mit jelentett? Durván kérdezve: jól látom-e azt, hogy a magyarok számára Ön ebben a választási ciklusban is túlságosan román, és a románok számára gyanúsan magyar, mert magyarul is tud beszélni?

Így fogalmaztam jómagam is: 20 évig én voltam a román nemzetáruló, és a kampány alatt váratlanul a magyar kisebbség árulója lett belőlem. Ez ellen nincs mit tennem, csak azt mondhatom, amit én tudok, ami az én információm. Nyilvánvaló, hogy az én nevem és jelöltségem is tét volt a magyar-magyar belső harcban, de ez nem volt az én célom. Én nagyon szerettem volna, hogyha a magyar pártok összefognak. Ugyanakkor meglátogattam őket külön-külön és megmagyaráztam nekik, hogy a demográfiai helyzet Marosvásárhelyen az, hogy még ha összefognak is, és van egy közös jelöltjük, akkor sem tudják legyőzni Dorin Floréát, mert tübb a román Marosvásárhelyen. És amint tudjuk, Florea létrehozott egy ragyogó futballcsapatot, felújította a Víkendet, egyfolytában ajándékozott mindenkinek, úgyhogy van egy potenciális 7-10 százalék magyar, aki nagyon meg van elégedve vele, és aki rá fog szavazni. És, hogy ellensúlyozni ezt a helyzetet csak úgy lehet, hogyha egy interetnikai, különböző pártokból összeállított koalíciót szervezünk meg, és ennek élére egy olyan személyt találunk, aki nem egyik vagy másik párthoz tartozik kizárólag, és aki eléggé kétnyelvű, eléggé érzékeny a román és a magyar kultúrára, hogy meggyőző lehessen a két közösségnek. Nem föltétlenül magam akartam lenni ez a személy. De nincs olyan sok ebből a fajtából.

Frunda nem volt erre alkalmas? Hiszen ragyogóan beszél románul, ismerik a románok is, sármos figura, egészen jól szerepelt a románok szemében is az elnökválasztási meg az EP-kampányban is.

Lehet, hogy alkalmas lett volna, és én fel is hívtam a figyelmét, mert én Frunda Gyurival nagyon jó kapcsolatban voltam mindig, és ő segítette a Pro Europa emberjogi programjait, én vele találkoztam háromszor, és megmondtam neki is, hogy én úgy látom, ideális volna, ha ő függetlenként lépne föl. Hogyha meg tudná győzni a többi magyar pártot is, mert ez fontos lett volna. És ugyanakkor szerintem a románság is könnyebben tudott volna rá szavazni, ha nem föltétlenül a tulipánra kell tegye a pecsétet. Erre Frunda Gyurinak már volt egy alapja abból is, hogy ő belső ellenzéke volt az utolsó évben az RMDSZ-nek. Ő nagyon kritizálta azt, hogy az RMDSZ még mindig a Basescu-féle Liberális Demokrata Párttal van szövetségnek, és hogy nem segíti az ellenzéket. Úgyhogy neki meglett volna az alapja. Az ő válasza erre a kérdésemre az volt, hogy ő nem teheti meg, mert ez egy árulásféle lett volna a pártjával szemben, másrészt, hogy az ő feladata az, hogy húzza a pártot maga után és segítse Lokodi Editet, hogy ő is megnyerje a tanácselnöki pozíciót. Úgyhogy ő pártmozdonyként működött ebben a kampányban, és azt hiszem, hogy ez volt az a tényező, ami a román szavazóit elbátortalanította. Mert román részen ugye volt már több lehetőség. Általában mostanáig Marosvásárhelyen mindig úgy nézett ki, hogy van egy román egységes jelölt. Most már nem volt, ennél komplikáltabb volt a helyzet. Létezett egy Dorin Florea, de ott van egy fiatal jogász, aki az USL-t képviselte.

Nagyon sok esélyt nem jósoltak neki…

Nem is kapott olyan sok szavazatot, de minden szavazat, amit kapott, az román volt, mert náluk volt azért egy ilyen nacionalista szövegelés, amely ebbe az irányba ment. És Frundának azt is elmondtam négyszemközt, hogy nagyon sok román értelmiségi képes felvállalni egy olyan jelölt támogatását, mint az ő, vagy én. De amikor sor kerül arra, hogy ezt a nyilvánosság előtt is felvállalják, akkor sokkal kevesebben vannak, és látszott, hogy az ő kampánya alatt nem tudott meggyőzni olyan román értelmiségieket, akik a nyilvánosság előtt is kampányoltak vele együtt.

12 éven keresztül ellenzékben voltam a mostani polgármesterrel szemben, és nagyon sokat gondolkodtunk, hogy melyik lehet az a stratégia, amivel legyőzzük, és ma is azt tartom helyesnek, jó lett volna egy nagy koalíciót létrehozni, mint Bukarestben: erős pártok, erős jelöltek, független jelölt és pártok. És attól tartok, hogy ez lesz 2016-ban is: nem rólam lesz akkor szó, de aki azt akarja, hogy ezt a várost valahogy egyensúlyba hozza magyar szempontból is, ezen kell gondolkozzon az elkövetkező 4 évben.

Hadd kérdezzem meg nem mint jelöltet, hanem mint elemzőt, hogy akkor tulajdonképpen mi történt most Romániában? Sokak számára az USL nagyarányú győzelme, rövid, sok tétovasággal kísért kormányzás után, talán meglepő volt, nem?

Eléggé meglepő, de nem kell elfelejteni, hogy Traian Basescunak a népszerűsége nagy leapadt. Pártjának ő volt a központi figurája. Azért az ő pártját ő tartotta mindig nyerő szinten. És ő most nagyon szerény helyen van a népszerűségi listán, elveszített minden látványos szereplést, és bizony az emberek néha megbosszulják azt is, hogy annyira bíztak benne. Nagyon sok a csalódott ember, mert a populizmusának mindenki bedőlt annak idején, és most a kiábrándulás jegyében nagyon sokan ellene szavaznak. Nagy csoda, hogy Marosvásárhelyen a PDL egyik alelnöke továbbra is polgármester.

Aki ugye mindent megtett annak érdekében, hogy ne mutatkozzon PDL-s jelöltnek. Néztem az autókonvoját, hogy mi ez a párt? Ja, ez a szövetég Marosért, ami azért kell, hogy ne PDL színekben jelenjen meg.

Legalább négy színben volt már, ez nála mindennapi dolog. De ugyanakkor azt kell mondani, hogy itt is hibáztunk, akik ellenzékben voltunk, mert nem tudtuk összekötni az ő figuráját az elnök pártjának figurájához, és a bukott kormányhoz.

És akkor országosan most büntettek a szavazók? Büntették a PDL-t és Basescut, a kormányerő megkapta a gazdasági válság utáni kötelező kiosztást?

Igen, erről van szó. Elsősorban a gazdasági része. Másodsorban, hogy ennek a kormánynak volt egy olyan képessége is, hogy adott mértékű nacionalizmussal is összecsatolták az embereknek a gazdasági kiábrándulását. Ez azt jelenti, és ez látszik a Nagy Románia Párt majdnem eltűnéséből, hogy ez a pártkoalíció képes volt olyan típusú nacionalizmust is használni a kampány alatt, amivel máskülönben megbuktatta az előző kormányt, és amely gyümölcsözött neki a helyhatósági választásokon. Most ők azok, akikben az emberek egyrészt azt remélik, hogy a gazdasági helyzetet meg fogják javítani, másrészt, hogy a román büszkeséget is, és a román nemzeti érzelmeket jó helyre fogják állítani.

Ez viszont komoly szorongást okoz a romániai magyar közösségben. Nem tudom, hogy volt-e az elmúlt időszakban 1996 óta ennyire kiszolgáltatott a magyar közösség? Ennek az új kormánynak magabiztos támogatottsága lesz ahhoz, hogy jogokat vegyen el a kisebbségektől, hogy kreáljon egy olyan kisebbségi törvényt, amelyből hiányzik  a kulturális autonómia, és hogy véghez vigyen majd a választások után valamikor egy olyan területi átrendeződést, amely gyakorlatilag felszámolja a magyar önkormányzatoknak a tevékenységét.

Azért ez várható volt, mert akik belülről elemeztük a romániai helyzetet, tisztában voltunk azzal, hogy létezik egy bukaresti stratégia, amelyben a magyar közösségnek nagy szerepe lesz, amíg Románia elnyeri az uniós tagságot, de 2007 január elseje után minden olyan folyamat, amely nagyon optimistán egy stabil demokráciához vezetett volna, az lelassult. Nemcsak a kisebbségi jogok területén, hanem általában minden olyan alkotmányos alapvető jognak egy relativizációja történt. Felerősödött itt is a szélsőjobboldal, különböző nacionalista, antiszemita, romaellenes, magyarellenes hangok szólaltak meg nagyon magas szinten, elnök, miniszterelnök, miniszterek szintjén. És mivelhogy a román diplomácia nagyon jól tudja, hogy nem létezik egységes standard a kisebbségi jogok szempontjából Európában, és különböző modellek vannak, azt hiszem, hogy most lassan-lassan azt gondolják, hogy inkább jobb volna olyan modellek felé irányulni, mint például a francia modell. Franciaországban igazából a kisebbségi jogokról nem lehet sokat beszélni, sőt az utolsó években olyan dolgok is történtek, hogy a bretonok jogai is visszafejlődtek. Ezt tapasztalhatjuk itt is. És mivel most Brüsszel nagyon be van szűkülve, és nem az emberjogi, politikai és demokrácia kérdések állnak az európai politikai központjában, hanem a gazdasági válság és a túlélés, egész Európa jövője, egyáltalán ha az unió túléli ezt a helyzetet: én azt hiszem, hogy ezeket a momentumokat a román politikai nagyon ügyesen fel fogja használni. Mert tudott dolog, hogy egy nagyon erős ellenállása volt ebben az országban minden olyan folyamatnak, amely visszaállította a kisebbségi jogokat.

Na de akkor mi ennek a forgatókönyvnek a kimenetele? Mi lesznek itt? Visszahullanak a kisebbség-többség viszonya egy Ceausescu időben tapasztalhatóra, vagy a két világháború közötti Romániát vegyük majd alapmodellnek? Mi lesz itt? Hogyan fog reagálni a magyar közösség?

Most úgy látom, az USL nem nagyon törekszik arra, hogy megtartsa a kétkamarás parlamentet. Lehet, hogy bele fog egyezni, hogy egykamarás parlament legyen, és akkor maga a regionalizációs folyamat is egészen le fog bénulni, vagy olyan formát fog ölteni, amelyben a központosított állam megmarad erősnek Romániában. A nemzetállam fogalma is győzedelmeskedik és a kisebbségeknek is csak annyi jogot fognak biztosítani, amennyi jár az alkotmányon belül egyéni jogok formájában: a kollektív jogok elfogadása is nagyon korlátozott lesz.

A jövő attól is függ, hogy a magyar közösség mennyire lesz képes, hogy jelen legyen a bukaresti parlamentben. Ha jelen lesz, és ha valamelyik román pártkoalíció érdeke lesz, akkor kormánytényező is lehet még. De ha nem lesz képes ott lenni, akkor egy más fejezet fog kezdődni, mert a magyar közösség akkor nyilvánvalóan regionális tényezővé válik. Szerintem fel fog gyorsulni a regionalizációs törekvés Erdélyben, Ilyen szempontból nem tudom, hogy a magyar közösség vezetői fel vannak-e készülve a román-magyar regionális kapcsolat megszilárdítása irányában, vagy továbbra is kizárólag etnikai alapon próbálnak politizálni itt Erdélyben is. Ahhoz, hogy a magyarságnak legyen jövője Erdélyben, nyitni kell a román közösség felé, és együtt kell politizálni, sokkal árnyaltabb stratégiák kell, hogy létre jöjjenek, és kizárólagosan magyar pártok nem tudják ezt megvalósítani.

És ezt pont most kéne összehozni ezt a folyamatot, amikor leginkább veszélyben érzi a magyar közösség az intézményeit, a jogait és így tovább. Nagyon nagyot kell ugrani itt az árnyékon túlra.

Igen, vagy árnyaltabb stratégiával, ami legyen több terv. Legyen egy A terv, amiben lehet folytatni azt a típusú politizálást, ami mostanig eredményes volt, parlamenti képviselettel, kormányzati szerepvállalással. És létezzen egy B terv, és legyenek emberek, akik ezzel foglalkoznak.

És a B terv az regionális, erdélyi politizálás…

Lehet bukaresti is, de Erdély központtal, amiben ugyancsak kiegyensúlyozott politika érvényesül. Nem gondolok Liga Nord típusú regionalistákra, hanem  kiegyensúlyozott européer mozgalmakra, amelyek tudnak hitelesen szövetséget kötni a román regionális mozgalmakkal. Ebben a fázisban erre még törvényes alap nincs, mert Romániában nem lehet létrehozni regionális pártokat, de ezen most dolgozni kell. Én például az elkövetkezendő időben megpróbálok ebben az irányban lépni, mert Románia tagja az EU-nak, úgyhogy lehet fordulni a Strassbourgi Emberi Jogi Bírósághoz, ha nálunk betiltanak egy regionális pártot. Ebben az irányban kell mozdulnunk egy kicsit, mert fel kell lazítani a pártrendszert Romániában, anélkül megmarad a nemzetállam fogalom, a hipercentralizált vezetés, és ez a fantasztikus kivándorlás a magyar és más közösségeknek.

Végül, mint a romániai pártstruktúra jó ismerőjét kérdezem: magyarok szájából hallottam az elmúlt napokban, vigaszként, eshetőségként, hogy lehet, hogy ez a szociálliberális koalíció nem lesz annyira hosszú életű. Érdemes megnézni a számokat: nagyon nagyok a különbségek, ha a liberálisok és a szociáldemokraták által elnyert pozíciókat nézem, a liberálisok komoly kisebbségben vannak. És sokan mondják, hogy a PSD-nek az őszi választásokat kell kivárni ahhoz, hogy egyszerűen kirúgja a liberálisokat, és netán tán ebben még benne lehet az is, hogy miért éppen nekik engedje át a köztársasági elnöki funkciót.

Igen, de ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha az államelnököt felfüggesztik most, mielőtt befejezi a mandátumát.

Erre van esély?

Ezt már említik nyíltan a PSD részéről is, most is folyik egy elég heves vita a miniszterelnök és az elnök között, aminek nincs nagy precedense azért Romániában, és ezért azt hiszem, hogy meg kell várjuk, ha az őszi választások előtt vagy rögtön utána létrejön ez a felfüggesztés, akkor a liberálisoknak még van esélyük, hogy ők adják az államfőt.

Mert a választásokig be kell tartani mindenképpen az alkut…

De az után nagyon bizonytalanná válik a liberálisok helyzete. Őket általában a szocialisták az elmúlt 22 évben is kihasználták, mint egy harcostárs, és azután egyszerűen eladták, amikor a liberálisoknak is kellett volna fontos pozíciókat adni. És azt hiszem, hogy Ponta miniszterelnök, Nastase, Iliescu, akik még fontos politikusok Romániában, könnyebben tudnák véghez vinni terveiket, ha az államelnök az ők pártjukhoz tartozna. A Sorin Oprescu féle nagy győzelem, az ő említése, mint egy párhuzam Basescu elnökkel –  mind a kettő mint nagyon  sikeres bukaresti polgármester vált államfővé – nekem valamit mond erről a tervről. Azt hiszem, hogy ő lenne az, akit remélnek a szocialisták.